Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-129

118 129. országos Ülés február 24. 1870, Tanárky Gedeon : T. képviselőház! (Halljuk!) Nem szándékom szólani a fönforgó kérdéshez s egyátalában nem akarom tagadni azon igazságot, hogy a képviselőház kívánhatja, miszerint mindazon közügyeket, melyeket a kormány vezet, a lehető legnagyobb erökiméléssel végezze eb Én tehát, t. ház, nemcsak annál fogva, mivel nem pro domo szólok — a mit azért említek meg, mert különben azt hihetné valaki, hogy saját érdekemben szólalok föl, — de azért is elismerem azt, mert elvem az és az volt mindig is, hogy a hivatalokat és a hivatalnokok számát ok nélkül szaporítani és ez által az állam terhét nevelni, valóban nem tartozik egy parlamentalis, egy szabad kormány föladatai közé. Én tehát azon kérdést védelmezni nem akarom, hogy itt a cultusminiszteriumnál sok-e a hivatalnok és hogy ezen hivatalnokok megtartassanak ? A ház bölcsessége fog e fölött határozni vagy oly módon a mint Vukovics képviselő ur ezt beadott módositványában kívánja, hogy átalában az összes minisztériumra nézve megállapítandó a hivatalnokoknak törvényes száma, vagy pedig most a cultusminiszterinm költségvetésének alkalmánál határoztassék meg a szám. Azok után, miket a miniszter ur előadott, én e részben fölszólalni nem akarok és azt hiszem, hogy ha a miniszter ur által itt fölhozottak nem nyerték meg a házat, én bizonyára több okot ezen tárgyban fölhozni nem is volnék képes. Mindenesetre politikai, mindenesetre felekezeti okok voltak azok, melyek a cultusminiszter urat arra indították, hogy minisztériumának azon szervezetet adja meg, melyben az most van. Mert, t. ház, hogyan találta a kormány és illetőleg a cultusminiszterium az ügyeket akkor, midőn a kormányzatot átvette? Nem akarok vádolni, hanem mégis kénytelen vagyok megjegyezni azt, hogy a volt kormányok mindegyike, minden egyházi és iskolai ügyet katholikus szempontból tekintett és elintézte azokat katholikus érdekből. Ez természetesen tovább így nem maradhatott. A minisztérium ugy gondolkozott, hogy a jogosult felekezetek érdekeit képviseljék felekezeti egyének és kezeljék azt, az illető felekezet szempontjából az állam érdekében. Hiszem, sőt reményiem is, hogy el fog jönni azon idő, mikor nem fogunk ily szűkkeblűieg föllépni ezen tárgyban, hanem igen is, minden felekezeti ügyet, ugy, a hogy kell, az állam szempontjából fogunk tekinteni. De még ezen időpont nem érkezett el, sőt merem állítani, hogy ezen szempont jelenleg nem csak nem tartozik még a lehetőségekhez , hanem még a tanácsolható dolgok közé sem. Arra akarok szorítkozni, miket Schwarcz Gyula és Henszlmann Imre képviselő urak előhoztak, kik t. i. azt óhajtották, hogy ezen minisztériumnak beosztása bizonyos logikai rendszerben történjék s mire nézve Schwarcz Gyula képviselő ur tervezetet is adott elő. Bátor vagyok megjegyezni, hogy azon szervezet, melyet ő előterjesztett, kevés különbséggel épen az, a mely létezett addig, midőn a mostani kormány az ügyek kezelését átvette. Ámbár elismerem, hogy a jelenlegi rendszer nem olyan, minőnek talán lennie kell; de merem állítani, hogy a mostani beosztás sokkal logikaibb, mint volt az előbbeni. Most van egyetlen egy osztály, mely az összes katholikus ügyeket kezeli; van egy osztály, mely az összes felekezeti népoktatási ügyeket kezeli. Ez utóbbi osztály két részre oszlik: egyik a dunai, másik a tiszai és az erdélyi megyék ügyeire vonatkozik. A harmadik osztály a főiskolák, a negyedik osztály a középiskolák, az ötödik a keleti egyház, a hatodik a protestáns, zsidók, nazarenus (Derültség) és minden más még ezután lehető felekezetek ügyei fölött őrködik, a 7-ik osztály az alapítványi ügyeket viszi, a 8-ik, mely ismét két tanácsos közt van fölosztva, a gazdasági ügyeket. Ezen nyolcz vagy is inkább kilencz osztály — mert a népnevelési osztály kétfelé van osztva — jóformán csak 3—3 egyén által van kezelve, és ha méltóztatnak bármikor az ügymenetet megtekinteni, azt is méltóztatnak átlátni, hogy némely része most is tul van terhelve; de épen az a szerencsétlensége ezen minisztériumnak, a mi más minisztériumoknál nem fordul elő, t. i. hogy itt egy osztálytanácsost más osztályban lehetetlen alkalmazni ; a ki pl. folytonosan a gazdászati ügyekkel foglalkozik, annak a miniszter nem mondhatja: Eredj, és vedd át az egyetemi osztályt; ép ugy a szerb osztálytanácsosnak nem lehet azt mondani: vegye át a protestáns osztályt. Ha tehát a t. képviselőház azt méltóztatik elrendelni, hogy az osztálytanácsosok száma kevesbittessék, megtörténhetik, hogy a miniszter ur ennek legjobb akarata, minden intentiói mellett sem tehet eleget, mert pl. ha egy osztálytanácsos helye megürül, egy másikkal nem pótolhatja, holott meglehet, hogy abban az osztályban egy tanácsos talán nélkülözhető lenne. Mindezeknél fogva, a mit a miniszter ur is méltóztatott mondani, átláthatja a t. képviselőház, hogy ezen minisztériumnak külön állása van, és egészen másforma helyzete, mint bármely más közigazgatási ágnak. A mi azt illeti, a mire azonban csak a miniszter ur fogna felelhetni, vajon elválasztható-e , vagy pedig beleegyezik-e abba, hogy a cultusminiszterium elvá-