Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-109

109. országos Ölés január 31. 1870. 79 nál vagyunk, és még nem mentünk át a vizsza­bályozáshoz, holott ha jól hallottam, a képviselő ur ez utóbbiról beszél. Pulszky Ferencz előadó: Méltóz­tassanak megengedni, hogy fölolvassam a pénz­ügyi bizottság jelentését. Széll Kálmán jegyző (olvassa a köz­munka és közlekedési minisztérium rendkívüli szük­ségletét) : A törvényhatóságoknak megyei utak föntartására 360,000 ft. Pulszky Ferencz előadó (olvassa): „A negyedik rovat alatt, a minisztérium előirányza­tában a 18. és 19-ik sorszámok alatt kivánt 300,000 és 60,000 ft helyett, a bizottság a magyar­országi és erdélyi törvényhatóságoknak, útjaik föntartására nyújtandó segélyképen, egy összeg­ben 300,000 forintot indítványoz megajánlandó­nak, oly módon, hogy a minisztérium, ha a szükségről meggyőződik, és a mennyiben a tör­vényhatóságok az általok kezelt utakon előfor­duló nagyobb építések létesítésére vagy a meg­levők föntartására maguk erejéből képtelenek lennének, ezen összegből a helybenhagyott ter­vek alapján segélyt nyújthasson." Mocsáry Lajos: T. ház! Az ország közönsége kétségtelenül elismeréssel fogja fogad­ni a közmunka minisztériumnak gondoskodását a megyei utakról; 300,000 ft van e végett elő­irányozva a magyarországi megyék, 60,000 az erdélyi megyék részére; azonban a pénzügyi bi­zottság a 60,000 ft törlésével csak 300,000 ftot kivan e ezélra megajánlani. E segély nézetem szerint egyik legégetőbb szükség, melyről az or­szágnak gondoskodnia kell. A megyei utak, fontosság tekintetében, alig állhatnak hátrább az államutaknál, különösen azóta, hogy a főbb közlekedési vonalok vasutak­kal láttattak el; most a megyei utaknak van azon rendelt etésök, hogy épen ugy táplálják a vasutakat, valamint táplálják a kisebb folyók a nagyobb folyamokat. Azonban ezen megyei utak két év óta a legsiralmasabb állapotban vannak. Ez előtt a közmunkák egy része az államutak, legnagyobb része azonban a megyei utak föntartására for­díttattak ; azonkívül volt országos építési alap, melyből a megyei utakon előforduló hídépítési és egyéb költségek utalványoztattak. Ez azonban két év óta megváltozott, mert mintegy két év­vel ezelőtt kijelentette a kormány, hogy az ösz­szes közmunkát rendelkezésére adja a megyének, csináljon vele a mit akar és ha azontúl bármi építkezés előfordul, a központból arra egy kraj­czár sem utalványoztatik. Most tehát ezen közmunka váltságból kell — nemcsak a hidakat és minden építkezést föntartani, hanem fizetni kell belőle a megyei mérnököket , az utbiztosokat , utkaparókat, meg kell szerezni belőle a kavicsot, az útépítési szerszámot, szóval mindent mi az útépítés körül előfordul. Ezen közmunka váltság pedig ezen szükség­let fedezésére egyátalán nem elegendő. Mert, ha a megye igen magasra teszi a közmunka-vált­ságot, ennek az a következése, hogy alig jön be valami pénz a megye rendelkezésére; azonban ha alacsonyra van téve a váltság, akkor jön be ugyan pénz, de épen azért, mert az ebbeli jövedelem csekély, ezen kevés pénzzel a megye már csak azért sem tud boldogulni, mert a vál­lalkozók hozzá vannak szokva nagy összegeket nyerni az' államépitéseknél, a mire a megyei keze­lés mellett kilátás nincs. E szerint gyakran megesik, hogy a megye kölcsönhöz kénytelen fordulni, hogy egy-egy beszakadt hidat helyre állítson, hogy a közlekedés a szó szoros értelmében, meg ne akadjon. E tekintetben azonban ismét szorult hely­zetben van a megye, mert a megyének mint olyan­nak, mostani állapotában, hitele nincs. Bátor vagyok erre nézve egy példát előhoz­ni. Borsod megyében történt, hogy néhány be­szakadt hidat okvetlen föl kellett építeni; a me­gyének joénze nem levén a közgyűlés elhatározta, hogy kölcsönt kell fölvenni. A takarékpénz­tárhoz folyamodott a megye, hogy a főispán és két alispán nevében kölcsön vétessék föl. A ta­karékpénztár hajlandónak is mutatkozott; de mi­után a váltó ugy állíttatott ki, hogy a főispán és 2 alispán hivatalos czüneiket is aláírták, a ta­karékpénztár a kölcsönt megtagadta és azt mond­ta, hogy a főispánnak és az alispánoknak nem ád egy garast sem. (Zaj.) Ily állapotban vannak a megyék, útépítés tekintetében; azért azon segély, mely a költség­vetésben elő van irányozva, valósággal oly szük­ség a közlekedésre nézve, mint a mindennapi kenyér. Méltóztatott a t. ház tegnapelőtt 260,000 ftot a végből megszavazni, hogy körülbelől 3 — 6 mértföldnyi ut építtessék Erdélyben. Azt hiszem, hogy a t. ház ezek folytán sem fogja megvonni az égető szükségtől az előirányzott összeget ós azért bátor vagyok a t. házat fölkérni, hogy a pénzügyi bizottság véleményének mellőzésével a megyei útépítésre szánt összeget, és pedig 400,000 ftban megállapítani méltóztassék. Bethlen János gr.: Nem vagyok egy nézetben a pénzügyi bizottság véleményével (Halljuk), melynél fogva a 18. és 19-ik pontokban előirányzott 360,000ftot leszállitatni kívánja; de nem lenetek egy véleményben az eredeti miniszteri költségvetés szerkezetével sem.Az első, nézetem sze­rint, igen helytelen lenne az t. i., hogy a költség-

Next

/
Thumbnails
Contents