Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-109

88 109. országos Ólét január 31. 1870. fölfogásunk szerint, az országnak ezen két város irányában, mint főváros irányában bizonyos tekintetben pártolni kell. Mindezekre a kormány már régen figyelmét fordította, készen is vannak a tervek; de miután ezek az ügy financziális oldalával szoros összeköttetésben vannak, s e tekintetben a költségvetés még tökéletesen be nem fejeztetett: most csak annyit mondhatok, hogy a tervek rövid idő alatt elő fognak terjesztetni. (Közhelyeslés.) Wass Sámuel gr.: Midőn a vizszabályozásról van szó, annak csak egyedül azon oldalát hallom kiemelni, hogy a szabályozás által a vagyonbiztosságról legyen gondoskodva. Tagadhatatlan, hogy első kötelessége az országnak, az alattvalók vagyonának biztosságáról gondoskodni; de méltóztassék megengedni, tiszt. ház, van a vizszabályozásnak egy más igen nevezetes oldala is, az t. i., hogy minden országban a forgalomnak legnagyobb hordozói a vizek szoktak lenni. E tekintetből aggodalommal tapasztalom, hogy nagyon kevés szó emeltetett e házban, ennek okául főleg azt tulajdonítom, hogy a múlt évben e háznak két nagy tekintélyű tagja szót emelvén a vasutak elsősége fölött, oly formán nyilatkozott, mintha a hajózás bizony olyasmi volna, a mire szükség épen nincs, mióta vasutak vannak. Csekély dolog lenne számításaim által bebizonyítani, hogy bár ha nagy tekintélyű egyének mondották is ezt, képtelenséget mondtak; de számításaim előhozására e tekintetben itt sem hely, sem idő nincs. Fölhozták okul, hogy a vasutak már annál fogva is előnynyel bírnak, mivel ez egy bizonyos progressió a közlekedési eszközökben, mely elsőséget az által nyerik, hogy ezeket minden időtájban használni lehet. Bocsánatot kérek a tisztelt uraktól, a gőzhajózás is progressió a tengeren; de azért rendkívül távol van még attól, hogy a. vitorlás hajókkal megküzdeni képes legyen, és valameddig valamely uj találmány, a mely a gőzgépnél is tökéletesebb, föl nem találtatik, addig megküzdeni képes nem is lehet. A mi a minden időben való használatot illeti: méltóztassanak megengedni, a tűz olyan elem, a mely bizonyosan áldás terjesztő sok tekintetben; de ha mindenüvé használni akarnók, a hol meleget akarunk előidézni, bizonyosan tévútra mennénk. A mi a közlekedési eszközöket illeti: azokat minden tekintetben mulhatlanul szükséges az ország kívánalmához alkalmazni. Megengedem Tisza Kálmán igen t. képviselő urnák, hogy Angliában lehet némelykor oly eset, hol a vasút bizonyos tekintetben előnynyel bir, hanem ez csak oly helyeken szokott történni, hol annak a vasútnak postát vagy pedig divatczikkeket kell szállítani; megengedhető még ott is, hol csekély tériméjü és drága anyagok szállitandók, de a hol nyers terményekről van szó, ott a vasút sem egyszer, sem másszor az ország érdekeit kielégíteni nem fogja: ezt egyenesen kimondom. Ha valamely nemzet a szállítás terén tapasztalt, az amerikai bizonyosan az. Vasutjai is vannak, a melyek a legbelső vidékekről a tengerpartokra egyenes vonalban vezetnek, még pedig nem egy: és vajon szállitnak-e ezen nyers anyagokat? nem. Hanem a helyett, hogy az egyenes rövid és gyors szállítást használhatnák, hónapokig tartó szállítást vesznek igénybe az éjszaki nagy tavakon keresztül, és viszik vizén a tengerpartra. Már ezek az éjszaki tavak Amerikában ugyan nem mindenkor használhatók, mert azoknak útja sokkal előbb megszűnik őszszel és sokkal későbbre indul meg tavaszszal, és mégis használják és elérik vele azt, hogy gyakran — oly esetekben is, midőn Amerikában a belföldön a búza drágább, mint a pesti piaczon, — az ő általuk Angolországba szállított gabona olcsóbb, mint a pesti. Es miért ? Egyenesen azért, urak! mert egy mázsának szállítása a Tiszáról Angolországba többe kerül két annyival, min ta Missisippiről Angolországba. Egyszerű ennek a dolognak magyarázata. Ismétlem tehát, bocsássanak meg nekem azon nagy tekintélyű urak, ha kimondom, hogy befolyásos szavazatukkal oly szállítási eszközt pártolnak, mely a jelenlegi viszonyok közt Magyarország érdekeinek megfelelni nem fog. Még nem hallottam oly országról, melynek első törekvése ne az lett volna, hogy mindenképen a legegyenesebb s legkönnyebb utón jusson a tengerhez. A mely ország el van rekesztve a tengeri úttól, a világ nagy forgalmához tartozónak soha nem tekinthető, és annak tagja soha nem lehet. Az amerikai gyakorlati nép azt mondja, hogy olyan ország, melynek nincs tengerpartja, nem is ország. A tengerre kell .tehát nekünk is törekedni, t. ház, hogyha forgalmunkat kivánatunk szerinti eredményre akarjuk vezetni. Ha e tekintetben kérdést intézek magamhoz, hogy Magyarország miképen tehetné ezt legkényelmesebben, és a jelen viszonyok közt a legelőnyösebben: akkor, t. ház, a Lajos-csatornára kell tekintenem, mely a Rajnát köti össze a Dunáml. De mivel ez Magyarországnak teljesen hatáskörén kivül fekszik, legfölebb sajnálatomat kell nyilvánítanom a fölött, hogy a mikor épült, a mostan divatozó dunai hajóknak meg nem felelt s igy nem is használható. A második, t. ház, mindenesetre a károlyváros-fiumei vasút, és ezt igy magában elkülö-