Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-128

96 128. országos i»ét február 23. 1870. vükön leendő képeztetése iránt, sőt az 1870. évi államköltségvetésben ily czimen költséget megszavaztatni nem javasol; „végre tekintettel arra, kogy a közoktatás sikere; — a mi a közmivelődés szempontjából az állam legfőbb czéljai közé tartozik — leginkább az által érhető el, hogyha mód és alkalom nyujtatik, a hon minden polgára a szükséges tanismeretekben saját anyanyelvén képeztessék : „mindezeknél fogva mondja ki határozati lag a képviselőház: hogy a közoktatási miniszter utasittatik, miszerint az 1868. XLIV. t. ez. 17. §-ban foglalt azon intézkedésnek megfelelőleg: hogy az állami tanintézetekben minden honpolgár saját anya-nyelvén is képeztessék, hívjon egybe mielőbb az illető vidékek nemzetiségeiből alakuló szakértői bizottságot, melynek véleményét kivévén arra nézve, hogy mely helyeken és mily tanintézetek lennének feíállitandók a különböző nemzetiségű honpolgárok érdekében, — e tekintetben a szükséges intézkedéseket még ez év folyama alatt megtegye. „A közoktatásnak ez irányban előmozdítása czéljábóí a képviselőház késznek nyilatkozik a jövő évi költségvetésig is a szükséges költségeket póthitel által megajánlani. Pesten, 1870. évi február hó 16-án, beadja Popovics Zsigmond; pártolják: Kuk Jenő, Maniu Aurél, Mihályi Péter, Bogdán Vincze, Joanescu Lázár, Staneseu Imre, Hódosiu József, Borlea Zsigmond, Buttyán László, Mocsonyi Antal, Mocsonyi Sándor, Mocsonyi György, Babesiu Vincze, Mocsonyi Jenő, Jonescu Döme." Elnök: Ki fog nyomatni és a költségvetés 4-ik cziménél, hol az iskolákról lesz szó, tárgyalás alá fog vétetni. Eötvös József b. közoktatásügyi miniszter : T. képviselőház! A t. ház nem várja tőlem, hogy a tanácskozások ezen stádiumában azon egyes állitások czáfolatába ereszkedjem, melyeket a tárgyalás folyama alatt több t. szónok előadott, bármennyire érezzem azoknak fontosságát, épen azért, mert fontosságukról meg vagyok győződve, valamint arról is, hogy ezen észrevételek a budgetnek részletes tárgyalása alkalmával ismét szőnyegre fognak kerülni és akkor alkalmam lesz azokra felelni. Jelen fölszólalásomnak oka csak az, hogy — miután több t. szónok kiemelte azt, hogy Komárom város t. képviselőjének beszédében előadottak egy részére nem válaszoltam, s miután több oldalról az a kívánat fejeztetett ki, hogy arra is válaszoljak, teljesíteni akarom e kivánatot, annyival inkább, mert többször olvasva ezen t. képviselő urnák beszédét, magam is meggyőződtem, hogy annak épen azon részét válasz nélkül hagynom nem lehet. {Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur főkép két okból roszalja a vallás- és közoktatásügyi ministerium eljárását : először azon állásnál fogva, melyet e minisztérium a kath. autonómia kérdésében elfoglal; másodszor azért, mert a vallás- és közoktatási minisztérium több, — magokban véve igen fontos — tárgyra nézve rendelkezett a nélkül, hogy azokra nézve előbb a háznak, s törvényhozásnak beleegyezését kikérte volna. Megengedi a t. ház, hogy mind e két tárgyra nézve a lehetőségig röviden, de előre engedelmet kérve, ha nagyon rövid nem lehetek — válaszoljak? (Halljuk! Halljuk!) A mi először a katholikus autonómiában követett eljárást illeti, mindenekelőtt helyességének megítélésére kettő szükséges: először tisztába kell jönni a tényállásra nézve; másodszor tisztába kell jönni a jogi kérdéssel. Mi a tényállás? A katholikusok látva az autonómiának hasznait más vallásfelekezeteknél, látva, hogy, miután a katholikus egyház uralkodó egyház lenni megszűnt, helyzete megváltozott: szintén autonóm szervezet alakítását tartották kívánatosnak és szükségesnek. E felett tanácskozásokat tartottak, tanácskozásokat, melyeknél e haza katholikusainak igen tisztelt férfiai összegyülekeztek. E tanácskozások eredménye az volt, hogy a tanácskozás kimondá, hogy ő magamagát arra, hogy bármit végezzen, e kérdésben competensnek nem érezheti, hogy e célból, az az: az autonómiai szervezet megállapítására, az ország minden katholikusaiból egy nagy gyülekezetet a képviseleti rendszer alapján kell összehívni. Ezt határozván el, kidolgozta a választási szabályokat és ezen választási szabályokat ő felségének, mint a katholikus egyház főpatronusának helybenhagyás végett előterjesztette. 0 felsége ezen szabályokat helybenhagyta, és én azokat contrasignáltam. Ez a tényállás. A jogi kérdés megítélése ismét három kérdéstől függ: Először, sérti-e a törvényt az, hogy az ország katholikusai saját egyházi szerkezetőknek az autonómia alapján való rendezését tűzték ki czélul? másodszor, vajon az által, hogy a választási szabályokat ő felsége elébe terjesztették, sértették-e a törvényt ? és harmadszor foglaltatik-e ezen helybenhagyott választási szabályokban valami, mi a törvénynyel összeütközésben volna ? A mi az első kérdést illeti: ugy hiszem, nincs senki e házban, ki e haza katholikusainak azon jogát kétségbe vonná, hogy saját ügyeiknek miI kénti rendezéséről magok között tanácskozhassa-