Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-128

128. országos Illés február 23. 1870. 95 azt kivánom, mit Ghyczy Kálmán barátom kivan és egyetértek vele abban, hogy választassanak külön az alapok, s a mi az országé, kezelje az ország kormánya és feleljen róla az országnak, a mi a felekezeté, kezelje a felekezet és feleljen maga magának, (Élénk helyeslés.) de, hogy kezelje az ország kormánya a felekezetét, és számot adjon róla nem az országnak, hanem egy felekezetnek, ezt teljes képtelenségnek tartom. Mondott a t. képviselő ur még más dolgot is. (Halljuk '.) Mondta, hogy Magyarországon r a katholikusok voltak az állam által nyomva. En első perczben tőle mint historikustól hallván ezt, elbámultam, azonban bővebb okoskodás után meggondoltam, hogy talán a t. képviselő ur folytonosan gyakorlott hisztoriai búvárkodása közepette uj adatokra akadt. (Derültség bal felől.) Jelesen tudjuk azt. hogy egy egyház benső erejének és életének legnagyobb ellensége, ha azt túlságos vagyonnal, világi fénynyel és jóléttel elárasztják. Tehát azon kutatásaiban adatokra akadt gondoltam, melyekből kitűnt, hogy Magyarországon a fejedelmek, kik a kath. egyházat adományokkal, fénynyel, czimekkel elhalmozták, azt a sátán sugallatából az egyház kárára tették. (Derültség bal felől.) Ha ily adatai vannak, jó lesz, ha közli velünk, mert addig kénytelenek leszünk alaptalannak tartani állítását. Abban azonban, hogy a katholikusok legkevésbé szabadok az országban, valójában igazsága van, csakhogy nem a katholikus egyház, ugy a mint ma szemben áll az állammal, hanem a katholikusok saját egyházuk keblében, szemben a hierarchiával. (Élénk helyeslés.) Ez az, miu segíteni az autonómia utján kell, és szükséges, és itt van az, mire figyelni kell, hogy ne csináljunk páriákat, hanem hogy felszabadítsuk a páriákat — mert egy felvilágosult tudományos kath. ember helyzete saját egyházában hasonlít valóban a pária helyzetéhez, mert semmivel sem bír több joggal szemben a hierarchiával, mint a pária Indiában, szemben zsarnokával. Prileszky Tádé : Ugy van, ezt mondtam én is. Tisza Kálmán: Zichy Nándor gr. képviselő ur elmondta, hogy mi foly a parlamentáris elvekből és.elmondta, hogy helytelen követelés az, hogy a kormány az országgyűléshez járuljon, mert hiszen, a kormánynak intézkedni kell és azért aztán utólag vonható feleletre. Én beszédéből e pontig, megvallom,' azt hittem, ő is ismét oly valamit mond, mi nem egészen vág öszsze az alkotmányosság fogalmaival; azonban vég phrásisa, melyben hozzátette : ..kivévén a törvényhozás terére tartozó dolgokat" e tekintetben, megnyugtatott; csakhogy midőn ezt hozzátette, engedjen meg, de bebizonyította, hogy nem mondott semmit, mert senki sem követelte, hogy más dolgokban folyamodjék az országgyűléshez,mindazokban, melyek a törvényhozás elé tartoznak. Végül, fölhívott bennünket, hogy a vallás, hit és lelkiismeret dolgába ne avatkozzunk. Bészemről teljes készséggel járulok éhez ; kötelessége is mindenkinek, ma már nem avatkozni senkinek vallás, hit és lelkiismeret dolgába. Ha az emberiség oly szerencsés lehetett volna, hogy e nézpontot fogadja el századok előtt, milliók kiméltettek volna meg talán a leggyászosabb elveszéstől; (Ugy van!) de engedjen meg: beszélni az egyházaknak az államhozi viszonyáról, ez nem annyi, mint beszélni a lelkiismeretnek és hitnek dolgáról; a lelkiismeretnek és hitnek dolgai szentek tartoznak lenni mindenki előtt, arról senki sem felelős senkinek, csak istennek és magának. De a hol az egyháznak viszonyai az államéval érintkeznek, ott az államnak jogait még ezen az alapon is megtagadni lehetetlen. Egyébiránt, a mint előbb mondám, csatlakozom Ghyczy Kálmán t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Helyeslés bal oldalon.) Popovics Zsigmond; T. ház! A discussiónak ily előrehaladott stádiumában nem akarom a t. ház türelmét igénybe venni, és eg3

r

edül arra szorítkozom, hogy magam és több képviselőtársam részéről egy határozati javaslatot nyújtsak be; kérném kinyomatását elrendelni, bővebb indokolását fentartván magamnak a költségvetés 4-dik czimének tárgyalása alkalmára. Mihályi Péter jegyző (olvassa a Popovics Zsigmond és társai határozati javaslatát:) „Tekintettel arra, hogy az 1868. XLIV. t. ez. 17. §-aszerint a közoktatási miniszter köteles az állami tanintézetekben gondoskodni arról, hogy a hon bármely nemzetiségű, nagyobb tömegekben együtt élő polgárai az áltatok lakott vidék közelében magokat anyanyelvükön képezhessék egészen addig, hol a magasabb akadémiai képezés kezdődik ; „tekintettel arra, hogy ily állam-tanintézetek leginkább azon vidékeken hiányzanak, a hol az idézett törvényrendelet értelmében a hon nem magyar nemzetiségit polgárai magukat anyanyelvükön képezhetnék; „tekintettél arra. hogy az érdeklett vidékeken jelenleg fenálló nem állami tanintézetekben a fentidézett törvényrendeletnek már a szükséges pénzalap hiányában sem tétethetnék elég; de arra az illető tanintézetek nem is kötelezhetők ; „ tekintettel arra, hogy a közoktatási miniszter eddig nem tett valami intézkedést a nem magyar nemzetiségű honpolgárok anyanyel-