Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-108

108. országos üféí Wahrmann Mór: T. képviselőház! Elnök: Bocsánatot kérek, Tisza Kálmán ur a házszabályokhoz akar szólani. Tisza Kálmán: Nem a tárgyhoz kívánok szólani; hanem kénytelen vagyok nyilvánitani, hogy a t. elnök urat sem a házszabályok sem más körülmény nem jogosítja föl arra, hogy azt mondja: „Tisza Kálmán állítván, hogy beszéde félbeszakasztatott, folytatta beszédét.'' Folytattam a beszédet azért, mert nem ugy állott a dolog, mint mondatott; de azt, hogy „állitván, hatatta beszédét" az elnök ur részéről nem fogadhatom el. Elnök i Tiszt, képviselőház! Ha részemről legkevésbbé is mutathattam volna beszédemben arra, hogy én kételkedtem abban, akkor a tisztelt képviselő ur fölszólalását indokoltnak tarthatnám, de én abban, a mit a tisztelt képviselő ur állított, nem kételkedem, és igy a t. képviselő ur föltevését el nem fogadhatom. (Igás! jobb felől) Wahrmann Mór; T. ház! Nincs, azt hiszem, e házban senki, a ki az előttünk álló kérdés fontosságát el ne ismerné : mert érzi mindenki, hogy utaink elégtelenek, hogy egyátalán nem felelnek meg sem az előhaladott kor igényeinek, sem a kereskedelem és ipar szükségleteinek. Ezt ínég eddig minden szónok, ki az átalános vita alkalmával szólott, valamint azon előttem szólott t. képviselő urak is, kik e részletes vitában részt vettek, elismerték. Nagy a baj, és azon segíteni kell, ezt tőlünk az ország jogoson követelheti. De e bajon, nézetein szerint, csak határozati javaslatokkal vagy beszédekkel alig fogunk segíteni. Háromféle a baj. Első sorban föl kell említenem azt, hogy állami és megj-ei utaink mennyisége egyátalában nem elégséges, s ha e tekintetben nézzük az elői'ehaladottabb cultur-állainokat, látjuk, mennyi ott az állami és vicinális ut, és mily kevés azok összege nálunk, pirulnunk kell más országok előtt. Vasutak tekintetében az utolsó három év alatt sokat tettünk, sok pénzt adtunk ki, sok engedély és sok kamatbiztositás adatott, és e téren örömmel mondhatjuk, hogy előrehaladtunk; de a mennyire itt előrehaladtunk, annyira elhanyagoltuk az utakat. Más előrehaladt országokban az utak mennyisége legalább háromszor annyi, mint a vasúti mértföldek öszszege: nézzük, milyen az arány nálunk? A kormány kezelése alatt 825 mértföld vasút van és 733 mértföld államut, melyhez, ha hozzáveszszük azon 88 mértföldet, mely a megyék kezelése alá lett volna bocsátandó, mely azonban a pénzügyi bizottság jelentése folytán valószínűleg visszakerül az ország kezelése alá, még akkor január 29. 1870. gg sem tesz annyit az állami ut mértföldek menynyisége, mint a vasutak mértföldeinek összege. E tekintetben mindenesetre tennünk kell valamit. A második baj az utak kezelésénél és fentartásánál fordul elő. A ki eddig nem győződött volna meg arról, mily kevéssé felelnek meg ezek az igényeknek, az utolsó hetek alkalmával bizonyára meggyőződhetett volna. Az ipar és kereskedelem tekintetéből mindenütt panaszokat emelnek azok ellen, az újságok tele vannak a leggonoszabb leírásokkal utaink állapotáról; sőt mindenki saját tapasztalata utján is meggyőződhetik arról, mert például mindjárt itt Pesten a váczi ut oly állapotban volt, hogy azt, a ki nem látta,, el sem hihette volna. Segíteni kell tehát a bajon, és én e segítséget abban találom, mit a pénzügyi bizottság javasol, t. i. a gyökeres reformban, mert e részben nem elég csak részletekre szorítkozni. Nem szabad csupán arra szorítkoznunk, hogy kimondjuk, hogy az árlejtések itt a centrumban történnek meg, nem megyéknél, mert ez enyhítheti ugyan a dolgot, de javítani azon gyökeresen nem fog; nem elég azt mondani, hogy a felülvizsgálat a megyei közegek által történjék, ez mindenesetre helyes intézkedés, de a dolgon teljesen nem segit; hanem, mint a pénzügyi bizottság jelentésében foglaltatik, e téren gyökeres reformra kell törekednünk. Ennek szükségét elismerte a minisztérium, elismerte ismételve a pénzügyi bizottság saját keblében. Nem kerülte el a pénzügyi bizottság figyelmét semmi körülmény. Volt ott szó arról, miként vetessék eleje a létező visszaéléseknek, volt szó arról, hogy a munkák kiadásánál nincs elégséges nyilvánosság. A minisztérium közegei által felelt erre és kimutatta, hogy igen gyakran ott, hol községek vállalták el a munkát, az roszul vagy nem a kellő időben történt, s kénytelenek voltak gyakran a munkát azoknak átadni, kik előbb vállalkoztak reá, mert a községek nem voltak képesek azt ezélszerüen elvégezni. Elismerte ezen körülménynek fontosságát a minisztérium ; de határozottan kijelenté, mit e ház minden tagja elismer, hogy gyökeres reform mindaddig nem lesz eszközölhető, mig többi reformtörvényeinkkel előre nem haladunk. Szükséges az, hogy, mint a miniszter ur is kijelentette és a pénzügyi bizottság jelentésében is benne van, a közmunka szabályozásáról szóló törvényjavaslat terjesztessék be és fogadtassák el; szükséges mit Irányi Dániel képviselő ur mondott, hogy közúti törvény alkottassák, különösen azért, hogy meg legyea szorosan határozva, mi az áh lam. mi a, megye és mi a község kötelessége az utakra nézve. A decentralisatió ezen téren igen hasznos elv, és látjuk, hogy még azon államban