Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-129

129. országos Ülés február 24. 1870. 123 az állammal semmi köze; vagy legfölebb annyi köze lehet, mint minden egyes polgárnak és minden szabad associatió által keletkezett szabad egyesületnek, mely azon körön tul nem terjedhet , miszerint minden egyháznak, minden egyénnek, minden egyesületnek az állam ezéljaival nem ellenkező működése és szabadsága gyakorlatának biztositásá,ra a törvény ótalmát igénybe venni joga van. A kath. eklézsia, a kath. egyház, akkor, midőn a világi hatalommal szövetkezett, a falódi vallási és egyházi független körből kilépett, és ugy látszik, nem nagy szerencse árad e miatt sem egyik, sem másik félre. Azóta folyvást viszályban élnek azok, és ugy látszik, hogy most már a házasfelek válni is akarnak; egy nagy baj van azonban, mint rendszerint a válópereknél, itt is az allaturae, a hozományi kérdések végtelenül fontosak. De szerencséjére az emberiségnek, amaz, a vallást és egyházat egyedül megillető körbe az európai keresztyénség egy része 3 század előtt visszalépett a reformátió utján. Ez kezdte meg a küzdelmet a lelkiismereti szabadság kivívásában, és ugy látszik, már azok is, kik eddig ellenségkép léptek föl ellene, nagyobb részt sorakozni kezdenek a szabadság táborában. De, t. ház, kérdem, hogy ha a ref. vallás, a ref. egyház az által kívánta volna magát szabaddá tenni, hogy a világi hatalomhoz segélyül folyamodott volna, vajon elérte volna magasztos ezéfját? Teljességgel nem, mert kétséget nem szenved, hogy a ki segélyt fogad el az államtól, az magát az állam befolyásától egészen nem teheti mentté; s ez oka, hogy a magyar protestantismus helyesen fogva föl állását, akkor is, midőn Magyarországon absolutismus uralkodott , midőn szabadon szólni tiltva volt, kötelességének tartotta fölszólalni a világi hatalomnak a vallás dolgaiba való avatkozása ellen és visszautasította magától a hitvány lencsét, melylyel szabadságának áráért megkínálta a világi hatalom, s visszautasította épen azon segélyezést, mely most a budgetben benfoglaltatik. Visszautasította azért, mert szabad akart lenni, mert hitte, hogy lételének egyedüli eleme a szabadság és függetlenség az államtól; és valóban csodálkoznom kell, hogy egy előttünk fekvő alkotmányos budget második czime alatt: vallási czélokra épen azon 290,000 forint fordul elő, mely összeg az absolut kormány által aján 1tatott. (Halljuk!) A t. miniszter ur előterjesztésében ezt indokolni kívánja; de én megvallom, az indokolásának — nézetem szerint — egyik pontja sem áll. (Halljuk!) Azt mondja miniszter ur. hogy ezen eljárása alapul az 1848: XX. t. ez. 3. §-án. Mint mond ezen 3. §.? ,Minden bevett vallásfelekezetek egyházi ós iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek, s ez elvnek részletes alkalmazásával a minisztérium az illető hitfelekezetek meghallgatásával a közelebbi törvényhozás elébe kimerítő törvényjavaslatot fog előterjeszteni." Ezen érvelés, felfogásom szerint, nem helyes, mert ezen törvényben tisztán csak elv mondatik ki, az elvnek alkalmazása azonban későbbre, t. i. azon időre halasztatik, midőn a minisztérium tőrvényjavaslatot fog beterjeszteni. Az emberi felfogások mindig változnak, és hála istennek, jobbra változnak. 1848 óta e tekintetben igen sokat haladtunk. Én azt hiszem, ha most terjesztené elő a t. minisztérium ezen törvényjavaslatot, mi bizonyára nem fogadnók azt el. De annyi mégis bizonyos, hogy t. miniszter ur maga sem tulajdonított e törvénynek annyi érvényt, miből azt lehetne következtetni, hogy ezen törvény már valósággal létezik. Mert ha annyi érvényt akart volna e törvény rendeletének tulajdonítani, akkor bizonyára nem 290,000 forintot igtatott volna az államköltségbe, mert a bevett vallások egyházi és iskolai szükségletei, azt hiszem, sokkal nagyobbak, hogy sem 290,000 forinttal kielégíthetők lennének. Látszik tehát, hogy a t. miniszter ur e törvényt maga sem tartja érvényben lenni. Nézetem szerint a t. miniszter ur másik indoka sem áll. A miniszter ur ugyanis azt mondja : „Legnagyobb részben ő császári és apostoli kir. felsége által engedélyezett állandó segélyezésből alakult az, a mi itt a költségvetésben fölvétetett." En azt hiszem, nem szükséges hosszasan indokolnom azt, hogy az államköltségvetésben nem annak kell bejönnie, a mit ő felsége rendelt, hanem annak, a mit a ház, a nemzet képviselői ő felségével együtt rendelnek. Minthogy tehát a t. mmiszter ur maga sem állítja és nem is állithatja azt, hogy e részben törvény alkottatott, azt gondolom, érvelése magában elenyészik. A harmadik, a mivel érvelni kívánta miniszter ur e tételt, az. hogy ezen összeg már az 1868. és 1869-ki költségvetésekben is fölvétetett. Azt gondolom, mindenki emlékszik, és a t. miniszter ur bizonyára legjobban, hogy az 1868. és 1869-ki budget csak formailag, de lényegben nem tárgy altatott. Azok pusztán fölolvastattak, de nem tárgyaltattak, és az átmeneti nehézségek hozatván föl érvül, ezen két budgetre nézve a t. minisztériumnak — ha lehet ugy mondani — csak indemnity adatott. Ez az első alkalom, melyben rendesen először tárgyaljuk a budgetet, és mivel a nem rendesen tárgyalt budgetet t. miniszter ur már praecedensnek használta fői, én épen ezért nem kívánnám, hogy mi ezen tételt meghagyjuk, és ott hagyjuk meg, hová azt a t. miniszter ur illesztette, mert a hol 16*