Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-108

108. országos Ülés január 29. 1869. 51 tettét, melynek következtében ezen igazságtalan adó megszüntetése czéloztatik ós elrendeltetik. Ennek következtében határozati javaslatomat a ház becses figyelmébe ajánlom ós főlolvastatását kérem. Mihályi Péter jegyző (olvassa Simonyi Lajos b. határozati javaslatát): „A képviselőház utasítja a közmunka és közlekedési minisztert arra, hogy ugy a vasutak, mint a vízi és kőutak átalános határozatára vonatkozó tervezetet, valamint hogy egy a közmunka kérdésének megoldásáról szóló törvényjavaslatot mielőbb terjeszszen a ház elé." Mikó Imre gr. közlekedési miniszter: Tisztelt előttem szólott barátom két kívánságot fejezett ki: az egyiket egy úthálózati, a másikat egy közmunka iránti törvényjavaslat előterjesztése tárgyában. Mindkettőre egész készséggel ajánlkozom és a törvényjavaslatokat rövid idő múlva a t. ház elé fogom terjeszteni. (Tetszés.) Most még a tegnapi ülésben szőnyegre került de el nem intézett tárgyra, t. i. Petrovay képviselő ur határozati javaslatára vonatkozólag, melyre nézve Mocsáry t. képviselő társunk módosítást tett, az utóbbi által előadottakra kívánok néhány megjegyzést tenni. (Halljuk!) Azok között, a miket tegnap Mocsáry Lajos képviselő ur a mostani állam építészeti hivatalok, és az államutaknák kezelése ellen fölhozott, leginkább abból lehetne a minisztériumnak alapos szemrehányást tenni: ha a minisztérium maga — a mint ezt a képviselő ur állitá — a mostani rendszerrel teljesen meg lenne elégedve, s azt jónak tartaná. E szemrehányás azonban alaptalan feltevésből indul ki; inert abból, hogy a minisztérium a mostani rendszert meg nem változtatta, nem következik szükségképen az, hogy azt jónak is tartsa : mert jelesen ez esetben oka a megnemváltoztatásnak az volt, hogy lehető nem volt. Én ugyanis még 1868-ban részletesen tanulmány oztattam az államépitészeti ügyek kezelésének rendszerét, az utak gazdászati kezelését és mindazt, a mi ezzel összefüggésben áll; egy bizottságot alakítottam, s ezen bizottság egy részletes javaslatot ki is dolgozott. Főelve a létesítendő rendszernek épen a decentralisatio; nevezetesen: hogy több gazdasági teendőnek ellenőrzése ne csupán a központi kormány által eszközöltessék, hanem azon ellenőrzésben a közhatóságok is közreműködjenek. Továbbá, hogy mindenütt a személyes felelősség elve fokozatosan lefelé is alkalmaztassék. Hogy azonban ezen rendszert életbe is léptethessem, az első fölmerülő és egyik legfontosabb kérdés volt természetesen az : hány hivatalnok alkalmaztassék, és hová helyeztessenek el ezen hivatalnokok? Nem voltam azonban képes a létszámot megállapítani, mert a mostani úthálózatot — mely a viszonyoknak már meg nem felel — alapul nem vehettem; a létesítendő úthálózatnak pedig legelső alapelvei is még határozatlanok. Mennyi utunk legyen? Ki tartsa fen ezeket? Mennyiben járuljon költségeikhez az állam, mennyiben a helyhatóságok? mi történjék a közmunkával? mind megannyi nyílt kérdés. Sőt Mocsáry Lajos t. képviselő ur az államutak kezelését kivétel nélkül a megyékre kívánja bízatni. Lehetetlen tehát — ismétlem — valamely uj rendszert megállapitni addig, mig ezen kérdéseket nem tisztázzuk; s ha mégis valaki ez előtt akarna ily uj rendszert behozni: az a viszonyoknak megfelelő bizonyosan nem lenne, nem lehetne. (Igaz! jobbfelől.) A mi már a mostani állapotot illeti: megengedem, hogy fordulnak elő visszaélések; de hol nincsenek ilyenek? A megyék kezelésében is fordulnak azok elő éj^en ugy, mint minden admistratióban. A hányszor azonban ilyenek tudomásomra jöttek, nem késtem azokat a legszigorúbban megvizsgáltatni, sőt egy esetben kénytelen voltam bűnvádi eljárást is megkezdetni. De nem kecsegtethetem magamat azzal, hogy a nyilvánosságnak oly hosszú ideig tartó elfojtása alatt elharapódzott visszaéléseket egy csapással megszüntethessem. A mi azt illeti, hogy a mostani hivatalnokok létszáma nagy: a,z ellen határozottan tiltakoznom kell; mert addig, a mig a rendszer nem változik, lehetetlen a hivatalnokok számát leszállítani; sőt kétlem, hogy ezután is 10 mértföldnél hosszabb utat lehessen egy mérnökre számítani. Szükség felettinek tartom a tisztelt képviselő urnák azon megjegyzésére felelni, hogy miért nem bocsátottam el azon tisztviselőket, a kik az állami kezelés alól kibocsátni szándékolt 88 mértföldnyi utak felügyeleténél vannak alkalmazva : miután a kérdésben forgó utak csakugyan jövőre is államkezelés alatt maradtak. De ellene kell mondanom azon állításának, hogy az utak föntartására előirányzott adományt oly bőven mértem volna ki, hogy abból, mind a mellett, hogy ezen 88 mértföld hosszaságu ut az előirányzatba föl nem vétetett, a többi utak föntartására kért összegből, ennek föntartása is fedezhető, mert e czólra a pénzügyi bizottságtól költséget nem is kértem; de sőt szorgalmaztam és kértem, minek következtében a pénzügyi bizottság az utföntartási adományt, százezer forinttal szaporította is. Ezeket találtam szükségesnek előre bocsá-