Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-128

94 128. országos Itée február 23. 1870. hozzak föl, az erdélyi egyház, mely a fejedelmek oltalma alatt lett egyházzá, lett hatalommá, sokkal kevésbbé élvezi a mostani viszonyoknak megfelelő autonómiát, mint élvezi a magyarországi, mely folytonos küzdelemben élt a hatalommal. (Helyeslés.) A kormánynyal szemben, ha veszszük az autonómiát, az igaz, hogy az erdélyi egyház erősebben áll még mint mi; de ez csak egyik része az autonómiának; a másik azon belautonomia, az egyház kebelébeni belszabadságszer, ez az, a mit sehol sem fogunk látni ott, hol az egyház a hatalom pártfogása alatt fejlődik. Hogy mi lesz a kath. autonómiából, a jövő fogja megmutatni. Én csak azt kívánom, hogy az valóságos, teljes és igazi autonómia legyen. (Helyeslés.) Most még egy pár megjegyzést kívánok tenni. A zsidó-congressusról beszéltek többen és előttem szóló képviselő ur is kifejezte eziránt nézetét, ennél tehát hosszasan időzni nem fogok. Nem tehetem azonban, hogy föl ne említsem a lezajlott viták egyik legfurcsább momentumát, midőn egy t. képviselő ur azt monda, hogy a katholikusoknak kétszeresen kell szeretni a hazát. mert nekik e hazán kívül nincs helyök. * Megvallom, eddig még soha sem hallottam azt, hogy a hazaszeretet dolgában felekezetek szerint legyen osztályozás és reménylem, hogy ezen osztályozás, ha csodakóp megtermett is, a képviselő ur fejében, sem e házban, sem azon kivül nem fog viszhangra és hitelre találni. (Helyeslés.) Ezt nem csak helytelennek, hanem furcsának is kell neveznem : mert ha már lehető volna a hitfelekezetek közt hazafiságra nézve különbséget tenni, valóban ezen esetben sem azon hitfelekezet mondhatná, hogy kétszeresen kell szeretnie a hazát, melynek feje, törvényhozója e hazán kivül létezik, (Helyeslés) hanem mondhatná az, melynek e haza határain kivül sehol senkije nincs. (Helyeslés.) Mondom azonban, t. ház, hogy ez okoskodás olyan, mely remélhetőleg sehol sem fog viszhangra találni. Mondott még egyet s ezt örömmel jegyezném föl, ha a legközelebb múlt tények meg nem czáfolnák. Jelesen mondotta azt, hogy törvénytelen eseményeket és cselekményeket az országgyűlésnek nincs joga törvényesíteni; de, t. ház, nem is bocsátkozom az elvi vitatkozásokba, van-e joga, vagy nincs, bár igen veszedelmes lehetne azt állítani, hogy nincs — de ugyan kérdem, t. ház, három óv óta mit cselekedtünk legtöbbet? a törvénytelen cselekedeteket és törvénytelen dolgokat törvónyesittettük és hogy épen az, a ki mindannyiszor mindezekre reá szavazott, kétségbe vonja, hogy az országgyűlésnek erre joga van, ez valóban előttem nagyon furcsa. (Derültség.) Belemenve a t. képviselő ur a kath. alapítványok kérdésébe, azt, hogy a miniszter által kezelt alapítványok az ő hite szerint kizárólagosan katholikus alapítványok, azzal is igyekezett bebizonyítani, hogy az 1791-ik XH-ki törvény a protestánsok alapítványára nézve is kiterjesztette ő felségének főfelügyeleti jogát. Alig hiszem, hogy ennél szerencsétlenebb érvet találhatott volna. Mert épen abban, hogy a hitfelekezeti alapítványokra nézve a főfelügyeleti jogot veszi a törvény szerint ő felsége igénybe, míg más alapítványokat a kormány kezel, fekszik az alapítványok közti különbség legpregnánsabb kifejezése. (Élénk helyeslés bal felől.) Nem akarok ebből most következtetést vonni, mert hiszem és remélem, hogy bővebb vizsgálat utján fogunk e fölött határozhatni, de az alapítványok természetére más világot vető következtetés ellen határozottan tiltakoznom kell, mint a mely magából az okoskodásból eredő következéssel is ellenkezik. Hogy kivel akarja azon képviselő ur a kérdést megoldatni és kivel akarják azok. kik az országgyűlés jogosultságát e tekintetben tagadják, megoldatni, én részemről nem tudom. Meglehet, hogy valamely módot fognak találni, melyhez én is hozzá fogok járulni, de azon módhoz, részemről, hogy azt, felteszem, mit a múltban volt rá eset, a fejedelem és a kormány gyakorolják az országgyűlés kizártával, azt hiszem, mai alkotmányos helyzetünkben elfogadni nem lehet. Horváth Mihály t. képviselő urnák feleltek már többen, különösen igen t, barátom Vukovics igen szépen és helyesen, s igy csak igen kevés mondandóm van. 0 azt mondja, feleljen a miniszter, adjon számot, de adja azt a majd szervezendő kath. autonómiai testületnek. En egyfelől nem tudom, ha ezen szervezendő kath. autonómiai testület nem egyhamar találna létrejönni, vagy legalább nem oly alakban, mint ő maga is mondta, hogy a kath. egyház összes tagjai szabad választásainak legyen eredménye, hogy akkor azután mivé lesz azon számadás, mert utoljára is év-év után eltelhetik, az ő hite szerint az országgjaüésnek nem számolhat a miniszter, más testület nem létezik s igy kezeltetnek az ország ily nagy tőkei minden számadás nélkül, a mit hiszem, hogy a jelenleg hivatalban levő miniszter ur is magától vissza fogna utasítani; de máskülönben is valóban végtelen furcsának tartom azon követelést, hogy a nemzet kormánya számoljon más valakinek e világon, mint a nemzetnek és fejedelemnek. Még ilyet nem hiszem, hogy valahol péld. Európában föl lehetne mutatni! (Derültség.) En részemről ezt nem akarom, ént