Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-129
129. országos üfés február 24. 1870. 125 lyó évre mégis megszavazandónak véli az előirányzott 290,000 frtnyi államsegélyt. Nem ezélom e helyen a pénzügyi bizottság által fölemiitett ezen elvnek érdemleges tárgyalásába bocsátkozni, hozzá lehet majd szólani akkor, mikor ez tüzetesen fogna netán tárgy altatni. De aunyit mindenesetre bátor vagyok már most megjegyezni: hogy mindaddig, mig azon rendszer, mely nálunk fönáll, t. i. hogy egyes egyházak az állampénztárból segélyeztessenek, mindaddig lehetet] en oly egyházat, mely a törvények által segélyezendő egyházakkal egyenjogú vá van téve, ezen államsegélyből kizárni, ezt mondom, sem nem szabad, sem nem lehet. Ilyen egyház pedig az örmény szertartású katholikus egyház Erdélyben. Méltóztatik bölcsen visszaemlékezni a t. ház az 1868-ik év végén Magyarország és Erdély egyesítésének részletes szabályozásáról alkotott és ő felsége által szentesitett XLIII. t. cz.-re, melynek, ha nem csalódom, 14-ik szakaszában mindazon törvényeket, melyek az erdélyi részekben, az egyházi önkormányzat és vallásgyakorlat szabadságát és jogegyenlőségét biztosítják, nem csak a görög szertartású katholika és görög-keleti egyházakra, hanem ezen kivül nyilt szavakkal az erdélyi örmény szertartású katholikus egyházra is kiterjesztette. Egy ily törvény létezése mellett, megvallom, nem fojthatom viszsza csodálkozásomat a felett, miképen történhetik mégis, hogy a jelen költségvetésben a törvény által már egyenjogositott ezen egyház számára sem a pénzügyi bizottság által sem az eredeti költségvetésben egy fillér sincs előirányozva és javaslatba téve; holott az általam fölemlített egyháznak tagjai is szint oly adófizető polgárok, mint a többiek. De többet mondok, kérkedés nélkül legyen mondva: épen ezek, az országnak legnehezebb napjaiban, ugyamultban, mint utóbb egészen napjainkig politikai resignatio és anyagi áldozatok tekintetében mindig előljártak. Honnan te;hát ezen mellőzés? összeegyeztethető-e ez a törvény, a jogegyenlőség és méltányosság elvével ? hiszem, teljességgel nem. Méltóztassék a t. ház különösen a költségvetésben bizonyos alapot föntartani, bizonyos elvből kiindulni és akkor nem fognak sérelmek okoztatni; különben ilyen mellőzések mindig keserű érzelmeket fognak hátrahagyni. Mindezeknél fogva bátor vagyok következő módositványt tenni ezen czim 5-ik rovatára nézve, melyet a t. háznak ajánlok. Széll Kálmán jegyző (olvassa Simay Gergely módositványát): „A vallás- és közoktatási minisztérium költségvetésének egyházi czélok szükségleteire vonatkozó 2. czim 5. rovatához igtatandó: 5. szám: Az erdélyi örmény szertartású katholika egyháznak 12,000 frt." Gonda Eászló: T. ház! A költségvevetésnek szóban forgó tételéhez csak rövid megjegyzéssel kivánok járulni. Előre is kijelentem, miszerint reám kellemesen hat azon inditvány, mely szerint a rendes költségvetési rovatból a rendkívülibe tétessék át ezen tétel. Igazolását találja ez abban, miszerint a miniszteri indokolásban az egész rovatra nézve ő felsége által engedélyezett segélyezés hozatik fel, az az olyan kegyelmi tény, melynek haszonvételét az alkotmányos életben csak igen ritkán lehet ajánlani. A pénzügyi bizottság nyíltan bevallja, hogy ez elvileg nem helyeselhető, mindazáltal a jövő évre megszavazandónak véli ezen összeget. Én tehát meggondolva azt is, mennyire találta el a valóságot a mélyen t. vallás- és közök, miniszter ur ezen tétel igazolásánál, midőn azt mondta, hogy azért vannak ide téve ezen összegek és azért kéri ezeknek ily módoni helybenhagyatását, mert a vallásfelekezetek hazánkban culturai missiót teljesítenek, a mihez ismét azt szeretném hozzátenni, hogy én nem ugy fognám fel ama eulturai missiót, hogy a parochiában a lelkész által van egyedül képviselve, mint régebben volt hazánkban a gyakorlat, hogy ha falunkint egy-egy okos ember volt, azt is papnak nevezték; én kívánnám, hogy ezen cultura a paroehia szomszédságában az iskolába fészkelje be magát, hogy képviselje azt inkább a néptanító, akár együttesen a pappal, akár nélküle, — sőt ha kell ellenére is. Hanem, miután a költségvetésnek kritikai szempontjai is vannak, az az olyan tételekre, a melyek igazoltattak ugyan a föntebbi években, midőn a költségvetés eg}^es tételeinek ily részletes megvitatása nem volt, de az idén megint igazolandókká lettek, és a melyekre maga a pénzügyi bizottság elvileg nem helyeslését fejezte ki: én ugy tartom, t. ház, mintha ily tételeknek vagy egyszer mindenkorra végleg igazoltatniuk kellene, vagy ha az nem lehet, teljességgel mellöztetniök, azért tartom én általában helyesnek az indítványt és pártolom azt, melynél fogva a rendkívüli rovatba tétetik át ezen egész fejezet. Hanem egy rövid észrevételt vagyok még bátor tenni. Ugyanazon elv szerint legyen még tökéletesebb ezen rovat. Nevezetesen kívánt assék a költségvetést ideterjesztő szak-miniszteriumtól, mutassa ki a ház előtt azon arányt, mely az illető hitfelekezetek népességi számához viszonyítva igazolhatná ezen tételeket, sőt nem csak a népességi számarányhoz, hanem mutatná ki még a kath. egyház vallási alapjának mennyiségéhez szabott arányosítást és harmadszor azon arányt, mely a statisticai kimutatás szerint az egyes
