Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-107

36 107. országot illés január 28. 1870, Mikó Imre gr. közlekedési miniszter : Nem történt egyszer sem ! Vukovics Sebő: Még azt akarom megjegyezni arra, hogy a kormány által dolgoztatni sokkal olcsóbb, hogy más országokban, még ott is, a hol eddig sohasem történt, kormány szükségleteknek magán-munkálatok általi előállítását hozzák divatba, pl. Angliában az úgynevezett kormányi „dockyards" helyett magános gyárakban csináltatnak hajókat, különösen a mostani kormány f'érfiainak az volt már régóta pengetett iránya és kétségkívül ezen iránynak létesítésére fogják fordítani jelen állásuk hatalmát. A többi panasz közt említve volt Simonyi Ernő igen t. barátom által az is, hogy a magyar mérnökök igen hátra szoktak tétetni, és erre feleletül az volt felhozva, nem csak az igen t. államtitkár ur által, hanem t. barátom Ivánka Imre által is, hogy keresni kell a tehetségeket ott, a hol vannak, és ilyenek Magyarországban nem igen vannak. Én megvallom, kétségtelenül senki sem tartaná józan eljárásnak azt, hogy alkalmatlan, tudatlan emberek állíttassanak oda, hová nem esak egyszerű ügyesség, hanem pontosság is kívántatik; hanem megvallom igazán, a mennyire csekély tapasztalásom terjed, Magyarországban mi a tudományit — sőt a mi a geniálitást is illeti — elegendő számú egyének találhatók; a miben még hiány van az a pontosság; ebben állunk talán hátrányban más országok mellett. (Zaj.) Azok sorában a miket Simonyi Ernő a concessiók megadásánál előhozott s a mik felelet nélkül maradtak, különösen kimutatta azt, hogy történik hivatkozás a concessiók megadásánál ő felsége nevére, megvallom ez észrevétel ellenében semmit sem hallottam felhozatni. Hogy ezen fejedelmi királyi jogot megelőzőleg az országgyűlés helybenhagyása szükségeltetik, erre nem hallottam egy szóval sem felelni; pedig ez valósággal oly kérdés, mely alkotmányos szempontból nem csekély nyomatékkal bir: mert, ha valahol pénz és vagyon tekintetében a legfőbb, a legdöntőbb határozati jog és hatalom ezen házat illeti, ugy csakis itt lehet, s a mi törvény által történik, az kétségkívül szentesítés végett a fejedelem elé kerül; de meg nem egyezésével ezen háznak és országgyűlésnek, fejedelmi szentesítés és határozat ily tárgyban nem jöhet. Hollán Ernő: Ezt nem szükség mondani! Vukovics Sebő: Erre nem történt felelet; pedig ez oly tontos, hogy kellene felelni. Engedje meg a ház, hogy — bár oly sokáig untattam — (Bal felől: Halljuk!) némi rövid észrevételt tegyek azon viszonyra nézve, melyben ezen ország az úgynevezett déli vasúttársaság irányában áll. Hallottam, pedig igen tekintélyes és általam nem kevéssé becsült ajkakról, azt, hogy ez merőben csak üres aggodalom, hogy itt egyáltalában nincs ok a déli vasúttársaságot Magyarország érdekei tekintetében mintegy ellennek tekinteni. Nem állítom, hogy a déli vasúttársaság Magyarországnak minden tekintetben ellensége; én jól tudom, hogy nem akarja sem azon vidéket elpusztítani, melyen keresztül vezeti a maga vasúti vonalát; sem nem akarja megkárosítani azon helységeket, hol állomásai vannak; átalában ily mindenre kiterjedő váddal legkevésbbé sem vádolom a déli vasúttársaságot: de van egy pont, és ez a pont eddigelé legalább Magyarországon mind hazafiság, mind kereskedelmi szempont tekintetéből igen nagynak, igen nemzetiesnek tekintetett, mely pontra nézve én a déli vasúttársaságot mindig Magyarországgal szemben káros antagonistának tekintettem. {Bal felől helyeslés). Magyarország érdekeire nézve ez milyen befolyással bir, azt bővebben fejtegetni fölösleges: mert a régi országgyűléseken diplomatice ki volt jelentve az, hogy legyen hazánknak egy saját vonala, mind az alföldről, mind pedig Pestről, mely a tengerig Fiúméba vezessen. Ha ez nemzeti érdek, akkor, miután világos az, hogy a déli vasúttársaság ezen czélnak végrehajtását mindig gátolta, minden módon befolyásával ugy mint hatalmával akadályozta: azt hiszem nem szenved kétséget, hogy ezen speciális esetben a déli vasuttásaságot igen is ellenségünknek kell tekinteni. Bátor vagyok a t. házat visszavezetni a déli vasúttársaságnak eredetére, midőn az ausztriai császári kormánytól átvette a most birtokában levő vasutvonalat. Természetesen ellenem állittathatikaz, hogy hozzak fel adatokat. Én semmi levéltárakban nem búvárkodtam, hanem mint minden ember ki közügyekkel foglalkozik, a nyilvánosság terén gyűjtöttem ismereteimet részint újságokból, részint egyes pamphletekből. Nem szenved kétséget, hogy midőn a déli vaspályatársaság átvette a császári kormánytól a vasutat, a szerződés közte és a császári kormány között azon vasúti hálózat elfogadásán alapult,mely vasúti hálózat 1854. évben— Magyarországranézve igen ominosus epochaban — a császári kormány által terveztetett, és melynek legkitűnőbb és legszembeszökőbb czélja az volt

s hogy elrekesztette a magyar tengerpartot és Fiumét minden Magyarországgal való közlekedéstől, és mindent, a mi akár Bécsből az Adria felé, akár Magyarország bármely részéből szintén az Adria felé vitetett, Triesztbe indított. így tehát ezen déli vaspályatársaság nem mint merő vasúti társaság áll velünk szemben : mert ezen déli vas' pályatársaság repraesentálja Trieszt kizárólagos