Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-128

] 02 128- országos ülés A másik, a mit miniszter ur megérintett, az volt, hogy én fenakadtam azon, hogy az igen t. vallás- és közoktatási miniszter ur a tanügyet illetőleg több fontos tárgyakban a ház tudta nélkül intézkedett. Miniszter ur maga előszámlálta itt a ház előtt ugyanazon tényeket, melyeket bátor voltam fölemlíteni, és a mennyiben többeket is számlált elő azoknál, melyeket én fölemlítettem, ö engem azon tekintetben ró meg, hogy azokat elfelejtettem fölemlíteni. Megvallom őszintén, hogy nem felemlíteni elfelejtettem, de nem tudtam azon tényeket, azon egyszerű oknál fogva, mivel miniszter ur mindezen dolgokat saját hivatalos körében ugy szokta kezelni, hogy azok — kivéve tán azokat, kik speciális tanulmányuk tárgyául teszik e tárgyakat — köztudomásra nem jutnak. Bátor vagyok egyébiránt a t. házat figyelmeztetni, hogy első fölszolalásomban is kiemeltem, hogy én a tények ellen, magok azon intézkedések ellen, melyeket a miniszter ur tett, nem kívántam szólani és nem is szólottam fel, sőt helyeslem, hogy szaporittattak a tanintézetek, javíttatott a tanárok fizetése, és öregbittetett a tanárok száma. Mindazok tehát, miket miniszter ur az általa e tekintetben tett intézkedéseknek bővebb indokolására előhozott, nézetem szerint igen helyesen elmondathattak volna épen ugy előleg, i mint most utólag a ház előtt, és bizonyosan nem találkozott volna e házban senki, ki ezen igen I is indokolt intézkedések ellen fölszólalt volna. Annyival inkább csodálkozom pedig azon, hogy miniszter ur ezt előleg nem tette, mivel hisz ő maga is kijelentette, hogy e háznak joga van felügyelni arra, hogy a minisztérium által kezelt alapok saját czéljaikra fordittatnak-e ? és a minisztérium ezekről a háznak számolni tartozik. Ha többet nem mondott volna miniszter ur ennél, akkor e kérdésre nézve is azt lennék kénytelen felelni, hogy nem arra felelt, mit kérdeztem ; itt azonban be kell vallanom, hogy a miniszter ur egyenesen felelt a kérdésre, melyet hozzá intéztem: arra t. i., hogy mi joggal véli miniszter ur mindezen intézkedéseket, meglehet, ő felsége megegyezésének hozzájárulásával, de mégis az országgyűlés tudta és beleegyezése nélkül tehetni. Ő erre azt válaszolta, hogy a minisztérium akkor, ha törvény szerint jár el, bár a ház tudta és beleegyezésének előleges kikérése nélkül, ez által alkotmányt nem sért, és ha semmit sem tehetne a miniszter a nélkül, hogy a háznak ezt előre be ne jelentse, akkor a minisztérium felelőssége a házra ruháztatnék át, lehetetlenné tó- | tetnék a kormányzás, sőt maga a törvényhozás ! február 23. 1870 # is, és hogy ez ellenkeznék a parlamenti kormányrendszer alapelvével. En, t. ház, nem emlékszem, hogy akár magam mondtam volna, akár valaki valaha itt a házban mondta volna azt, hogy a minisztérium semmit sem tehet administrativ téren a nélkül

s hogy ez iránt a háznak előleges jelentést tegyen. Én részemről csak azt állítottam, hogy mindaz, a mi az ország pénztárának, az ország jövedelmeinek terhére hárul, mindaz, mi pénzkérdés, az országgyűlés előleges tárgyalása alá tartozik. (Helyeslés.) Es ha ez állitásom tagadtatik, akkor bátor vagyok kérdezni a t. háztól, mért tárgyalja a t, ház a budgetet (Ugy vem! bal felől); a budget minden egyes pontjának tárgyalása magában administrativ kérdést foglal, de a mennyiben pénzkérdés, e pénzkérdés előleges megoldása e ház elé tartozik. (Élénk helyeslés bal felől.) A miniszteri felelősség elvét annyira kiterfeszteni akarni, hogy mivel a miniszter tetteiért felelős, azért tehet mindent, mit jónak vél, és teheti azt is, hogy az országgyűlés elébe azután már fait aecomplie állittassék, melyet többé semmi emberi hatalomnak megváltoztatni nem lehet

5 akkor a miniszteri felelősség elve annyira terjesztetik ki, hogy általa a miniszteri felelős kormány absolutismussá válik. (Élénk helyeslés bal felől) Egyébiránt, hogy tovább e téren ne tartózkodjam, nem tudom, köszönetemet vagy csodálkozásomat kell-e kijelentenem a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák azon kijelentésére nézve, melyben — ha jól fogtam fel •— a törvényhozás tanácskozásait némileg a Bábel tornyához hasonlította. Engedje azonban megjegyeznem, hogy ha a törvényhozás munkásai sokat szólnak, többet szólnak, mint a miniszter ur helyesli, az nagyrészt onnan van, hogy a munkavezetők, a kormány tagjai sok olyat tesznek, vagy sok olyat mulasztanak el, mi szükségessé teszi, hogy sokat szóljanak a munkások. (Igaz! Élénk helyeslés bal felől.) Engedje meg már most a t. ház kifejezhetnem véleményemet e házban vitatott egy alapelv fölött, melyhez mint említem, még nem szóltam s mivel legjobb szándékom mellett is e részben ismétléseket alig fogok kikerülhetni, ügyekezni fogok rövid lenni; de mégis azt hiszem,. tartozom magamnak azzal, hogy kifejezzem véleményemet egy igen fontos kérdésre nézve, melyhez azon oknál fogva, melyet Tisza Kálmán t. barátom helyesen kifejtett, első felszólalásom alkalmával szólni alkalmam nem volt. Szabad egyház szabad államban, az egyháznak, a vallásnak tökéletes elválasztása az államtól, az egyháznak tökéletes felszabadítása as államtól, ez azon nagy elv, melynek érvéüyesi-