Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-107
34 107. országos üti* január 28. 1870. vállalkozók, és azt mondták, hogy ugy hallják, azért nem halad az ügy, mert, mint a múltkor is mondottam, „a kerék nincs megkenve." Erre határozottan válaszoltam, hogy azt semmi esetre se tegyék; ne tegyék pedig azért sem, mert a határnap amúgy is ki van tűzve, és az csak véletlenül maradt el; (Derültség) — elmondom ugy, a hogy van — ne tegyék, mert ha bármily ily dologba ereszkednének, lehetetlen, hogy őket nyilt homlokkal pártolhatnám, és egyszersmind az összes consortium nevében határozottan tiltakoztam, hogy ily valamit tegyenek. Hetednyolczad napra, gondolom, azon bécsi ágens ismét hozzám jött és azt mondotta, hogy ők múlhatatlanul szükségesnek látják ily lépés megtevését és járuljunk mi is ehhez a consortium részéről: a mi ellen ismét tiltakoztam, és azt mondtam, hogy semminemű ily dologról tudni nem akarok — s ez embert annak idejében meg is nevezhetem. Néhány, gondolom 8—10 nappal később, Hollán Ernő államtitkár ur engem itt a tornácra hivott (Zajos félbeszakítás a szélsőbal felől: Hat' madszor halljuk már!) mindjárt befejezem, és elmondván azt a dolgot, én azokat az embereket magamhoz kérettem, hogy ezennel minden összeköttetést megszüntessek velők. i Tehát nem a consortium részéről történt. Tovább megyek, és hivatkozom Bethlen Sándor képviselő úrra, ki jelen volt, midőn én egy érdekelt egyénnel beszéltem, ki a neveket megnevezte, hogy kik biztatták Ötletet arra, s oly neveket mondott, kik a consortium tagjai sohasem voltak. Vukovics Sebő: Mindenek előtt megvallom, t. ház! (Zaj. Elnök csenget) hogy nem látom át, mikép tartozhatik ezen egész ügy, az úgynevezett Van Monsféle ügy, e ház elé I (Felkiáltások : Igaz!) Én azt tartom, a tény, mely bennünket illethet egyszerű: az, hogy az országnak egyik főhivatalnokát valaki meg akarta vesztegetni, ő e miatt igen méltán indignálódott, s ezt rögtön közölte azokkal, kik elöljárói. Azt gondolom, ennél többet senki sem tehet, mert hiszen bárki megkísérelheti a megvesztegetést valaki ellen, megkísérelheti, hogy pl. megvesztegesse a minisztert vagy egyes képviselőket; (Ugy van!) közülünk bárki kaphat olyan levelet, melyben felszólittatunk arra, hogy pártoljunk- valamely érdeket s a levélben lehet egy 100 frtos bankó. (Derültség). Nem tehetünk ily esetben egyebet, mint hogy közöljük azokkal, kik hozzánk közelebb állanak s kifejezzük boszankodásunkat. Én tehát megvallom ezen tanácskozás által Hollán Ernő ur személyét érdekelve nem látom (Igaz !) Áttérve tanácskozásunk azon rendére, melyet Simonyi Ernő képviselő ur tűzött elénk, az országutakra nézve röviden egy pár szóval csak azt jegyzem meg, hogy az országutak építésének jóságát az azok fentartására fordított szorgalmat vagy e részben elkövetett mulasztást az idén, ezen rendkívüli időjárás mellett megítélni igen bajos : mert nem szenved kétséget, hogy, ha az utakra nézve minden tél olyan volna mint a jelen, akkor az utakat sokkal nagyobb költséggel kellene fentartani, mint a mely fel volt számítva, mert kétségtelen minden országút, nem rendkívüli járásra van számítva, hanem olyanra, mely évről évre szokott egymásra következni. Egyébiránt bizonyos, hogy maguk a vasutak is mindaddig teljesen haszonvehetők nem lesznek, mig az ország nem lesz mindenütt áthálózva kőutakkal vagy csinált utakkal, és e tekintetben még szükségesebbek az úgynevezett vidéki és falusi utak, mint magok az országos kőutak: mert épen a köutakat pótolja némikép a vasút; ellenben a meddig minden valamire való helység nem lesz csinált ut által összekötve a hozzá legközelebb levő vasút állomással, addig a vasutak a maguk czéljuknak megfelelni nem fognak. A csatornákra nézve, t. ház, t. barátom Tisza Kálmán világosan kijelölte a mostani korhoz képest általunk elfogadandó irányt, mely abból áll, hogy fő törekvést ne fordítsunk csatornaépítésre, mert nem szenved kétséget, hogy most már a csatornák oly viszonyban állanak a vasutakhoz, mint valami primitív eszköz a haladás eredményéhez képest. (Ellenmondás jobb felöl.) A hol csatornák léteznek, azokat ma nem is használják már sem utazók szállítására, sem előkelőbb kereskedelmi czikkek vitelére, hanem használják a legdurvább czikkek szállítására, minők: kő, trágya stb. Azért, t. ház, én abból nem akarnám ugyan azt következtetni, hogy a meglevő csatornákat ne tartsuk len, azokat kétségkívül fen kell tartani, miután léteznek, s vannak köztük olyanok, mint a Ferenczeatorna, mely kétségkívül egy nagy vidéknek tetemes hasznára vált ; de újabb csatorna építésekről gondolkodni, akkor, midőn még oly sok teendő van a vasutak és országutak kiállítására nézve, ezt— megvallom — észszerütlen dolognak tartanám, és így kétségkívül esak igen mérsékelt módon lehet e czélra költekeznünk. Mert a mi például illeti a folyó-szabályozást, volna egy oly nagy probléma, oly vállalat, melynek eszközlése, végrehajtása nem csak nagy hasznot idézne elő, hanem az országnak nagy dicsőséget is hozna. Ily vállalat lenne a Dunát ugy szabályozni, hogy a tengeri hajók egész Pestig jöhessenek. De erről lehet álmodni, ezt lehet kívánni, azonban éhez tettleg hozzányúlni, véleményem szerint, tehetségünkön kívül áll.
