Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-108

108. országos illés január 29. 1870. 59 Mikó Imre gr. közlekedési miniszter t Képviselő urnák az úthálózatra nézve tett megjegyzéseire a következő fölvilágosi tással szolgálhatok. Ez úthálózat valósággal elkészült, és pedig már 1867-ben, a törvényhatóságokkal közöltetett is, de a törvényhatóságok nem igen siettek feleleteiket beadni s ezeknek legnagyobb része csak 1868-ban érkezett be. Ez főoka, hogy a tervet eddig az országgyűlésnek nem lehetett beterjeszteni, ámbár készen van már és be is mutattatott a pénzügyi bizottságnak. Továbbá oka a késedelemnek az, hogy azon kérdés még nincs tüzetesen megoldva, hogy mely utak fentartása tartozik a megyéhez és mely utaké az államhoz ? a mi pedig nagyon lényeges , különben az egyes esetekre, kihágásokra nézve nem lesz szükség interpellátiót intézni: csak arra kérném a tisztelt képviselő urat, méltóztassék nekem az adatot följegyezve átengedni. A mi azt illeti, hogy a nyitra-tapolesányi utón még nem tétetett egy kapavágás sem, megjegyzem, hogy ez nem is történhetett eddig, mert most vettük föl legelőször a költségvetésbe ez utat; ha meg lesz szavazva a költség, akkor meg fogja tenni a — kapavágást is. (Derültség és helyeslés jobb felől.) Petrovay Ákos: T. ház! Tökéletesen egyetértek t. barátom Wahrmann Mór azon fölfogásával, hogy államutaink hálózata oly szánandó állapotban van, hogy azon csak gyökeres reform segíthet minden irányban, a mit Simonyi képviselőtársam is kijelentett: hanem én határozati javaslatom kapcsában nem azt tagadtam, hogy gyökeres reform kell, hanem azt mondottam, hogy vannak visszaélések és hiányok, melyeken rögtön segíteni kell, és határozati javaslatomban arra hítam föl a t. közlekedési miniszter urnák figyelmét. Sajnálattal vagyok azonban kénytelen kijelenteni, hogy a t. miniszter urnák tegnap és ma adott nyilatkozatai e tekintetben még ez ideig meg nem nyugtathattak, s egyátalában határozati javaslatomnak czélszerütlenségét vagy fölöslegességét be nem bizonyiták. Mit kértem én ugyanis határozati javaslatomban? Kértem először azt, hogy az árlejtések az illető megyék területén a legnagyobb nyilvánosság és ellenőrzés mellett történjenek. E tekintetben ugyan a t. miniszter ur azt méltóztatott felelni, hogy intézkedés történt. Én részemről megvallom, hogy utána jártam és igyekeztem magamnak tudomást szerezni, hogy mi tekintetben történt intézkedés? Meglehet, hibásan, de ugy értesültem , hogy egyes kisebb útszakaszokra nézve tótettek intézkedések, hanem az oroszlánrész ismét a központban maradt és ismét ki vagyunk téve annak, minek eddig kitéve voltunk, t. i. a visszaélések tág terének. Javaslatom másik két pontjára nézve, hogy t. i. felülvizsgálatok, ellenőrzések történjenek, ós a harmadikra nézve, hogy a rögtöni sürgős esetekben szintén az illető megyei hatóságok ellenőrzése kikéressék, azt méltóztatott válaszolni, hogy törvényhozás utján, illetőleg törvényjavaslatban kell a bajon segiteni. Igaz, elismerem, hogy azon csak igy lehet segiteni. De ott, azt hiszem, a hol pregnáns a szükségesség, tekintve azt. hogy a törvényjavaslat — a képviselőház retortáin keresztül menve — talán csak esztendő múlva fogna hatályba lépni; mondom, ott a törvényhozás utjáni segítség nem czélszerü, időszerűtlen. Elismerem és megvallom, hogy talán határozati javaslatom, mintán az executivába vág, parlamentalis tekintetben nem egészen szabatos ; hanem, ha tekintetbe veszem ismét azt, hogy nem kezdtem azzal, hogy denuntiáljak és személyeskedjem — habár én egész sorát tudnám elősorolni a visszaéléseknek — hanem határozati javaslatommal csak azt czéloztam, hogy igen t. miniszter urat a visszaélésekre ügyelmeztessem és mintegy utat mutassak, miként segíthetni ezeken rögtön: ugy hiszem a parlamentáris illemnek feleltem meg és megfeleltem azon tiszteletnek, melylyel mind múltja, mind jelene iránt kiválólag tartoztam és tartozni fogok. (Helyeslés.) Kérdem továbbá: mit is tehettem én egyebet? Vagy interpellálnom kellett volna a t. miniszter urat, mert nincs már, ki ne tudná, hogy visszaélések és hiányok léteznek az útépítési kezelésben ; vagy törvényjavaslatot kellett volna előterjesztenem, mely, amint az imént mondtam, talán egy év múlva lépett volna hatályba, és a most megszavazandó meglehetősen tetemes összegek ismét egy évig ugy kezeltettek volna, a mint az összegek most kezeltetnek, a melyeknek legnagyobb része nem oda fordittatik, a hova fordítandó, hanem a vállalkozók zsebébe megy. Megfelelt volna-e ez a czélnak? Nézetem szerint nem. Az interpellátiók sorsát szintén tudjuk: azok mindig egy időre odázzák a dolgot, s azokkal rögtön a dolgon segiteni nem lehet. Tudjuk, hogy hazánkban nem levén eodineált tőrvények, épen oly kegyelettel viseltetünk a szokásos törvények iránt is. Kérdem a t. miniszter urat, hogy a közmunka-minisztérium vezetését midőn elvállalta, miért nem léptette ismét hatályba azon szokásos törvényt a kellő ellenőrzés mellett, mely meg nem engedte azt sohasem és melynél fogva nem is történt meg soha, hogy bármely kormány az illető megyei hatóság tudta és közbenjárása nélkül csak egy