Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-107

34 107. országos üti* január 28. 1870. vállalkozók, és azt mondták, hogy ugy hallják, azért nem halad az ügy, mert, mint a múltkor is mondottam, „a kerék nincs megkenve." Erre határozottan válaszoltam, hogy azt semmi esetre se tegyék; ne tegyék pedig azért sem, mert a határnap amúgy is ki van tűzve, és az csak vé­letlenül maradt el; (Derültség) — elmondom ugy, a hogy van — ne tegyék, mert ha bármily ily dologba ereszkednének, lehetetlen, hogy őket nyilt homlokkal pártolhatnám, és egyszersmind az összes consortium nevében határozottan til­takoztam, hogy ily valamit tegyenek. Heted­nyolczad napra, gondolom, azon bécsi ágens ismét hozzám jött és azt mondotta, hogy ők múlhatatlanul szükségesnek látják ily lépés megtevését és járuljunk mi is ehhez a consor­tium részéről: a mi ellen ismét tiltakoztam, és azt mondtam, hogy semminemű ily dologról tudni nem akarok — s ez embert annak idejében meg is nevezhetem. Néhány, gondolom 8—10 nappal később, Hollán Ernő államtitkár ur engem itt a tornác­ra hivott (Zajos félbeszakítás a szélsőbal felől: Hat' madszor halljuk már!) mindjárt befejezem, és el­mondván azt a dolgot, én azokat az embere­ket magamhoz kérettem, hogy ezennel minden összeköttetést megszüntessek velők. i Tehát nem a consortium részéről történt. Tovább megyek, és hivatkozom Bethlen Sán­dor képviselő úrra, ki jelen volt, midőn én egy érdekelt egyénnel beszéltem, ki a neveket meg­nevezte, hogy kik biztatták Ötletet arra, s oly neveket mondott, kik a consortium tagjai soha­sem voltak. Vukovics Sebő: Mindenek előtt meg­vallom, t. ház! (Zaj. Elnök csenget) hogy nem látom át, mikép tartozhatik ezen egész ügy, az úgynevezett Van Monsféle ügy, e ház elé I (Felkiál­tások : Igaz!) Én azt tartom, a tény, mely ben­nünket illethet egyszerű: az, hogy az országnak egyik főhivatalnokát valaki meg akarta veszte­getni, ő e miatt igen méltán indignálódott, s ezt rögtön közölte azokkal, kik elöljárói. Azt gondo­lom, ennél többet senki sem tehet, mert hiszen bárki megkísérelheti a megvesztegetést valaki ellen, megkísérelheti, hogy pl. megvesztegesse a minisztert vagy egyes képviselőket; (Ugy van!) közülünk bárki kaphat olyan levelet, melyben felszólittatunk arra, hogy pártoljunk- valamely érdeket s a levélben lehet egy 100 frtos bankó. (Derültség). Nem tehetünk ily esetben egyebet, mint hogy közöljük azokkal, kik hozzánk köze­lebb állanak s kifejezzük boszankodásunkat. Én te­hát megvallom ezen tanácskozás által Hol­lán Ernő ur személyét érdekelve nem látom (Igaz !) Áttérve tanácskozásunk azon rendére, melyet Simonyi Ernő képviselő ur tűzött elénk, az ország­utakra nézve röviden egy pár szóval csak azt jegyzem meg, hogy az országutak építésének jósá­gát az azok fentartására fordított szorgalmat vagy e részben elkövetett mulasztást az idén, ezen rendkívüli időjárás mellett megítélni igen bajos : mert nem szenved kétséget, hogy, ha az utakra nézve minden tél olyan volna mint a jelen, akkor az utakat sokkal nagyobb költséggel kellene fentartani, mint a mely fel volt számítva, mert kétségtelen minden országút, nem rendkí­vüli járásra van számítva, hanem olyanra, mely évről évre szokott egymásra következni. Egyéb­iránt bizonyos, hogy maguk a vasutak is mind­addig teljesen haszonvehetők nem lesznek, mig az ország nem lesz mindenütt áthálózva kőutak­kal vagy csinált utakkal, és e tekintetben még szükségesebbek az úgynevezett vidéki és falusi utak, mint magok az országos kőutak: mert épen a köutakat pótolja némikép a vasút; ellenben a med­dig minden valamire való helység nem lesz csi­nált ut által összekötve a hozzá legközelebb levő vasút állomással, addig a vasutak a maguk czél­juknak megfelelni nem fognak. A csatornákra nézve, t. ház, t. barátom Tisza Kálmán világosan kijelölte a mostani kor­hoz képest általunk elfogadandó irányt, mely abból áll, hogy fő törekvést ne fordítsunk csa­tornaépítésre, mert nem szenved kétséget, hogy most már a csatornák oly viszonyban állanak a vasutakhoz, mint valami primitív eszköz a hala­dás eredményéhez képest. (Ellenmondás jobb felöl.) A hol csatornák léteznek, azokat ma nem is hasz­nálják már sem utazók szállítására, sem előke­lőbb kereskedelmi czikkek vitelére, hanem hasz­nálják a legdurvább czikkek szállítására, minők: kő, trágya stb. Azért, t. ház, én abból nem akarnám ugyan azt következtetni, hogy a meglevő csatornákat ne tartsuk len, azokat kétségkívül fen kell tartani, miután léteznek, s vannak köztük olyanok, mint a Ferenczeatorna, mely kétségkívül egy nagy vidéknek tetemes hasznára vált ; de újabb csatorna építésekről gondolkodni, akkor, midőn még oly sok teendő van a vasutak és országutak kiállítására nézve, ezt— megvallom — észszerütlen dolognak tartanám, és így kétségkívül esak igen mérsé­kelt módon lehet e czélra költekeznünk. Mert a mi például illeti a folyó-szabályo­zást, volna egy oly nagy probléma, oly vállalat, melynek eszközlése, végrehajtása nem csak nagy hasznot idézne elő, hanem az országnak nagy dicsőséget is hozna. Ily vállalat lenne a Dunát ugy szabályozni, hogy a tengeri hajók egész Pestig jöhessenek. De erről lehet álmodni, ezt lehet kívánni, azonban éhez tettleg hozzányúlni, véleményem szerint, tehetségünkön kívül áll.

Next

/
Thumbnails
Contents