Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-107

107. országos ülé* január 28. 1870. 85 A már létező csatornák fentartásán kivül van még egy más ág, melyre figyelmünket fordítani és időnkint az ország pénztárából bizonyos összeget is kijelölni szükséges, s ez az öntözési csatornák létesítése. De megvallom , tekintve a dolog természetét, tekintve, hogy ezen csatornákat a földmivelés szempontjából kell leginkább létesíteni, ezen csatornákat jobbnak tartanám elvenni a közmunka- és közlekedési minisztérium költségvetéséből és a kereskedelmi minisztérium költségvetéséhez csatolni. Most, tiszt, ház, bátor vagyok még néhány rövid észrevételt tenni a vasutakra nézve. Én azt gondolom, .a vasutak tekintetében mind a törvényhozás, mind pedig a kormányzat mi nálunk még igen tökéletlen. A vasutak nem hasonlítanak mindenben a magántulajdonhoz. Kétségkívül magántulajdont képeznek, a menynyiben az azokból befolyó tiszta jövedelem azokat illeti, kik a vasutat létesítették, de rendeltetésükre nézve mégis egészen máskép állanak, mint bármely más magántulajdon, a mi már abból is megmagyarázható, hogy kisajátítás utján jönnek létre. Már pedig tudjuk, a magántulajdonnak semmi törvényhozás nem szokott jogot és engedélyt adni arra, hogy kisajátításokat eszközöljön. A mi törvényhozásunk és kormányzatunk e tekintetben hiányos volta — hogy csak némelyeket említsek meg — kitűnik abból, hogy például a vasutak által szállított termékekre nézve még nincsen teljesen behozva az, hogy valamely vasúttársaság mind azért felelős legyen, a minek elszállítására vállalkozott, hogy minden történő kárért legyen a törvényes bíróság elé idézhető, és a kárnak megtérítésében elmarasztalandó, hacsak be nem bizonjdtja, hogy nem az ő hanyagsága, hanem például elemek okozták a kárt. Második, tiszt.ház, a mire nézve hiányosnak tartom felügyeletünket, az, hogy eddig az úgynevezett véletlenség neve alatt történő szerencsétlenségek miatt, ugy, mint szokott történni minden más országban, a társaságok pénzbirsággal nem büntettetnek. Még nem olvastam esetet, hogy valamelyik vasúti társaság bíróság elé lett volna idézve, mert vonalán összeütközés történt véletlenség vagy az ő hanyagságának következtében, és annak áldozatjául emberek élete vagy pedig emberek biztonsága is esett. Azt hiszem, az ilyen esetekre nézve nálunk is kellett volna törvényt létesíteni, mely az ilyen esetekért az illető vasúttársaságokat kemény pénzbeli birságban marasztalná el. Még egy pontra vagyok bátor a t. házat figyelmeztetni. Én ugy tudom, és mások is tudják, hogy Angliában, hol nagyobb gondoskodás történt a milliókról, azaz a népről, mint bár" mely más országban, minden vasúttársaság köteles az ő vonalán egy oly vonatot naponkint járatni, melynek árát a törvényhozás legolcsóbbra szállítja, az úgynevezett Parliamentary trains, a hol minden mértföld után : egy pennire van megállapítva a személyár. Azt gondolom, ezen törvényhozásnak is joga van arra, hogy hasonlóan ily kötelességet parancsoljon minden az országban levő vasúttársaságra nézve. T. ház! Átmegyek röviden azokra, melyek a minisztérium ellen nem ugyan vád, hanem panaszképen felhozatnak, és megjegyzem, hogy némely panaszokra történt ugyan felelet kisebb nagyobb kielégítéssel, némelyekre nézve pedig eddig választ sem kaptunk. Mint előttem szólott igen érdemes barátom 1 Ludvigh említette, én is mindenben a legnagyobb tisztelettel a miniszter urat tartom feleletre vonandónak, annál inkább, hogy én az úgynevezett Van Mons ügyet teljesen eldöntöttnek tartom, nem is tudok egy kérdést sem, melyet Hollán Ernő államtitkár úrhoz volnék kénytelen intézni; de mivel ő feleit, némelyekre bátor vagyok megjegyezni, hogy nekem ugy tetszik, hogy valahányszor nagy páthossal áll elő, abban van valami, mi az embert kételyre indítja. 0 avval kezdte, hogy a magyar kormány a traditiót törte meg. Én vártam, hogy mi fog ebből kijönni, és kijött az államtitkár ur azzal, hogy a magyar kormány feltalálta, hogy sokkal olcsóbb a kormány által valamit dolgoztatni, mint privát emberek által. A második, mit szintén kitűnő módon állított, az, hogy csődöt nem hirdet a kormány, mert sokkal jobbnak találta a csődnélküli megadását az egyes concessióknak. Én, megvallom, e tekintetben nem akarok a felett vitatkozni, hogy a nyilvános árverésen kivül a magán utón történő munkálatok előnye teljesen biztosítva van-e vagy nincs; hanem azt merem állítani, hogy minden alkotmányos országban a két mód közül amaz fogadtatik el, s azt hiszem, hogy biztosabban nem járhatni el, mint ha ahoz ragaszkodunk mi helyesnek és biztosítottnak el van ismerve. A mi a csődöt illeti, megengedem, lehetnek egyes esetek p. valamely nagy kölcsön felvétele, ahol nem szokták, hogy ugy mondjam a dolgot dobra ütni ; de mégis bizonyos neme a csődnek megtartatik oly formán, hogy a miniszter felszólítja azokat a kiket competenseknek tart és azok zárt levélben offerteket nyújtanak be ; de hogy kirekesztessék még ily viszonyoknál is a csődnek bizonyos neme, azaz hogy a miniszter egy különös firmával vagy vállalkozókkal bocsájtkozzék érintkezésbe, az épen a constitutionális érdekek ellen van. (Zaj jobb felől.)