Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-129

129. országos ülés február 24. 1870. 121 mondottakkal ajánlom, hogy nem bocsátkozva most a szám meghatározásába, méltóztassék az indítványt elfogadni, melynek értelmében addig, mig tüzetesen és törvényhozásilag meg fog határoztatni a minisztérium szervezete, méltóztassanak kimondani, hogy a kinevezések ideiglenesek, és ha majd szervezéskor fölöslegesnek találtatnék egy vagy más állomás, nyugdíj ne terhelhesse az államot. Á mondottakat röviden összefoglalva, én kész vagyok most annak föntartásával, hogy ideiglen tétessenek a kinevezések, megszavazni a központi költségvetést, de ajánlom egyszersmind a Szathmáry képviselőtársam indítványát elfogadás végett. (Helyeslés bal felől.) Hoffmann Pál: T. ház! Mindenekelőtt kijelentem, hogy nem érthetek egyet azon iránynyal, mely a közoktatási minisztérium központi hivatalnokai számának leszállítását ezélba veszi. Én részemről elhibázottnak tartom azon törekvést, mely mind Szathmáry képviselő ur, mind pedig Sehwarez Gyula indítványában rejlik. Eu megengedem, hogy van ok gondolkodni a eultusminiszterium személyzete és száma fölött, hanem nem azon irányban, hogy leszállítsuk, hanem hogy megfontoljuk, vajon szükség-e ezen szám azon hatály kifejtésére, melyet a cultusminiszteriumtól joggal megkívánunk. Elismerem, és igen is tartózkodás nélkül kimondom, hogy tekintve a cultusminiszterium által eddig kifejtett actiót, a cultusminiszterium személyzetének száma sok, hanem épen azért, mert elvárom, hogy jövőre a közélet ezen ágában, melytől — a mint a t. közoktatási miniszter ur is kimondta, — hazánk jövője függ, nagyobb actiót fog kifejteni, nem akarom a eultusminiszteriumtól elvonni azon erőket, melyekre nagy • mérvben szükség fog lenni. Én tehát tekintve a személyzet mennyiségét — mert minőségét nem ismerem, erről nem szólok — azt részemről soknak nem tartom; de igen is kevésnek tartom azon hatást, melyet a minisztérium kifejtett ezen személyzettel; de épen azért, mert én részemről ezen nagyobb hatás kifejtését akarom, és a részletes vita alkalmával bizonyos pontra nézve ez irányban bővebben is fogok szólani, nem akarom a személyzetet leszállítani azon értelemben, mint több képviselőtársunk kívánja, hanem elfogadom a költségvetést a központi bizottság véleménye szerint. A nyugdijakra vonatkozólag, ugy hiszem, egy kis mystifieatió van; arra vonatkozólag kívánok válaszolni, mit Tisza Kálmán képviselő ur mondott. Igaz, a központi bizottság is akarja bizonyos mértékben csökkenteni a személyzetet, de azt mondja, hogy a csökkenés ugy történjék, hogy az állomások, a mint üresedésbe jövend- | KÉPV. H. NAPLÓ 18f-J VI nek, többé be ne töltessenek. De Szathmáry Károly t. képviselő ur indítványának eszméje az, hogy a minisztériumnál alkalmazott egyének ne legyenek nyugdijképesek. Én ugy hiszem, nem az egyének forogtak a bizottság szeme előtt, hanem csak az volt czélja, hogy azon egyéniségek állomásai szüntettessenek meg. Ez a központi bizottság javaslata által tökéletesen eléretik, átalában a csökkenés meg fog történni és mégis az egyének irányában nem fog azon igazságtalan eljárás követtetni, miszerint ezen egyének megfosztassanak a.zon jogtól, melyet kineveztetésök által az állam irányában nyertek. Nem tartom alaposnak. a mit Tisza Kálmán t. képviselő ur mondott, mert az ideiglenes hivatalnokoknak nincs joguk nyugdíjra s a nyugdíjra való igénynek csak azon pillanattól kezdve van helye, midőn az illető végleges alkalmazásba lép, én tehát nem tartom ez által elhárítottnak azon ellenvetést, melyet Simonyi Ernő t. képviselő ur tett, hanem tökéletesen igazat adok neki abban, hogy ha elfogadtatnék ezen határozati javaslat, ez által igazságtalanság történnék. Különben nem pártolom a leszállítást, mert a cultusmimszteriurntól nagyobb actiót várok. (Helyeslés jolb felől.) Szontagh Pál {csanádij : T ház! Én nern is látom ezen bajnak orvoslását máskép lehetőnek, mint ha a Szathmáry Károly képviselő ur által beterjesztett indítvány elfogadtatik. A logikai eszme, mely engem ezen zártételre vezet, az: hogy ha a minisztériumok által, nem csak a cultusminiszterium által, de átalában a minisztériumok által, már előlegesen kidolgoztatott és a házban előterjesztetett volna egy úgynevezett szolgálati pragmatica, hogy tudnók minő hivatalnokból álljanak a minisztériumok, akkor ezen vita fölöslegessé vált volna, de ilyesmi előterjesztve nincs. Azt innen is, túlról is ugy látszik, elismerik a kéjwiselők, hogy ezen, a centrális vezetésre szükséges hivatalnok-sereg sok, s hog}^ egyebet ne mondjak, soknak tűnik azon körülménynél fogva is, hogy a Lajthán túli tartományokban, bár ott az oktatási és cultustárcza inkább centralisált állapotban van, tetemesen kevesebb; mennyivel kevesebb az idén, nem tudom, de hogy a múlt évben kevesebb volt, azt akkor, birtokában levén a lajtántuli előirányzatnak, azon alkalommal volt szerencsém kimutatni. Mindaddig tehát, mig ezen szolgálati pragmatica behozva és törvényesítve nincs, más részről pedig el van ismerve, hogy túlságosan tömvék a bureauk hivatalnok-sereggel, nem látok más módot e zsák-utczából való kimenekülésre, mint ha kimondjuk azt, hogy ezen szervezet ideiglenes ; mert ha ezt ki nem mondiuk : kiteszszűk magun16