Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-128
104 [28. országos ülés február 23. 1870. egyházi gyülekezetek által vezérelendő közoktatási ügyét saját kezökbe venni; tudom, hogy e jog nekik törvény által biztosítva van, és e jogukról igen sok alapos oknál fogva nem szívesen és nem egyhamar mondanak le. Ez azonban az imént kimondott nézetemet épen ugy nem czáfolja meg, a mint nem czáíolja meg az, hogy a t. vallás- és közoktatási miniszter ur oly állítást fogott rám, melyet én soha nem mondtam. A t. vallás- és közoktatási miniszter ur azt mondta, mikép én és egész biztossággal azon elvet állítottam fel, hogy hazánkban a felsőbb tanintézeteknél a szabadság elve ne alkalmaztassék, hogy minden felsőbb tanintézetek, iskolák s akadémiák, melyek eddig a felekezetek vezetése alatt álltak, szüntettessenek meg, és tisztán és kizárólag állami iskolák állíttassanak föl; erre nézve igen helyesen jegyezte meg, hogy ez a tanszabadsággal ellenkeznék, hogy ez a tanügyben az állam-monopoliumot állítaná fel. Én azonban, t. ház, ezeket nem mondtam, én csak azt állítottam, hogy a közoktatás és nevelés ngje nem vallási, nem egyházi, hanem polgári és állami ügy; s hogj 7 a vagyon, mely e czélra van rendelve, nem egyházi, hanem állami tulajdon. Ebből nem következik, hogy az egyházak, ugy azok, melyek eddig ezen jogot gyakorolták, mint az ujonan szervezendő kath. egyház, saját erejöbből ne állithassanak, ne tarthassanak tön saját erejökből alsó, felsőbb és középiskolákat, és azoknak rendszerét és szabályait felekezeti szempontból ne állapithassák meg; de ezt nem teszik egyházi joggal, hanem azon joggal, melylyel a mint ezt az 1868. XLIV. t. ez. világosan és határozottan kimondja, a honnak minden egyes polgára is szintúgy, mint a községek, egyházak és egyházközségek, saját erejökből vagy társulás utján alsó, közép és felsőbb tanintézeteket, és pedig az ország közoktatási törvényeinek megtartása mellett az állam hasonnemü intézeteivel egyenjogú tanintézeteket állithatnak föl. Hog} 7 az áll, a mit mondék, kitetszik onnan is, hogy senki sem találkozott e teremben, ki a közoktatás terén a vallásfelekezeteknek azon függetlenségét az államtól követelte volna, melyet igen sokan és méltán követeltek vallási és egyházi ügyekben, és pártkülönbség nélkül kiki elismerte, hogy közoktatási ügyekben a vallásfelekezetek magukat az ország közoktatási törvényeinek alárendelni tartoznak. (Helyeslés.) De igenis, t. ház, azokból, melyeket mondottam, következik az, hogy az állam saját vagyonából más tanintézeteket, mint felekezet-nélkülieket, nem állíthat föl. (Helyeslés.) Es én nem késem kimondani azon meggyőződésem, hogy mindaddig, mig az elemi iskolák föntartása törvény által községi kötelességül nem lesz kijelentve, oly kötelességül, melynek költségeit a községek nem egyenes adojoknak" némely e czélra elégtelen százalékával, hanem az e czélra a körülmények szerint fordítható összes erejökkel fedezni és költségvetésökbe ugy, mint más községi köitségeket évenkint felvenni tartoznak; mindaddig, mig a vallásfelekezetek által föntartott felekezeti , közép és felsőbb iskoláknak nem helyette, hanem azok mellé az állam hasonnemü nem felekezeti intézeteket nem állit föl, és ekképen nem ellensúlyozza azon monopóliumot, melyet a miniszter ur terve szerint a vallásfelekezetek fognak a közoktatás ezen terén gyakorolni: hazánkban a közoktatás ügye fölvirágozni nem fog. (Helyeslés.) Es midőn e nézetemet kifejezem, nem támadom meg a tanszabadságot, sőt ellenkezőleg csodálkoznom kell azon, hogy a cultusminiszter ur a tanszabadság védelmezője gyanánt léphet fel, midőn azt, legalább a mennyire tervezetét eddig ismerni lehet, néhány vallásfelekezet kizárólagos monopóliumává akarja tenni. (Helyeslés bal felől.) Némely képviselő urak megróttak engem azért, hogy e tárgyban fölszólaltam. Engedje meg a t. ház, hogy e tekintetben is néhány szót mondjak. Nézeteim lehetnek tévesek, de meggyőződéseim ! meggyőződéseinkkel nem vagyunk ugy,, mint a kesztyűkkel, melyeket tetszés szerint változtathatunk, és meggyőződéseinket e helyen kimondani nyilván még akkor is, ha ezáltal sok érdeket sértünk , ha saját érdekeinket sértjük: tisztünk, kötelességünk, feladatunk. (Élénk helyeslés bal felől.) Arról, hogy nem tudok vérmes reményeket táplálni arra nézve, hogy a kath. egyház autonóm szervezete oly jól fog sikerülni és létesülni, mint azt több képviselőtársam hiszi, arról, hogy ehhez Szuppan és Samassa t. képviselő urak tegnapi beszédei után még kevesebb reményem van, (Derültség) nem tehetek, s egyházi ügyekkel egész életemben soha sem foglalkozván, e téren személyes szolgálatokat az ügynek tenni képes nem vagyok: de mind emellett, a mint első fölszólalásomban is kijelentem, a kath. egyház autonóm szervezetének jogosultságát kétségbe nem vonom. Elismerem jogosultságát igen sok vallás és egyházi ügyre nézve, elismerem, hogy a szervezendő egyházi tanácsok jogosan intézkedésök és kezelésűk alá vonhatják a templomok, egyházközségek vagj r onát és átalában mindazon magánalapítványokat, melyek egyházi, vallási vagy kath. köznevelési czélokra tétettek, és ezek alapján felekezeti tanintézeteket is állithatnak fel A mit én óhajtok, csak az, hogy az ország kath. ifjúságának összes közoktatása ós nevelte-
