Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-129

116 129. országos Ölés február 24 1870. Említtetett, hogy a tanerők hiányának oka tisztán a tanárok rósz fizetésében rejlik, és. abban, hogy épen mert a tanárok kellőleg jutalmazva nincsenek, elég számú és képzett egyéniségek a tanári pályára magokat nem szánják. Ez tökéletesen áll, és épen azért kötelességemnek tartottam azon körben, melyben lehetséges volt, a tanárok fizetését bizonyos fokig növelni. Egyébiránt fölszólítom az igen t. Schwarez képviselő urat, ki valamint az egész ügyet tanulmányozta, ugy ismeri kétségkívül a középtanodák tanárainak fizetését külföldön, és el fogja ismerni, hogy külföldön, jelesen Poroszországban a középtanodák tanárainak legnagyobb része egy cséppel sincs jobban fizetve, mint fognak nálunk fizettetni az uj rendszer szerint. Schwarcz Gyula: Tagadom. Eötvös József h. közoktatási miniszter: Majd kimutatásokkal szolgálok. En részemről ugy tekintem a dolgot, hogy tanerőket csak ugy nyerhetünk, ha a lehetőségig sok fiatal képzett embert küldünk ki a külföldre ós müveitetjük őket, főképen azért, hogy itten a tanképezdék fölállítására szükséges erőket nyerjünk ; mert mielőtt tanképezdéket nem állithatunk kellő számmal, addig a népnevelést bizonyára nem emelhetjük a kellő fokra. A kik a tanügygyei foglalkoznak, tudják, hogy alig van az országnak olyan vidéke, a hol valamenynyi alkalmazott néptanító még csak azon középszerű készültséggel is birna, mely a most fönálló praeparandiákban nyerhető. Legyen meggyőződve a t. kép viselőház,hogy a mely arányban az uj költségek biztos haszonnal való beruházását lehetségesnek fogom látni, azon arányban föl fogom szólitani a t. képviselőházat ezen szükséges költségek megszavazására. Most kezdetben nem haladhatunk sebesebben; az első lépések a dolgok természeténél fogva sokkal kevósbbé vétetnek észre, épen azért, mert az első lépések a legnehezebbek. Egy pár szót. kell mondanom a Szathmáry Károly képviselő ur által tett nyilatkozatra. Azt méltóztatott mondani, hogy én némi ellentétbeu vagyok magammal, mert egy részről azt állítom, hogy a népnevelésnek legnagyobb akadálya a kellő lelkesültségnek hiánya, (Halljuk !) és hogy mégis adatokkal nem léptem elő, és nem buzdítom a nemzetet azon haladásoknak elősorolása által, melyeket már az utolsó időben is tett. A mi az elsőt illeti, méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy a népnevelésnek nemcsak sine qua nonja a kellő érdekeltség, melylyel mindenki a népnevelés iránt viseltetik, de anynyira az, hogy részemről meg vagyok győződve, hogy azon perezben, melyben Magyarország művelt osztályai át lesznek hatva azon kötelességtől, hogy azokat, a kik műveltségben még nem részesültek, magokhoz emeljék, azon perezben a népnevelés ügye haladni fog óriási lépésekkel, és minden polgári kötelességek között kétségkivűl minden műveltebb férfiúnak legmagasabb kötelessége kezet nyújtani azoknak, kik alatta állnak, hogy őket fölemelje oda, hogy az országnak valóban polgárai lehessenek. Mert mimden, mit 1848-ki törvényeink a népnek adtak, minden, mit adhatunk, minden iparkodásaink és törekvéseink, hogy a szabadságot biztosítsuk, hogy a hazában a szabadságot, az egyenlőséget biztosítsuk, haszontalanok, ha azon egyenlőséget nem tudjuk előállítani, mely a műveltség egyenlősége. (Atalános élénk helyeslés.) Az egyenlőség nem jog, hanem tény; az egyenlőség pedig tény ott, — hol az a műveltség egyenlősége. (Helyeslés.) Én tehát részemről azt hiszem, nem csalódtam, midőn azt mondám, hogy a kellő lelkesedés hiánya legnagyobb akadálya a népnevelésnek ; és hogy ezen lelkesedós a jelen pillanatban még nem létezik, hogy azt a jelen pillanatig előidézni képes nem voltam : arra nézve hivatkozom tényekre, hivatkozom arra, hog}

7 meg levén győződve, (Halljuk!) hogy a népnevelés ügye oly nagyfontosságú ügy

r és oly óriási mü, melyet sem a kormány, sem a törvényhozás maga nem teljesíthet, hanem hogy azt csak maga az összes nemzet eszközölheti; alig vevém át tárezámat, elkövettem mindent, hogy. népnevelési egyleteket alapítsak, írva ezer meg ezer levelet, hivatkozva azon példákra, melyek külföldön léteznek, azon országokban, melyek mostani állásukat a népnevelés terén tisztán az egyleti működésnek köszönhetik, mint például Hollandia. Es mi volt az eredmény? (Halljuk!) Alig van az országban néhány egylet, és alig ismerek olyat, mely működnék. Ha tehát azt mondám, hogy a népnevelés haladásának legnagyobb akadálya a kellő lelkesültségnek, kellő érdeknek hiánya, akkor tényt mondottam. (Helyeslés.Többen bal felől: Á papság akadályozta!) Hogy pedig ezen meggyőződésem ellentétben nem áll azzal, a mit tettem, az az nem áll ellentétben azzal, hogy a t. ház előtt panegyrissel nem léptem föl, azon roppant haladásokról, melyeket eddig tettünk, hogy lelkesítsem a népet, ezt azért nem tettem, mert, teljes meggyőződésem szerint, épen mert a népnevelés ügye a legfontosabb, épen mert ezen ügynek előmozdítására fogom a t. ház figyelmét sokszor és bőkezűségét épen annyiszor fölkérni, épen azért szükségesnek tartom, hogy a tisztelt iiáz alaposan informálva legyen, ne egyes phrásisok által, (Helyeslés.) hogy: ennyi iskola-könyvet sze-