Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-129

129. országos Illés iebruár 24. 1870. 115 ezával való combinatiója által kárára úgyszólván az egész ország közművelődésének, (Helyeslés szélső bal felől.) Én határozottan kijelentem, hogy óhajtom azt, hogy annak idején a vallásügyi minisztérium egészen eltöröltessék, addig peddig, mig az megtörténik, óhajtom azt, hogy a vallásügyi minisztérium a közoktatási tárezától elkülönittessék. Nem azt óhajtom én, hogy külön tárcza organisáltassék és ez által a költség szaporittassék, hanem óhajtom, miként más művelődési államban történik, a vallásügyi minisztérium más minisztériumhoz esatoltassék. (Helyeslés bal felől.) Én nem akarom kijelölni, hogy például az igazságügyi vagy a belügyi minisztériumhoz csatoltassék-e, hanem röviden felhozom, hogy Franeziaországban szintén az igazságügyi minisztériumhoz van csatolva és szintúgy Portugalliában is ; nekem az mindegy, ha maga az eszme gyakorlativá válhatik, annak idején a ház bölcsesége fog a felett határozni. De hogy maga ezen különválasztás szükséges, t. miniszter ur maga sem fogja kétségbe vonni. Szükségesnek tartom pedig azt először a munka felosztás átalános nagy elvénél fogva. A közoktatás minden országban, de különösen Magyarországban, hol az átalakitás nagy müvével kell küzdeni, maga is elég nagy rovat arra, hogy még egy más roppant munka-halmazzal ne terheltessék azon miniszter, ki annak vezetésével megbízva vagyon. Szükséges tehát az elválasztás először a munkafelosztás elvénél fogva. Másodszor, megvallom, jelen időnkben szükségesnek tartom még egy más szempontnál fogva is. Elnök: Kénytelen vagyok figyelmeztetni a képviselő urat, hogy a részletes tárgyalás van a napirenden és igy arról, hogy a minisztériumok hogyan osztassanak fel, a mai napirenden tanácskozni nem lehet. Schwarcz Gyula: Épen e ezimen ajánlom a közoktatási miniszternek az 1871-ki költségvetésre nézve a mikénti eljárást. Másodszor óhajtom azon szempontból, hogy az megtörténjék, a miniszter ur mennyire lehet, meg legyen óva azon befolyásoktól, melyek a magok körében, a magok jogkörében, a magok határai közt mindenesetre törvényesek lehetnek és nem is lehetnek kártékonyak, de a melyek egy vagy más combinatióban nézetem szerint mindig nagy hátrányokat okozhatnak. Azt hiszem, fölösleges bővebben magamat e részben kifejeznem, érti mindenki, hogy arra ezélzok, hogy nem akarom, hogy a magyar közoktatási miniszter a clerus befolyásának áldozatául essék, nem akarom, hogy még nagyobb küzdelmei legyenek, mint különben talán volnának. Ezt akartam röviden kegyes figyelmébe ajánlani; és megjegyzem, hogy e részben a vallásügyi minisztériumnak a közoktatási miniszteriumtóli elválasztására nézve, a párt, melyhez tartozni szerencsém van, törvényjavaslatot fog a ház asztalára letenni. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Eötvös József h. vallás- és közoktatási miniszter: T. ház! Azon igen csodálatos helyzetben vagyok, hogy tulajdonképen nem tudom, mire feleljek, mert az előttem szólott t. szónokok annyi különböző, és oly fontos tárgyakat emiitettek föl és oly oldalról, hogy azokra nem felelni igen nehéz; ha pedig felelek, szükségkép vissza kell mennem az átalános tárgyalásra. Én részemről egyszer mindenkorra kimondom, — hogy a mint már százszor kimondottam életemben — a magyar nemzet jövőjét tisztán culturakérdésnek tartom ; ennélfogva a nevelési ügyet, a közoktatási ügyet a nemzet legfontosabb ügyének tekintem; mindent, mit ez ügy előmozdítására tehetek, ugy tekintek, mint legfontosabb teendőt, melyet elmulasztva, a nemzetnek jövőjét koczkáztatom. (Helyeslés.) Én tehát elismerem azon kötelességet, elkövetni mindent, hogy ezen ügyet nem csak sikeresen, hanem a lehetőségig rövid idő alatt előmozdítsam. S erre nézve meg vagyok győződve a t. ház támogatásáról, meg vagyok győződve, hogy a t. ház átalában mindabban, a mit a nemzet mivelődési czéljai kívánnak, nem fog fukarkodni, mert hiszen végre a képviselőháznak feladata megtartani a hazát a jövőnek, a jövőt pedig más úton nem tartjuk meg. (Helyeslés jobb felöl.) Egyébiránt, t. ház, bármilyen lelkesedéssel induljunk, ezen ügynek vannak bizonyos akadályai, melyek legyőzhetlenek, s ilyen az idő. Hogy mi, a mint itt vagyunk, a magyar nemzetet már most Európa legműveltebb nemzetei sorában akarnók látni, az természetes ; hogy mi készek vagyunk minden áldozatra e téren, az is természetes de ne higyék azért, hogy bár mennyit áldozunk is, azt; mit a múlt elhanyagolt, egy év alatt helyrehozhatjuk. (Ugy van! jobb felől.) A nevelés előmozdításának lehet nagy akadálya a költségvetés, de hazánkban ezen akadályt nem ismerem, mert, a mint mondám, megvagyok győződve hogy a nemzet és a nemzet képviselői készek minden áldozatra; de épen azért, mert készek minden áldozatra, kötelessége a kormánynak és annak, ki a közoktatás ügyét vezeti, nem kívánni a nemzettől semmi áldozatot, melyről nincs meggyőződve előre, hogy azt haszonnal és fructificálva használhatja fel és épen ezért, valamint a nevelésben magában csak íőkonkint haladhatunk elő, főkonkint fogunk haladni azon költségekben is, melyeket a népoktatásra fordítunk. (Helyeslés.) 15*