Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-107
107. országosaiéi január 28. 1870. gg bankárok ide jöttek Pestre az adózókon zsarolást elkövetni ? Mert ennek az az értelme van. A megvesztegetésről (corruption) azon törvény nem szól, következőleg azt hiszem, hogy azon pernek legkisebb eredménye sem lehetne. Akár elmarasztaltatik , akár nem marasztaltatik el azon bankár, azért a magyar hivatalnokokról a megvesztegethetőség gyanúja elhárítva nem lesz; és ebben én csak azt látom, hogy a botrány tovább halad. Talán a kormány azt hiszi, hogy ha pert indit, a perbefogási törvényszék az illetőt mindjárt perbe fogja fogni ? Teljességgel nem, és ha teszi, törvény ellen tenné. A törvény ott azt mondja, hogy per nem indittathatik egy miniszter, vagy bármiféle minisztérium egyszerű kérésére, hanem ha az illető ország törvényszéke azt találja, hogy helye van a perbefogásnak. Már most nem tudom, itt hogy van a dolog; de azt tudom, hogy minisztériumunknak jól meg kell fontolni azt, hogy ezen ügyet tovább ne húzza halaszsza, mert a vége az lehet, hogy Magyarország hivatalnokait önkénytelenül is azon sorba fogja helyezni, hol a törökországiak vannak. Véleményem ez levén, Tisza Kálmán nézetét pártolom. Mikó Imre gr. közlekedési miniszter: A t. képviselő urn"k a miniszteri felelősségre vonatkozó nézeteit tökéletesen helyeslem, és e tárgyban bővebben is nyilatkoznám, ha a t. Zsedényi képviselő ur által tett indítvány következtében a dolognak ez oldala külön tárgyalásra nem utasíttatott volna. Akkorra tartom fen magamnak, hogy elmondjam, mennyiben tartom én ezen indítványt a parlamentális fogalmakkal megegyezőnek. (Helyeslés.) Az Otlet-Van-Monsféle ügyre nézve a t. képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy a minisztérium az által gyanúba hozza hivatalnokait, ha meg akarja torolni azt, hogy ellenök vesztegetési kísérlet tétetett. Nem járt el vaktában ez ügyben a minisztérium, mert fölszólította a belgiumi igazság ügy minisztert, s ő, mint tegnap is érinteni szerencsém volt, nem azon véleményben volt, mint a procurateur général. Ez ugyanis azt mondja, hogy csak azon esetben lehet. Belgiumban pert indítani, ha a tény olyan, melyet otthon is megtorolnak. Az igazságügyminiszter tehát azon véleményt adta, hogy minden esetre megindítható a per: már pedig nem hiszem, hogy valaki eompetensebb bírája lehessen annak, hogy meginditható-e valamely per, mint az igazságügyminiszter. {Helyeslés.) Ivánka Imre: T. ház! Bocsánatot kérek hogy ismét felszólalok ezen ügyben. {Felkiáltások: Nem szabad másodszor szólani!) Felszólalok pedig a házszabályok 128-ik szakaszának c) betűje értelmében. KÉPV. B. KAFLÓ 18f| V. Előttem szólott t. barátom Ludvigh, ezen Van-Mons-féle ügyben ugy nyilatkozott, mintha a eonsortium és annak feje a kizárólagos meghatalmazott : én biztattam volna, Van Mons és társait a vesztegetés megkísérlésére. 0 személyt, ugyan nem nevezett, de azt mondta, hogy Van Mons a eonsortium tagjai által bátorítva tette a vesztegetési kísérletet. Ez becsületbe vágó dolog, t. ház, és azért szükséges, hogy röviden és szárazon elmondjam a dolog miben létét. {Hátijuk!) r En és több magyarországi ember összeállottunk és különböző vasúti vonalakat akartunk létesíteni, még pedig, ha lehet, kamatbiztositás nélkül. E vonalak az ó-buda-ujszőnyi ós a szolnok-hatvani. Miután a technikusokat meghívtuk, megfogadtuk, a terveket elkészíttettük, a minisztériumnak beterjesztettük, és ott azon véleményt hallottuk, hogy átalában véve ezen tervek jók és czélszerüek, akkor iparkodtunk pénzerőt megnyerni, a mely e terveket kamatbiztositás nélkül kivigye. Midőn ez a dolog több különböző bankházzal folyt, Bécsből egy ágens megjelent nálam és ajánlatot tett, hogy ő megbízottja egy párisi és nem tudom hovavaló háznak, a mely ezen vasutakat ki akarja építeni, és a consortiumnak ennyi meg ennyi nyereséggel — könyv nélkül nem tudom, hanem otthon vannak az iratok s bárkinek kívánatára kész vagyok megmutatni — ennyi meg ennyi nyereséggel kész kivinni. Ezen jó ur még oly furcsaságokkal is járult, hogy azt gondolta. miszerint nekem, mint a eonsortium megbízottjának, külön is kellene valamit adni, mit természetesen nem fogadtam el. (Nyugtalanság: Zajos közbeszólások: Hallottuk már!) Rövidre fogom szabni előadásomat. Egy Langlois nevű mérnök jött be, azokat a terveket tanulmányozta, a helyszínére kimen ve megnézte a vonalat és itteni pénz-intézetek közbejártával megalkudott, hogy mily áron fogja ezt és a másik vasutat megépíteni; később azon pénzintézet veszélyesnek találván kamatbiztositás nélkül építeni az ó-buda-uj-szőnyi vasutat, csak a hatvan-szolnokira nézve maradt obiigóban. Ennek következtében azon mérnök kiment Prancziaországba és egy idő múlva azt irta onnan, hogy ő az „Ötlet van Mons" házzal szerződött a pénz beszerzése tekintetéből, a ki be is jött, itt az országos pénztárba a kellő cautiót letette, és az ügy tárgyalása megkezdődött. Ekkor az építészeti igazgatóság egy határnapot tűzött ki a vonalnak megszemlélésére, mely határnap csak azért maradt továbbra, mert az illető hivatalnok, a ki ki volt küldve, megbetegedett. Ekkor elvesztvén türelmüket, hozzám jöttek a 5
