Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-128

128. országos ülés tése minden oldalról követeltetik. Fogok ehhez szólani mind vallási és egyházi szempontból, mind a közoktatás szempontjából. Vallási és egyházi szempontból részemről elismerem, hogy az egyháznak tökéletes elválasztása az államtól azon czél, melynek elesésére minden szabad és alkotmányos államban törekedni kell; de ezen czél eléréséhez egy elengedbetlen feltétel van kötve, és ez a teljes és tökéletes vallásszabadság, oly vallásszabadság, melynél fogva az állampolgár akkor, mikor akar, kiléphessen bármely egyház kebeléből, és átléphessen más egyházba, vagy pedig ne léphessen egyikbe sem, hanem keblének vallásos érzelmeit saját belátása szerint követhesse; mert minden emberi dolgokban, a vallás és egyházak intézményeiben is, mig emberek által kezeltetnek, tévedések lehetségesek. Megtörténhetik minden egyházban, hogy az egyházi hatalom kezelői hatóságuk körén túllépvén, nem csak az állam érdekei ellen intézkednek, hanem erőszakolják hitsorsosaik vallásos meggyőződését is, illetéktelen adózásokat akarnak kivetni reájok, vagy máskép korlátolják azokat állami és polgári jogaikban. Ezen viszszaélések ellen tökéletes correctivum a teljes vallásszabadság, melynél fogva minden egyes polgár szabad akaratától függ megmaradni azon egyház kebelében, vagy elválni azon egyháztól, melynek tanait és intézkedéseit meggyőződésével összegyeztethetőnek nem tartja. Ezen correctivum azonban hiányzik oly államokban, melyekben törvényesen bevett vallások vannak, melyek között az illető polgár választhat ugyan, de a melyek egyikébe magát, ha állami és polgári jogaiban érzékeny csorbát szemvedni nem akar, okvetlenül bekeblezni tartozik. Ily államokban nincs egy, de több államvallás, mi a dolog lényegét nem változtatja. Ily állapotban vagyunk mi, s azon államok, melyek törvény által kötelezik polgáraikat arra, hogy a törvény által bevett vallások egyikéhez okvetlenül tartozzanak, kötelesek más részről alkalmat nyújtani polgáraiknak mindazon visszaélések és sérelmek ellen, melyek a törvény ezen rendelete folytán reájok háramolhatnak. Az állam közérdekének megőrzésén kivül, ez is egy indoka azon fölügyeletnek, melyet oly országokban, hol államvallás van, az államnak gyakorolnia kell az egyházak fölött. Oly országban, hol törvényesen bevett vallások vannak, és ily államokban a vallásnak az államtól való tökéletes elválasztása, az egyházaknak tökéletes szabadsága az én véleményem szerint minden következményeivel nem érvényesíthető. Igaza van Tisza Kálmán t. barátomnak, hogy ezen hátrányok kevésbbé érezhetők oly egy- | február 23, 1870. jQg házakban, melyeknek világi tagjai egyformán folynak be az egyháziakkal a vallási s egyházi ügyek minden nemeinek elintézésére; de inkább érezhetők azok oly egyházakban, melyekben — mint a kath. egyházban, — minden vallási és egyházi ügyek elintézésének joga az egyházi rendnek, a hierarchiának, a püspöki karnak kezében van, a világi hitsorsosoknak osztályrészül pedig csak a feltétlen engedelmesség szerepe jutott. Engedje meg azért nekem a t. vallás- ós közoktatási miniszter ur, én nem azt mondom, hogy az ország kath. polgárai nem képesek vallási és egyházi ügyeikre nézve a szabadság élvezetére ; nem azt mondom, hogy az ország kath. polgárai nem tudnának ép oly jól élni az autonómiával, mint azok, kik e jogot már századok óta élvezik, hanem azt mondom, hogy az ország kath. polgárainak vallási és egyházi ügyeikre nézve nincsen terök, melyen a szabadságot érvényesíthetnék, nincsenek jogaik, a miket e téren gyakorolhatnának: és miután a t. vallásos közoktatási miniszter ur, mint látom, e nézetemben nem osztozik, bátorkodom hivatkozni azokra, a miket tegnap itt Samassa és Szuppan képviselőtársaim előadtak, kimondani azon meggyőződésemet is, hogy a vallási és egyházi ügyekre való határozó befolyást az ország világi katholikusai, ha csak elválni nem akarnak az egyetemes kath. egyház kötelékéből, kivívhatni azon utón, melyen megindultak, az autonómia szervezése által nem fogják. (Ugy van! bal felől.) Igaza van tovább a miniszter urnák abban, hogy nem helyes, ha egy alkotmányos országban a polgároknak egy része vallási és egyházi ügyekben teljes szabadságot élvez, másik része pedig nem. De ne felejtse el, hogy ezen különbség nem a törvényhozásnak, nem az állam rendszerének, hanem az illető vallások elveinek, az illető egyházak rendszerének következménye; nem az ország törvénye, nem az ország alkotmánya, hanem a kath. vallás elvei, a kath. egyház rendszere tagadják meg az ország kath. polgáraitól azon jogot és szabadságot, hogy vallási és egyházi ügyeik rendezésére határozólag befolyhassanak. (Helyeslésj. Á mi az egyház viszonyait a közoktatáshoz illeti, erre nézve a kérdés az, hogy vajon a közoktatás az egyházak egyházi autonóm jogaihoz tartozik-e 1 Én részemről kénytelen vagyok tovább is' azon nézetem mellett maradni, hogy a közoktatás ügye, a vallás tanítását kivéve, nem egyházi, hanem polgári, állami ügy. Tudom, hogy nem kath. polgártársaink azon időben, midőn az uralkodó vallásnak keze rajok és átalában a tudomány fejlődésére súlyosan nehezedett, kénytelenek voltak ifjúságuknak az