Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-129
112 129. országos ütés február 24. 1870. ha ezen összegekkel nagy ezélok érettek volna el. Ez igazolná azt, hogy miért van a eultusminiszteriumnak oly nagy hivatali személyzete és hogy miért fordittatik ily tetemes összeg magára a közigazgatásra. De ezen eredményekre nézve eddig semmi felvilágosításokat nem nyertünk. t — Átalában megvallom, hogy a mélyen t. cultusminiszter urnák ez ügyben elmondott beszédében én egy különös ellentétet látok. A mélyen t. miniszter ur azt monda, hogy először a közszellemet kell felébreszteni, és csak miután ezen közszellem fel lesz ébresztve, ennek nyomáu tehet a minisztérium eleget a nemzet azon közóhajtásának, hogy a cultura és a köznevelés ügye hazánkban kellő magaslatra emeltessék: és mégis, már másik szavában azt mondja, hogy nem tehet eleget azon óhajtásnak, hogy bemutassa azon sikert, melyet a nemzetnek eddig e czélra fordított összegei létrehoztak. Kérdem, váljon van-e valami, a mi a közszellemet ezen irányban jobban felemelheti és jobban lelkesítheti, mintha felmutattatik az eddigi siker. Én legalább csalódásnak tartom a t. miniszter ur részéről, ha azt hiszi, hogy az országgyűlés itt nagyszerű statistikai kimutatásokat vár. Az országgyűlés nem vár egyebet, mint azt, hogy kimutattassék, minő sikere lett bizonyos ezen czólokra fordított összegeknek. Ezen mérték, ennek aránya, adta volna meg kétségtelenül a nagyobb áldozatkészséget a házban mindenkinek Átalában megjegyzendőnek tartom azt, hogy kormányunk a megleptéseknek nagy barátja, az országgyűlés pedig nem meglepetéseket, hanem a törvény végrehajtását követeli és részt kíván, — habár örömest teszi a miniszter ur halántékára az elismerés koszorúját, — abban, hogy legalább tudja, mennyi fordíttatott azon bizonyos czélokra ama összegekből, melyek megszavaztattak. Én elismerem és szépnek, költőinek tartom a miniszter ur azon mondását, hogy igen is a késő utókor fog hálás elismeréssel viseltetni a miniszter ur a szegény tanítók érdekében tett fáradozásaiért. De ez csak költői, nem miniszteri; a miniszter szedje minden évben fáradozásai gyümölcseit, az elismerést s az országgyűlés megvárja, hogy ezen elismerésre vagy annak megtagadására alkalma legyen. Azt hiszem, abban is csalódott a tisztelt miniszter ur, mintha magában Magyarországban a közszellem fel nem ébredése miatt többet tenni nem lehetett volna. Azt hiszem, hogy milliókat lehetett volna befektetni, azt hiszem, a hol még ezrei vannak a helységeknek, melyekben még az iskola alapköve sincs letéve, azt hiszem, a hol nincs még elég tanítói erő a képezdókben, és elég képezde felállítva, a hol ezen tanítók képeztessenek : ez az alphája a kezdetnek, és a kezdetnek ezen alpháját okvetlenül meg kellett volna teremteni. Ugyanazon nézetben vagyok arra nézve, hogy a reál irányban mindazt meg kellett volna ez időszerint már tenni, a mi tehető ; és sajátszerű, hogy ez intézkedéseknek ez irányban úgyszólván végrehajtását a miniszter ur kiadta kezéből, mire azonban mindjárt viszszatérek. íme, t. ház, ezek azok az okok, melyek engem a közigazgatási költségek tulsága ellen felszólalni késztetnek; de vannak még más érvek is, és én ismerem azokat. Egyik ok erre nézve, hogy csaknem minden osztályban több tanácsos, illetőleg több hivatalnok neveztetik ki, mint a mennyi szükséges. Ennek okául az állíttatott, hogy ez a nemzetiségek és vallások kiegyenlítése végett szükséges. En összeszámítottam és ugy találtam, hogy körülbelül 18 szám üZj cl mit a nemzetiségek és vallások kitesznek. Hogy ezen számoknak hány combinátiójok van, azt hirtelenében nem tudom meghatározni, de nem is tartom szükségesnek; elég kimondanom, hogy ha minden hivatalnál mindezen combinátiókat ki akarjuk elégíteni, ez által teremtünk ugyan rettentő számú hivatalnokot, hanem a haza közügyeit nem mozdítjuk elő, de nem mozdítjuk elő a nemzetiségekét sem. ED legalább nem hiszem azt, sőt meg vagyok győződve arról, hogy a nemzetiségek nem az által vannak kielégítve, hogy bizonyos hivatalokban néhány embernek közülök konczot dobnak, hanem azáltal, ha közmivelődési ügyeik mozdittatnak elő. A másik ok, melyet jelenleg okul elismerek, az, hogy a vallási alapok és alapítványok szintén ezen minisztérium által kezeltetnek. Ez mutat azon rendezetlenségre, mely átalában közügyeink tekintetében még ez ideig van, és egy, teszem fel, angol polgár előtt valóban nagyon felötlő volna az, hogy a selmeczi bányász-akadémiát pl. a pénzügyminiszter kezén találja, az ipar és kereskedelmi elemi iskolákat a közgazdászati miniszter kezén és végre egy csomó jószágot a cultus-és közoktatási miniszter kezén. Ez követeli azt, hogy ezen miniszteri hivatalok minél előbb rendeztessenek; de nincsenek — mondom — nem igazolják azon túlságos hivatalszámot, melyet a közoktatási minisztérium közigazgatásánál találunk. Itt különösen utalok t. elvtársam Vukovics Sebő indítványára, a melyben épen ezen rendetlenségre vonatkozólag a minisztériumnak részint a teendőket, részint a személyzetet illető meghatározására nézve közelebbről benyújtott, és legforróbban óhajtandónak tartom, hogy az mielőbb elfogadtassék. Mindezen oknál fogva t. ház bátor vagyok következő indítványt tenni. (Felolvassa:}
