Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-108

56 108. országos ülés január 29. 1870. is, hol a centralisatió legnagyobb diadalát vivta ki, az utak építésére nézve foly a harcz a községek, a departementok és a központ között, mert az utakra nézve mindenki saját érdekeit legjobban tudja szemmel tartani. Azonban a béke ezen fontos munkáj utak készítésére, fentartására, mint az Belgiumban, Francziaországban s Délnémetországban történik, nem ugy, mint nálunk. mert ez nem nevezhető fentartásnak, szükséges mindenekelőtt az, a mi Monteeuculi szerint a háborúra szükséges, t. i. pénz, pénz, meg pénz. Rendes jövedelmeink aligha elégségesek arra, hogy mindezen szükségleteknek megfeleljenek. Nézetem szerint itt még egy harmadik kérdés forog fen: az utvám kérdése, melyet szin- tén el kell dönteni, mert a nélkül gyökeres reform keresztül nem vihető. Én tehát nem pártolhatom sem Petrovay t. képviselő ur ha/tározati javaslatát, sem Moesáry t. képviselő ur módositváuyát; mert mindkettőt igen kevésnek tartom, a mennyiben mindkettő csak részletekre szorítkozik, a részleteknek orvoslása pedig még nem dönti el a fődolgot; hanem pártolom a pénzügyi bizottság által benyújtott jelentést, melyben határozottan ki van mondva, hogy gyökeres reform szükséges. Szükséges, hogy az építendő utak egész terve benyujtassék a házhoz, szükséges, hogy kijelöltessenek a források, melyekből a kiadások fedezést nyerendenek. És bizton elvárom, sőt követelem a közlekedési minisztériumtól, hogy ezen eddigelé annyira elhanyagolt ügy körüli kívánalmaknak meg fog felelni. (Helyeslés.) Simonyi Ernő : T. ház! Méltóztassanak megengedni, hogy néhány megjegyzést tegyek arra nézve, a mi most mind untalan fölmerül, hogy t. i. meg lehet-e engedni egyik vagy másik képviselőnek, hogy kétszer szólhasson 1 Midőn a költségvetés átalános tárgyalása megindult, minden oldalról az hangoztatott, és némileg mintegy elismertetett, hogy a költségvetést máskép tárgyalni nem is lehet, mint ugy, hogy a kért föl világosi tásra a felelet megadatván, az illető a nyert fölvilágositás szerint intézi indítványát. Ez nem egyszer, hanem több ízben törtónt a pénzügyminisztérium költségvetésének tárgyalásánál. Magamnak is volt szerencsém fölvilágositásokat kérni a miniszter úrtól, és a fölvilágositás megadatván, a ház engedelmével megtettem arra észrevételeimet, Így történt ez több oldalról, és ón azt hiszem, helyesen cselekszünk, hogy ha nem veszszük ezt minden alkalommal kérdésbe, miután vannak oly helyzetek, midőn a háznak rideg szabályaitól el kell térni, ha azt akarjuk, hogy a tanácskozásoknak gyakorlati eredménye legyen. Ennek szükségét érezte minden parlament és minden parlamentben vannak módok, a midőn egy tag, a kinek valami különös mondanivalója van, mi mindenkit érdekel, bár a rideg szabályok nem engedik meg, hogy azt elmondhassa. Nem akarom példák fölhozásával elfoglalni a tisztelt ház idejét, hanem áttérek magára a tárgyra, t. i. a közutakra, A közutakról elismertetett minden oldalról — maga a miniszter ur is elismerte mindjárt a vita elején — hogy a közutak Magyarországban bizony igen rósz lábon állnak. Én némileg megnyugtatást találnék abban, hogy ezt a miniszter maga is elismerte és nyíltan: mert a rosznak fölismerése első lépés a javulásra; a miniszter ur ígéreteket tett a háznak, hogy rövid idő alatt be fog terjeszteni egy úthálózati tervezetet, a közmunkák végzése iránti törvényjavaslatot. Aggodalmat bennem csak egyedül az kelt, hogy xninde dolgok iránt, ugy látom, már 1867 végével a minisztériumban tisztában voltak. Maiakkor tisztában voltak, hogy a közmunkákat rendezni kell, hogy egy úthálózatot kell megállapítani. Én ugyanis a miniszter ur Ő felsége elé tett beterjesztésében, mely 1867-ik februárban kelt, ezeket olvasom: „az úthálózat megállapítása már annálfogva szükséges, mivel az eddigi államés országos utak hálózata az akkori közforgalmi viszonyokhoz alkalmazva, még az 50-es években állapíttatott meg." Itt azután elmondatik, hogy több vasút épült, melyek a hálózat megváltoztatását kívánják, s hogy e részben a volt helytartó tanács tett ugyan intézkedéseket, de ezeket helyeseknek nem találván, szükségesnek mutatkozott a közmunka minisztérium illető osztálya által egy a mostani viszonyoknak megfelelő uj hálózat készítése, mely minden egyes törvényhatósággal véleményezése, esetleg kívánságainak előterjesztése végett több hóval ezelőtt közöltetett. Tehát már 1867-ben közöltetett a törvényhatóságokkal egy uj úthálózat: hogy azóta mi lett belőle, adtak-e véleményt, vagy feleletet az illető törvényhatóságok, mit csinált a miniszter ur? erről szó nincs. Most a miniszter ur azt mondja, hogy az úthálózat egészen nyilt kérdés. Mi lett azon munkálatból, melynek a törvényhatóságokkal több hónap előtt történt közlését 1868-ik februárban jelenté a miniszter ur 0 felségének % Ezt tekintetbe véve, megvallom, aggódom, hogy a mostan tett ígéretek is ne halasztassanak el igen hosszú időre. Azon észrevételekre, miket a miniszter ur mondott különösen Mocsáry Lajos t. barátom beszédére, kénytelen vagyok a miniszter ur figyelmét fölhini arra, hogy nem elég azt mondani, hogy igen is történtek visszaélések, hanem a