Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-108
58 108, országos Ülés január 29 1870. 1852-től 1860-ig összesen", ezt én igy, megvallom magában nem értem. A franeziában már szabatosabb e jegyzék. Ott idézve vannak a költségek 1852-tól 1860-ig. A jegyzékben pedig az mondatik: „Ezen számok illetik a szerb vajdaságot és a temesi bánságot, melyekre nézve nem lévén egyes adataink, az ország összes költségeinek ötödét vettük föl", ós itt van összege a föntartási költségeknek 2.733,300 írt, az építési költségek 612,000 forint tehát összesen 3,4-50,000 írt tehát a bánsági és a szerb vajdasági ut költségei azon összegben vannak foglalva, melyet idéztem. Azt mondja továbbá a t. államtitkár ur: „láthatta volna, hogy ezen tételek, csupán és tisztán az anyagra vonatkoznak és a kezelési költsége]^ benne nem foglaltatnak." Erre nézve utalom ugyanazon jelentés 7-ik lapjára, nézze meg ott az összeget, Bl ,622,000 irtot. A franczia szöveg ezután azt mondja, hogj^ ez összeghez még a kezelési költségek hozzáadatnak és pedig 1852-re 83.000 frt, 1853-ra 87.000 irt, 1854-re 63,000 frt s igy tovább. Ehhez a volt szerb vajdasági és bánsági utakra fordított öszszegek után 1852-től 1860-ig 7 5 136,000 frt; s. tovább megy 1861-től 1867-ig és azt mondja : „az egész kiadás tesz tehát a kezelési és fentartási költségekkel 33.126,601 frtot." Ezen végleges számra nézve nem egyezünk meg azon körülménynél fogva , mert én az 1867-ik évet leszámítottam abból, mert akkor már a magyar minisztérium kezeléséhez tartozott "U részben, másodszor azért, mert nem tudom micsoda jdnlologiai szabály következtében, másképen fordították a francziat magyarra mint a magyart írancziára, minthogy a franezíában az összeg nem 33,126,321 frt, hanem 32,987,601 frt a többi tételek ugyanazon, hanem az öszszegben másképen jelennek meg, a mi különösen ezen munkában, valamint a többi minisztériumok számadásaiban, gyakran fordul elő, hogy t. i. az összeadások nem egyeznek meg. Tehát az én nézeteim nem voltak oly hibásak mint azokat az államtitkár állitá, hanem megengedem, hogy van benne különbség; ezen különbség azonban nem abban áll, hogy a kezelési költségeket és a bánságra vonatkozó költségeket kihagytam volna, hanem abban mit az államtitkár ur is kihagyott: t. i. hogy az erdélyi vasutak költsége nem számíttatott ide. Ha tehát én hibáztam a számokban, meg kell vallanom legalább azt, hogy az államtitkár ur sem volt szerencsésebb számaival. Azt mondja az államtitkár ur, hogy 1870re a magyar korona területén a közmunka minisztérium kezelése alatt levő utak hossza 821 ] í 8 mértföldet tesz. Én az előttem fekvő költségvetésben 733y g-nál többet nem találtam, ide bele v annak értve már az erdélyországi utak is ; legalább itt látom N.-Szebent, Segesvárt, Marosvásárhelyt, Brassót, Bukovinát, melyek tehát erdélyi utak. A horvát és szlavonországi utak pedig külön vannak előszámitva és mindazoknak előszámitása fofytán 733 T /s mértföld az összes utak hoszsza Magj^arországban. Nekem a közelebbi években kevés alkalmam volt beutazni az országnak mindenféle vidékeit, nem vagyok annyira ismeretes minden úttal, hanem mindenesetre itt a költségvetésben olyan ut is benfoglaltatik, a melyen eddig tudtommal az állam még kapavágást sem tett. Ilyen a nyitratapolcsányi ut, melyre nézve tudom, hogy mindaz mit a kormány ezen útra nézve tett, abban áll, hogy Nyitravármegyének megírta, hogy a nyitra-tapolcsányi utat az államutak közé fölveszi, a mit Nyitra megye igen szépen megköszönt. Azóta azonban egy kapavágást sem tett ezen utón. Hogy van-e több ilyen ut is, és mennyi van ilyen belefoglalva ezen 733 mértföldbe ? azt nem tudom; hanem ismételve meg kell mondanom, hogy az előttem fekvő okmányból itélve, az államtitkár ur nem volt szerencsésebb a számok idézésében, mint én voltam. A mi e költségeket illeti én azokat az évi költségvetésekből fölszámítottam, fölszámítottam azokat is, melyek 1867-ben 1868 és 1869-ben kiadattak és fölvettem a minisztérium által 1870-re előirányzott összeget, és ezen egész összeget 4felé osztván azon szám jött ki, melyet idéztem. Hogy a pénzügyi bizottság a miniszter előterjesztéséből egy nevezetes összeget, névszerint az útépítésre vonatkozó összeget, nem fogadott el, azt akkor természetesen nem tudhattam, vagy ha tudtam, nem a minisztérium érdeme, hogy kevesebb a költség, hanem azon körülmény, hogy a pénzügyi bizottság a miniszter kívánságát e részben teljesíteni nem tartotta szükségesnek. A közutakra vonatkozólag átalában véve nem akarom elmondani nézeteimet; most csak azokra akarok felelni, mik a vasutakra nézve mondattak. Midőn ezen tárgy elő fog kerülni, lesz alkalmam azokra is megjegyzéseimet megtenni; hanem átalában a közutakra nézve megvallom, miszerint óhajtanám, hogy mindenesetre történjék valami: mert ez oly állapot, melyben az ország legnagyobb kára nélkül tovább nem maradhat. Miután a miniszter urnák ugy is komoly szándéka van törvényjavaslatot terjeszteni a ház elé, — a minek minél elóbbi megtörténte iránt és a miniszter urnák ebbeli ünnepélyes ígérete után nem is kételkedhetem — nézetem szerint e tekintetben alig lenne annak helye, itt e kérdés iránt valamit határozni.
