Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-129

129. országos illés február 24. 1870. 119 lasztassék a közoktatásétól? ón azt hiszem, erre nézve maga a t. indítványozó ur is meg fog helyesen felelni, hogy: mihelyt oda jutottunk, ós én azt hiszem, hosszú idő után, a törvényhozásnak e téren teendő több előmunkálatai után oda jutottunk, hogy a közoktatásügy el lesz választva a vallástól, és a felekezetiességtől, — igenis azon perczben be fog állani az az idő, midőn, a közoktatási minisztérium el lesz választható a eultustoiniszteriumtól. De mig a felekezetek, és pedig mint olyanok kezelik legnagyobb részét a közoktatási intézeteknek, — és még nagyon hosszú ideig fogják kezelni, — addig az én fölfogásom szerint, ha megtörténik is ezen elválasztás, az bizonyára nem egyszerűsíteni, hanem véleményem szerint még nehezíteni fogja ez irányban a közügyeknek rendezését. Én tehát, a mint előre is bocsátottam, egyátalában még csak véleményt sem akarok mondani a Szathmáry Károly képviselő ur által előterjesztett indítványra, hogy kevesbittessék-e és mi módon kevesbittessék a hivatalnokok száma ? A' mi pedig indítványának másik részét illeti, hogy t. i. azok, kik most alkalmazva vannak, egész addig, mig az a törvény meg nern hozatik, a törvényhozás által, nyugdíj képeseknek ne tekintessenek, azt hiszem, ez nem volna a méltányossággal megegyeztethető. Engem részemről e kérdés nem érdekel személyesen, ugy sem tartok nyugdíjra igényt, nem vagyok nyugdíj képes ; és így én nem beszélek pro domo mea ; de azt hiszem, azon hivatalnokok, kik ott alkalmazva vannak és kik hivatásukat tehetségök szerint betöltik, hogy ezen hivatalnokok mondom azért, mert épen itt vannak alkalmazva, a rendszernek netaláoi hiánya miatt sújtassanak, annak okát nem tudom fölfogni, En tehát ezen elvből indulva ki, részemről nem pártolhatom Szathmáry képviselő ur indítványát. (Helyeslés jobb felől.) Kautz Gyula előadó: T. ház! A szőnyegre került ellenvetésekre, a .miniszter és államtitkár urak a szakilletékes feleletet megadták, nekem csak két körülményre kell figyel meztetnem a t. házat. Először arra, hogy az egész vita tulaj donképen a körül forog, hogy a központi igazgatás ezime alatt fölvett tétel, t. i. a 179,000 frt igen nagy. Erre vonatkozólag kötelességemnek tartom a pénzügyi bizottság részéről kiemelni, hogy ezen emiitett összegben az _ ujabb ügykezelési és ügyviteli íölosztás szerint a számvevőségnek összes körülbelől 70,000 írtra menő számtótele, is benne van. Tehát a tulajdonképeni központi igazgatás költségére annyival, vagyis 45°/o-kal kevesebb esik. A mi a pénzügyi bizottság nyilatkozatát illeti, bátor vagyok arra figyelmeztetni a t. házat, — és akkor tán Szathmáry képviselő ur indítványa magától elesik, — hogy világosan kiemelte a pénzügyi bizottság, hogy bár néhány tisztviselővel több van, mint a mennyi a szoros szükségletnek megfelel , — a mit különben a miniszter ur sem tagadott, de hogy másrészt erre vonatkozólag a miniszter ur azon ígéretét fejezte ki a pénzügyi bizottság előtt, hogy ezen szám fölötti hivatali állomásokat, ha megürülnek, többé betölteni nem fogja. En azt tartom, ha ezen czirn elfogadását, ugy, a mint azt a pénzügyi bizottság elő terjesztette: a t. háznak ajánlom, mind a két kívánalomnak meg lesz felelve. (Helyeslés jobh felől.) Simonyi Ernő : T. ház! Én a beadott indítványt, megkell vallanom, nem pártolhatom, mert azt, hogy oly hivatalnokoknak, kik rendes viszonyok közt szegődtettek hivatalba, a ház egyszerre csak azt mondja, hogy nem nyugdíjképesek, — az igazsággal és méltányossággal összeférőnek nem tartom. (Helyeslés jobb felől.) De más részről nem értek egyet a vallás- és közoktatási miniszter urnák, valamint Tanárky államtitkár és képviselő urnák azon nyilatkozatával sem, mely szerint a cultusminiszterium személyzete csak egy kettővel több a szükségesnél. Én azt tartom, a személyzet igen sokkal nagyobb. Hibásnak tartom azon nézetet, hogy akármely minisztérium vallásfelekezeti és nemzetiségi szempontból szerveztessék. Mert ha ezt állitanók föl elvül, akkor állítsunk föl mindjárt 6 — 7 minisztériumot külön-külön minden felekezet és nemzetiség számára. Különben is, ha a nemzetiségi ás a vallási tekinteteket egy minisztériumnak figyelembe kellene venni, akkor következetesen valamennyi minisztériumnál is ugyauily tekintetek merülhetnének föl, mert tudtomra legalább minden minisztérium hatásköre kiterjed az ország valamennyi vallásfelekezete és valamennyi nemzetiségére. Ama tekintetet tehát elegendő indokolásnak egyátalában nem ismerhetem el. Én azon elvből kívánok kiindulni, minden minisztériumnak s minden országhivatalnak betöltésénél, hogy itt nyelvre vagy fajra, vagy vallásra semmi tekintet ne legyen, (Élénk helyeslés) hanem a kik képesek, alkalmaztassanak azon helyre, melyet képesek betölteni. Hogy a volt kormány minden iskolai ügyeket katholikus szempontból intézett el, mint azt Tanárky képviselő ur mondta, kétségkívül hibás eljárásnak kell tartanánk; de tudjuk, hogy ez a régi rendszernek egyik kedvencz kiindulási pontja