Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-129

124 129. országos ülés február 24 1870. van rendes tárgyalás után is meghagyatva, a praeeedensek legterhesebbikének tekintethetnék. Nem akarok, t. ház, e részben most nagyobbmérvü vitát inditni meg, mert azt hiszem, hogy az e fölötti vita majd akkor lesz helyén, midőn t. miniszter ur a vallásszabadságról szóló törvényjavaslatát beterjeszti, ós csupán azért, hogy megóvjam az elvet, megelégszem azzal, ha a t. ház elfogadja módositványomat. mely egyszerűen ennyiből áll: „Módositvány. A vallásés közoktatási minisztérium költségvetésében, a rendes szükséglet Il-ik czime alatt egyházi ezélokra előirányzott 290,000 frt a rendkívüli szükségletek közé soroztassék." Ha módositványomat elfogadja a t. ház, ez a jövendőnek nem fog praejudicálni s csak az elvet, melyet már annyiszor és oly fönnen hangoztattunk, az egyház függetlenségének nagy elvét mentjük meg általa. Ajánlom módositványomat a t. ház figyelmébe. (Helyeslés.) Mihályi Péter jegyző (újra fölolvassa Nyáry Pál módosüványát.) Eötvös József h vallás- és közoktatási miniszter: T. ház: Nagy részben helyeslem azon elveket, melyeket Nyáry Pál képviselő ur beszédében előadott; s részemről én is óhajtom, hogy mielőbb jőjön el az idő, midőn a törvényhozás a vallási ügyekről és mindennel, a mi a vallással összefügg, utolszor fog tanácskozni Tudja mindenki, hogy a különböző felekezetek s az állam közti viszony két alapon rendezhető : egyik azon alap, a mely szerint az állam gondoskodik mindén felekezet szükségeiről, (Közbeszólások: Nem óhajtjuk ":) és ezen elvet akarta az 1848-ki törvényhozás követni: a másik alap az, hogy az állam egyátalában nem ismer vallásfelekezeteket, minden vallásfelekezet gondoskodik önmagáról, mint Amerikában. Hogy én ezen két rendszer közül a másodikat sokkal tökéletesebbnek tartom, sőt csak azt tartom tökéletesnek : ezt már életemben sokszor elmondtam, és abban, reménylem, nem kételkedik senki, mert az első rendszer mellett a vallások szabadsága, az az, az autonómia teljesen lehetetlenné válik; és mert a szabad államnak egyátalában nincs érdekében, hogy az egyház férfiai az állam tisztviselőivé váljanak. En tehát kétségkívül az amerikai rendszert, az az, tökéletes ignorálását a vallási szükségleteknek tartom a legezélszerübbnek. De méltóztassanak, épen, mert Amerikára hivatkoztunk, tekintetbe venni, nem csak az eredményeket és a törvényeket, hanem azokat a praemissákat is, melyek ezen törvényes állásnak létezését lehetségessé teszik. Azt nem fogja senki sem tagadói, hogy az egyes vallásfelekezetek, valóságos culturai missiót gyakorolnak; egyes helyeken, az egyház és vallásnak képviselője, a pap, az egyetem egy 5-de praesentánsa nem csak a vallásnak, hanem egyszersmind a műveltségnek is, hogy oly országban, amelynek népe a műveltségnek oly fokára emelkedett, hogy minden egyes vallásfelekezethez tartozó egyének, a maguk egyházi szükségeik tökéletes fedezésére képesek, hogy ott az állam az egyes egyházfelekezeteknek semmit sem ad, az nagyon természetes. De ép oly természetesnek tartom azt, hogy ha valamely országban egyes vallásfelekezetek léteznek, a melyeknek hívei minden buzgóság és lelkesedés mellett sem képesek a magok egyházi szükségeiről gondoskodni, az állam az ilyféle egyházi szükségeknek pótlására, — nem egész viselésére, hanem pótlására valamit adjon, azt én természetesnek, sőt szükségesnek tartom. {Helyeslés.) Szükségesnek tartom tökéletesen elvonatkozva vallási érdekektől, de szükségesnek tartom azért, mert ismétlem, a vallásfelekezetek igen sok helyen még hazánkban a culturának missióját teljesitik maiglan is: azért kérem a t. képviselőházat, méltóztassék ez összeget a rendes szükséglet rovatában benhagyni. (Helyeslés jobb felől.) Simay Gergely; T. képviselőház! Ha arról volna szó, hogy egy vagy más valódi országos czélra bizonyos összegek az állampénztárból megszavaztassanak, egész készséggel és feltétlenül járulnék hozzá szavazatommal, mert tudom, hogy minden országos czélra fordított kiadás productiv beruházást képez, a mely utóvégre is közvetve és végeredményében minden egyesnek jóllétét mozdítja elő. De midőn különálló, speciális czélok és érdekeknek az állampénztárból való támogatása forog főn, azt hiszem, hogy ezeknek egészen más szempontok alá kell esni. Ezen utóbbi szempontból tekintem én a jelen költségvetés második fejezetében egyházi czélokra előirányzott szükségletet is. Az állam, t. ház! miként már több oldalról jeleztetett, kétféle állást foglalhat el az egyházzal szemben: vagy a szabad egyház a szabad államban elvhez következetesen, az egyház teljes elkülönítését és függetlenitését decretálja az államtól — és ez esetben annak tagjait saját erejökre és támogatásukra bízza czéljaik végrehajtásában; vagy pedig némi befolyás föntartása fejében a különböző egyházakat segélyezi az állampénztárból subventióval. A pénzügyi bizottság ugy a múlt évi, mint a folyó évi jelentésében az egyháznak az államtól elkülönítését tartván czélszerűnek, nem helyesli, hogy az egyes egyházak az állampénztárból sególyeztessenek. Tekintve azonban jelen helyzetünket, a fo-