Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-129
122 129. országos iílés fabruár 24. 1870. kat annak — nem eoncret esetről mondom ezt — kiteszszük magunkat annak, hogy az egyik vagy a másik miniszter a kelleténél több, még fölös számú hivatalnokkal is tömi meg a maga bureauit, és ez által nagyon természetesen az államra az esetleges nyugdíjazás alkalmával uj és lehetőleg igen nagy mérvű teher rovatik. Valamint Tisza képviselő, ugy én sem teszek észrevételt jelenleg a hivatalnokokra és a központi irodákra nézve, de mellőzhetlen corollariumnak tartom azt, hogy az alkalmazott hivatalnokok ideiglenes volta mondassék ki, hogy midőn a szolgálati pragmatica be fog hozatni, akkor ne legyen már előzetesen elvállalva oly teher, mely sem nem hasznos, sem nem szükséges. Pártolom Szathmáry Károly képviselőtársam indítványát. Szlávy József: T. ház! Nem kívánok azon kérdés taglalásába ereszkedni, vajon a közoktatási minisztériumnál alkalmazott hivatalnokok száma nagy-e va,gy kicsiny, én is átlátom, mennyire szükséges, mennyire kívánatos mind az országnak, mind magoknak a hivatalnokoknak érdekében, hogy valahára sorsuk iránt, t. i. a nyugdíj kérdésére nézve biztosítva legyenek, s mert ezt kívánom, azt is remélem a minisztériumtól, hogy azon szolgálati pragmatica, melyet előttem szólott képviselő ur említett, mielőbb ki fog dolgoztatni és a ház elé terjesztetni és így a hivatalnokok végre-valahára a bizonytalan állásból, mely őket folytonos félelemben tartja, ki fognak emelkedni. Épen azért, mert ezt kívánom és reménylem: nem látom helyén a Szathmáry képviselő ur által beadott indítványt most mellékesen egy minisztériumnál tárgyalás alá venni; mert a mi a cultusminiszteriumra nézve áll, állhat a többi minisztériumra nézve is, és igy mellékesen kimondani egy minisztérium hivatalnokaira nézve, hogy azok csak ideiglenesek, mig ez a többinél nem mondatott ki, mert a többi minisztérium budgetje el van fogadva, ez szerintem sem a méltányosság, sem az igazsággal meg nem fér. Különben e kérdést fölötte fontosnak tartom, mely megérdemli, hogy a ház tüzetesen tárgyalja. Meglehet, napokat fog rá szánni, én ezt mellékesen eldöntetni nem kívánom, azért az indítványt nem pártolom. Elnök: Méltóztassanak határozni a fölött, vajon a pénzügyi bizottság által beterjesztett javaslatot elfogadja-e a ház vagy nem ? E javaslat abból áll, hogy az összeget elfogadja és egyszersmind a központi bizottságnak az előadó ur által most ujabban fölolvasandó erre vonatkozó megjegyzését is magáévá teszi. Kautz Gyula előadó (olvassa): „A szám fölötti hivatalnokok kevesbitése czélba lesz | veendő, mit a vallás- és közoktatási miniszter olykép igért foganatosítani, hogy ez állomások, a mint üresedésbe jövendnek, többé betöltetni nem fognak." Elnök: Első kérdés tehát: el méltóztatnak-e ezt fogadni ? (Elfogadjuk !) A kik elfogadják, méltóztassanak íolállni. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Ennélfogva az indítvány elesik. Ennek elhatározása folytán azon kérdést intézem a t. házhoz, vajon az első rovat alatt előirányzott 187,000 frtot megszavazza-e a tisztelt ház? (Megszavazzuk! Tehát megszavaztatik. Széll Kálmán jegyző (olvassa as I. czim 2-ik s következő rovatait végig, melyek egyenkint észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Tehát e czim alatt mindössze előirányozva van 244,757 forint. Kautz Gyula előadó: A pénzügyi bizottság indítványa szerint a központi igazgatásnál az igazgatók fizetése mindenütt 100—100 forinttal levén leszállítandó, a végeredmény nem 244,757 frt, hanem 243,817 frfc lesz. Elnök: Megszavazza a tisztelt ház ezen 243,817 forintot? (Meg!) Tehát meg van szavazva. Széll Kálmán jegyző (olvassa a Il-ik czimet: az egyházi czélokról.) Kautz Gyula előadó: A pénzügyi bizottság részéről ezen 2-ik czimre következő észrevételt kell előadnom: „A Il-ik czim alatt előirányzott 290,000 forintot, mely ugyanakkora összeg, mint a tavai e czélra előirányzott vala, a bizottság oly módozatban, a mint az a költségvetésben fölvóve jelentkezik, elfogadásul ajánlja; azonban ismétli ez alkalommal, a mit e tekintetben a jelen minisztérium múlt évi költségvetése jelentésében elmondott, hogy t. i. a pénzügyi bizottság az egyháznak az államtól való elválaszthatását és függetlenitését tartván czélszerilnek, nem helyeselheti elvileg az egyes egyházfelekezeteknek az állampénztárból való segélyezését. Tekintve azonban jelen helyzetünket, a bizottság a minisztérium által e czélból indítványba hozott 290 ezer forint összeget a következő évre megszavazandónak véleményezi. Nyáry Pál: T. ház! Azt hiszem, senki sincs közöttünk, ki épen ugy, mint én, ne örömmel nézne azon nap elé, melyen a magyar parlamentben egyházi és vallási ügyek tárgyalása legutoljára kerül elő. De, t. ház, azt is hiszem, e magasztos czélhoz nem közeledünk, hanem attól még inkább távozunk akkor, midőn megengedjük, hogy az államköltségvetésben egyházi czélokra s különösen az állambudget rendes kiadásai közé bizonyos összegek igtattassanak. Azt hiszem, abban mindnyájan egyetértünk, legalább a közel napokban pártkülönbség nélkül nyilvánítottuk, miszerint a vallásnak, az egyháznak
