Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-129

129. országos ülés február 24. 1870. 129 dőn a protestáns pátenst akarták behozni, alkalmaztatott. Akkor is ugyanazon alapból, t. i. a vallásfelekezetek egyenlőségének látszólag igen plausibilis, de itt veszélyes alapjából indultak ki. Veszélyes, mert ha ezen egyenlőséget tökéletesen keresztül kellene vinni, a különböző felekezeteknek az államhoz való viszonyára nézve, megtörténhetik az, hogy ha például bármi okból, mi igen könnyen megeshetik, nem fog egyhamar létre jönni a kath. autonómia: akkor ezen egyenlőség kifolyása az lenne, hogy térjünk vissza oly intézkedésekre, melyek visszavezetnének bennünket ismét a Baehrendszer alatti protestáns pátens idejébe. Ezeknél fogva, megvallom, ón az egész rovatot ki szeretném törölni; miután azonban azt tapasztalom, hogy a t. ház egyátalában nem kivan e tárgyakban most már gyökeres irányban intézkedni, és miután Nyáry Pál képviselő ur indítványában azon irány van kijelölve, melyet én is helyesnek tartok, részemről ahhoz járulok. (Helyeslés bal felől.) Halász Boldizsár : T. ház! (Fölkiáltások: Eláll!) Engedje meg, t. ház, ha e] nem állok. T. ház! Itt csupán elvi különbség van Nyáry Pál képviselő ur indítványa ós a pénzügyi bizottság észrevétele közt. Ugyanis a pénzügyi bizottság is csak a jövő évre, illetőleg ez évre kívánta az egyházak segélyezését megszavaztatni. Én azt gondolom, az elv, t. i. az egyháznak az államtóli függetlenségének elve — mindenek fölött áll, és Nyáry Pál képviselőtársam csak ezen elvet akarja kimondatni, ugyanazt, a mit a pénzügyi bizottság is kimondott, t. i. hogy a vallás és az állam egymástól elkülönittessék; én tehát csak azért nem álltam el a szótól, mert én is ezen elvet kívánom megmenteni. A mit a miniszter ur a 48-ki törvényekre hivatkozással történt indokolása mondott, szerintem nem csak nem áll — hanem igen szerencsétlenül volt alkalmazva, a mennyiben az — mint már Nyáry Pál képviselőtársam kifejtette, a 48-ki törvény IH-ik törvényezikk 3-ik §-sa igen föltételes volt; ugyanis azt föltételezte, hogy minden egyházi javak az állam által elkoboztatván, még a papok is, mint államhivatalnokok az állam által fizettessenek és ezen elvnek kivitelére utasította a minisztériumot,'hogy a vallásfelekezetek meghallgatásával törvényjavaslatot terjeszszen a képviselőház elé; igen helyesen monda tehát Nyáry képviselő, hogy e tekintetben 1848. óta haladtuuk annyiban, hogy ezt többé nem kívánjuk. Igaz, ón nem kívánom, hogy e szempontból terjesztessék elő törvényjavaslat, mert már azóta ezen politika elavult. Én, em hogy hivatalnokká KÉPV. H. NAPLÓ 18fJ VI. akarnám tenni a papot, hanem átalában szabaddá akarok tenni minden vallásfelekezetet. Ez volt egyedüli indoka Nyáry Pál képviselő ur indítványának is. A másik, a mit most méltóztatott a miniszter ur fölhozni és a mire Nyáry Pál képviselőtársam is megfelelt, t. i. hogy ezen segélyezések már 1868. és 1869-ben észrevétel nélkül meg lettek szavazva, mert ez, mint ő megjegyzé, az akkori költségvetéseknek rögtöni áthajtásában találja föl indokát. De mostani beszédében még ezeken fölül a t. miniszter ur egy uj és igen veszélyes indokot hozott fel, t. i. a vallásoknak culturai missióját, és itt már többen föl is karolták ezen elvet, hogy miután hát a vallásoknak eulturai missiójok van, adjanak ennek is 12 ezret, amannak meg pótlólag még 40 ezerét. Engedelmet kérek, ez nem áll. Nagy kérdés, uraim, vajon van-e a vallásoknak eulturai missiójok? és itt igen helyesen, de csak röviden emiitette Moesáry képviselőtársam, hogy nem vagyunk többé barbárok, hogy a vallások által jussunk a miveltség bizonyos fokozatához. Minden vallásfelekezetnek megvan a maga revelatión alapuló dogmája, erre nézve Jókai képviselőtársam igen helyesen jegyzetté meg pár nap előtt, hogy midőn e házban felszólal, félreteszi a felekezeti érdekeket, de leküzdi magában a philosophust is, a kinek pedig joga volna kutatni és határozni a dogmák értéke fölött is. En nyíltan kimondom, t. ház, hogy ón a vallásoknak nem ismerhetem el eulturai missióját, azoknak más ez élj ok van, miket most fejtegetni nem akarok. Igen helyesen mondotta Moesáry képviselőtársam, hogy a eulturai czólokra egyedül az iskolák vannak rendelve, mert az csakugyan történelmi tény — hogy sokszor a vallások papjai híveiket nem épen a kultúra utján akarják vezetni, hanem inkább vissza akarják terelni a közép századok homályába, illetőleg a bigottságból folyó föltétlen engedelmességre. Mit a pápai esalhatlanságnak épen e napokban czélba vett dogmára emelése igazol. En hajlandó vagyok elfogadni azt, a mit Nyáry képviselő ur indítványozott, t. i. hogy tartassék fön még ez évben a régi gyakorlat. Mert szerintem—mi protestáns képviselők — azon veszélyes helyzetben vagyunk, hogy miután a vallásfelekezetek e tárgyban ugy, a mint a 48-ki törvény rendeli, kihallgatva nincsenek, mi nevökben vissza nem utasíthatjuk azon Ezsau lencséjét, melyet azok már két évben elfogadni jónak láttak, nem gondolva meg, hogy ez önkormányzatuk veszélyeztetését vonhatná talán jövőben maga után, ós csak azért merek rászavazni Nyáry Pál t. barátom módositványára, mert a vallásfelekezetek még kihallgatva nincsenek. 17