Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-129

114 129. országos Ülés február 24. 1870. tályban meg az mondatik, hogy ide tartoznak a protestáns egyház és a zsidó vallás minden ügyei. Meg vagyok győződve, hogy ezen egész szerkezet hiányos és nem következhetik ebből az, hogy a minisztériumban tényleg csakugyan igy kezeltetnének ez ügyek, hogy t. i. az egyik osztálytanácsos urnák, kinek vezetése alatt áll a negyedik osztály alatt álló zsidó vallás-ügy|: ugyanakkor a hatodik osztály alatt álló zsidó vallásügygyel kellene foglalkoznia; és hogy az összes elemi iskolaügy egyszerre a második és negyedik osztályhoz is tartoznék; de azt mégis látom ebből, hogy már maga az, miszerint a természetes osztályozást nem követte a szervezet, arra szolgál, hogy az egyik minisztérium szakosztálya a másik minisztériumhoz kénytelen igen sok ügyben futkozni, vagy átirni, és mint szokták mondani, Pontius-tól Pilátushoz küldeni az illetőket, a helyett, hogy egyszerűen a dolog, természetes rendjében intéztetnék el és kerülne a miniszter elé. De még ha ezen ziláltság nem is léteznék a szervezetben, akkor sem látnám indokolva sem a 12 osztálytanácsosi állomást, illetőleg 11, mert az egyik tanácsosról, a miniszter elnöki titkáráról már szólottam, sem a két miniszteri tanácsost. Itt 8 osztály van elősorolva mind össze; ós ón nem látom át eiőször azt, hogy ezen osztályokat ne lehetne a dolgok természetes tárgyilagosságában fekvő természetszerű osztályozás szerént legalább öt-hat osztályra reducálni; ugy mint pl. először kath. egyház kormányzati külön osztályra ; azután: minden vallási ügyek és alapítványok osztályára és azután ugy, hogy az összes közoktatási ügy természetszerűen beosztva lenne; másodlagos (közép) és magas tanügyre lenne berovatolva. De még azt sem látom be, hogy ha addig, a mig ez fönáll, és 8 osztály van szervezve, miért szükséges a 8 osztály vezetésére 2 miniszteri és 11 osztálytanácsos? A miniszteri tanácsosok és osztálytanácsosok számának redukálásából annyi összeget nyernénk, hogy abból okvetlenül lényegesen lehetne változtatni a gymnasiumi és reál-tanárok fizetésén; nem azt a fizetést értem, a melyet eddig húztak , azon koldusalamizsnát, hanem értem azon mondhatni örvendetes dolgokat jósló javaslatát a minisztériumnak, mely szerint péld. a pesti, kassai, pozsonyi stb. gymnasiumi és reáltanodái tanár urak fizetése 1050 írtra emeltetnék. Annak helyén meg fogom jegyezni, miszerint a miniszter ur a fizetések fölemelésének javaslatba hozatalánál csak azon határig megy, melynél mondhatni, a gymnasiumi és reáltanodái tanárok épen nem nyomorognak, de nem megy azon határig, hogy a philosophiai életet élő, tanulmányozó, tanítással foglalkozó ember élete az értelem szükségleteit föltételező bizonyos élet kényelmeibe helyeztessék. Másrészről pedig azt látom, hogy ha a miniszteri és osztálytanácsosok állomásait redueálnók, és igy a fizetési összegeket apasztanók, ezen differentiából oly összeget nyernénk, melylyel annyira lehetne segíteni a középtanodai tanárok állásán, hogy azok valóban kényelmes életet élhetnének, ezt pedig tenni kellene már csak azért is, mert a t. miniszter ur azt mondotta, hogy a nevelés emelésének föltétele nem a budget, hanem a közszellem emelése és a tanerők gyarapítása, mert általános a panasz , úgymond, mindenütt, hogy nincs elég tanerő. A kormányban megvan az akarat ós a házban is megvan, de hol veszik a tanerőt? Én azt hiszem t. ház, addig kellő számban erőket nem nyerünk, mig előttük nincs más kilátás, mint a mely most van, mig csak az a kilátásuk a tanároknak, hogy épen éhen ne haljanak meg, vagy uzsora vagy más szerencsétlenségbe ne essenek, hanem nincs az a kilátásuk, a mely van Poroszországban vagy bármely más müveit államban Európában, sőt még ,,Cislajthániában" is. En minden alkalmat meg szeretnék ragadni, a hol bármily csekély mértékben is lehet segíteni a tanárok anyagi helyzetén, mert ha ezt nem teszik jelenleg, azon nemzedék, mely most növelkedik, ép ugy idegenkedni fog a tanári pályától, a mint idegenkednek azok, kik eddig látják e pálya nyomorát. Én tehát bátor vagyok ezt a t. miniszter ur figyelmébe ajánlani; nem teszek indítványt, csak figyelmébe ajánlom azt, méltóztassék a következő 1871. költségvetésre nézve megtenni a maga tanulmányait e részben és méltóztassék a közoktatási minisztérium szervezetét máskép beosztani és mennyire csak lehet, a 11 osztálytanácsosi, 2 államtitkári és 2 miniszteri titkári állomást leapasztani. Van még egy harmadik megjegyzésem, melyet ez alkalommal időszerűnek találok előhozni. Én is azok közé tartozom, t. ház, kik oly államot óhajtanak, melyben a vallásügyi minisztériumra semmi szükség ne legyen, de belátom azt, hogy mindaddig, mig az autonómia a szó szoros értelmében méltólag az ügyhöz véglegesen biztosítva, megoldva nincs, addig átalában véve a vallási-ügyi minisztériumra szükség van. En óhajtom, hogy az autonómia minél előbb oldassák meg ugy, a hogy azt a nép milliói kívánják; de csakugyan nem látom igazolva ezen reményt, kivált az eddigi előzmények után, hogy az autononomia megoldása rövid idő alatt bekövetkeznék. Es épen azért, mert tudom, hogy ez megtörténni nem fog, hanem a vallásügyi minisztérium fön fog maradni, nem tehetek mást, mint azt óhajtom, hogy ha fönmaradnék egy pár évig ezen minisztérium, addig se váljék egy más tár-