Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-129
120' 129. országos ülés február 24. 1870. volt. Hogy ezt az alkotmányos miniszter megszüntette , azt nézetem szerint igen helyesen tette, hanem a helyett azután más hibába esni és minden vallás számára a minisztériumban külön osztályt fölállítani, azt átalában szükségesnek nem találom, mert a minisztériumban nem arról határozhatnak, hogy például az immaculata eoneeptio cultusa ily vagy oly módon vitetik helyesen vagy rendeztetik-e vagy nem, hanem határozhat csupán azon ügyekben, hol a vallás érintkezésbe jön a polgári hatósággal; erre nézve pedig nem szükséges, hogy minden vallásnak külön osztálya legyen. Hogy ezen sok osztálynak elegendő elfoglaltatása nem is lehet, mutatja az is, hogy a mint Tanárky képviselő és államtitkár ur is mondta, az összes katholikus vallások ügye egy osztályban kezeltetik. De a katholikus vallás leginkább függ össze az állammal, azzal legtöbb teendője van a minisztériumnak. A katholikus vallás hívei több, mit felét képezik az ország lakosságának ; ha tehát ezekre nézve elegendő egyetlen egy osztály, ha ezzel végezheti e terjedelmes ügyeket, akkor kétségkívül a kevesebb számú vallásfelekezetekre kevesebb lett volna szükséges, mint e gye gy osztály. Hogy olyan minisztériumnál, a hol különböző vallásfelekezeti, különböző nevelési ügyek kerülnek elő , legyenek csakugyan képviselői minden vallásfelekezetnek, szóval minden színezetnek, azt igen helyesnek tekintem, hanem hogy minden külön vallásfelekezetnek külön osztálya, külön személyzete legyen, azt egyátalán szükségesnek nem tartom. Nem említeném még végül a vallásminiszterium elválasztását a közoktatási minisztériumtól, mert nem tartom, hogy ez épen ezen czim tárgyalásához tartozik, csakis azért jelentem ki nézetemet egy pár szóval, mert Tanárky képviselő ur ezen tárgyra visszatért. Megvallom, a nélkül, hogy hosszas érvelésbe bocsátkoznám, én részemről szeretném, ha mind a teendők, mind a személyzetre nézve a vallás- és közoktatási minisztérium felétől megválnék. (Helyeslés.) Sajnálom, hogy a beterjesztett módosító indítványt nem pártolhatom; mert, a mint mondám, azt, hogy valakit a neki ígért nyugdijaktól megfoszszanak, nem tartom az igazsággal és méltányossággal megíérhetőnek. Azon utat sem tartom egészen kielégítőnek, melyet a pénzügyi bizottság ajánlott, mert a személyzetnek csökkentését csak — ugy hiszem, — négy osztálytanácsosra szorította, pedig azt hiszem, az összes személyzetnek körülbelül felét igen könnyen meg lehetne takarítani, a nélkül, •hogy a hivatalos eljárás az által kárt és késedelmezést szenvedne, ide nem értem a számtiszteket, ámbár ezeknek száma is igen nagy; de tekintve a nevezetes alapítványokat és jószágokat, melyeknek kezelése szintén a eultusminiszteriumhoz tartozik, nem vagyok e tekintetben eléggé tájékozva, hogy már most ezek számának csökkentését is indítványba hozni merném. Hogy azonban az osztálytanácsosok, minisztertanácsosok és titkároknak száma legalább is felére leszállittassék, azt egyátalán nem találom helyesnek és ha ez nem most mindjárt történik is, óhajtom, hogy a jövő budget alkalmával azon megszorítás — t. i., hogy az üresedésbe jött hivatalok be ne töltessenek, legalább az illető hivatalnokok felére terjesztessék ki. Tisza Kálmán: T. ház! Nem szándékom a kérdés alkalmával fölmerült tárgyak fölött e perczben vitatkozni, szándékom egyes egyedül az, visszaállítani a Szathmáry képviselőtársam által tett indítvány értelmét, mely hihetőleg a zaj miatt nem volt jól érthető, mennyiben azt mind az államtitkár ur, mind Simonyi Ernő képviselőtárf am határozottan félreértették. Jelesen azon indítványnak nem czélja kimondani azt, hogy a kik a vallásügyi minisztériumban hivataloskodnak, ne legyenek nyugdijképesek, hanem czélja volt kimondani azt, hogy míg a ház asztalára már letett indítvány szerint végleges és törvényszerű határozat nem hozatik a minisztérium szervezése és a hivatalnokok számára nézve, a kinevezések ideiglenesen tétessenek, az az kimondani azt, hogy ha ugy fogná a ház találni, hogy túlságosan nagy a hivatalnokok száma, azon segíthessünk a nélkül, hogy az országnak budgetje ismét ujabb és ujabb nyugdíjjal terheltessék. (Élénk helyeslés bal felől.) En részemről így fogván föl az indítványt, helyesnek találom azt, és abban nem értek egyet Simonyi barátommal, hogy annak azou értelme lett volna, hogy ama hivatalnokok ne kapjanak semmi szin alatt nyugdijat, mert akkor igaza van, nem lett volna helyes. Tehát, mondom, azon indítványnak az az értelme, hogy a végleges szervezésig történjenek ideiglen a kinevezések. Részemről nem tudom, hogy máskép hogyan fogjuk valaha elérni azt, hogy e tekintetben — a központban kivált — helyes gazdálkodás legyen, mert ha minden kinevezettnek egyúttal a nyugdíjhoz joga is lesz, helyes gazdálkodás soha el nem érhető, miután, ha később soknak találtatik is a szám és elhatározza a ház, hogy, mint Simonyi barátom is monda, 12 helyett 6 elég lenne, az ugyan elérhető, hogy 6 legyen, de a másik hatot nyugdíjazni kellene. (Helyeslés hal felől.) Sok-e vagy nem a szám ? azt hiszem , igen nehéz lenne most elhatározni, azért én részemről épen ellenkezőleg az államtitkár úrral és a
