Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-107

gg 107- országos iHés január 28. 1870. ben adjanak ügynöki költségekre 40,000 francot. Ok azt mondták: nekünk jogunk nem volt kérdezni, mit akarnak azon pénzzel tenni ? Ha véletlenül kívánták volna, hogy a váltót ne a bemutatóra irjuk, hanem magára Hollán Ernő úrra: miután nem ismerjük Hollán Ernő urat, és nem tudhattuk , kicsoda ő , vagy mi szándékkal van; ők a szerződésnél fogva nagyobb összegeket is kívánhatnak, mind azon föltétel alatt, hogy a fizetésnek nem kell előbb történni, mint az nap, midőn a vasúti tervek és a concessió kezökben lesznek. Már most mi ebből a tanúság? Nem az ellenzék, nem a sajtó hozott egy érdemteljes főhivatalnokot az ország és Európa előtt gyanúba, hanem hozta a minisztérium saját közlönyei által; tehát nem a sajtót, nem az ellenzéket kell vádolni, hogy a kérdést felhozta, hanem magát a minisztériumot, melyet épen államtitkár ur oby nagyon védelmezett. Van még egy más incidens, mely egészen új praxist látszik megállapítani, hogy t. i. ott, hol alkotmányszerüleg csak a miniszter felelős, az államtitkár vonassék felelősségre. Már ha az államtitkár vagy valamely államhivatalnok vétkes, a felelősségre vonás kötelessége a minisztériumot illeti mielőtt a dolog a ház elé kerülne, s kötelessége vizsgálatot tartani s annak folytán eljárni. Kérdem: ki határozza meg, ki adja ki a vonalakat? nemde a miniszter? tehát azokért az legyen a felelős, kinek szava sincs benne, hacsak Téleménye meg nem kérdetik? Vagy a •vonalakat ő szabja ki? ő állapítja meg? a fiumei vasút dolgában a késedelem neki rovandó fel? midőn tudjuk, hogy maga az országgyűlés nem birt a dologgal végezni? A felelősség terhe nem nehezül az álllamtitkárra, hanem az illető miniszterre vagy a minisztertanácsra. (Helyeslés.) Nem szándékom senkit sem vádolni, nem is volt szándékom felszólalni, csak a fölmerült incidensnél fogva tettem azt, s most kijelentem, hogy nagyon rósz praeeedentiát állítunk fel alkotmányilag, ha a főhivatalnokokkal fogunk gondolni egyes kérdésekben, nem pedig magokkal a miniszterekkel. (Átalános helyeslés.) Az államtitkár talán villámháritój'a legyen a miniszternek? Magára a vitatkozás tárgyára nézve igen sok észrevételem lenne, da csak némelyekre szorítkozom, s inkább csak elvileges megjegyzést teszek, miután Tisza Kálmán t. képviselő társam oly szabatosan kifejtette a dolgot, hogy lehetetlen többet hozzáadni. Nem régen nyilt meg a suezi csatorna, előre láttuk, hogy az meg fog nyílni s gondolhattuk, hogy Európa azon lesz, hogy hazánkon keresztül találja meg az egyenes utat keletre. Magyarország geográphiai fekvése arra van kijelölve a természet által, hogy a transito kereskedésnek emporiuma itt legyen, s itt legyen az átmenet kelet és éjszakra. A fő pontokat nem jelölték ki, nem az Éjszaki tengert, nem Konstantinápolyt, nem Szalonikit, nem Fiumét. Ha a földképet veszszük, és nézzük pl. Varsótól melyik Pesthez a legegyenesebb, rövidebb ut, látjuk, hogy G-ömör megyén megy át, és épen azon vonal nem vétetett tekintetbe ; hanem építünk egy provinciális zsákutczába vezető vasutat. Pedig kellett volna nevezetesen a gyári iparra is tekintettel lenni. 1848 előtt a szepesi és gömöri gyárak a vasat Galicziába szállították és versenyezhettek az osztrák gyárakkal. Mióta ott vasutak vannak, itt pedig nincsenek, ez egészen elmaradt. Az igaz, e perczben magának az országnak tömérdek vasra van szüksége ; de ez nem lesz mindig igy, hanem a vasutakat épen azért építjük, hogy terményeinket a külföldre szállíthassuk. Már pedig erre alkalmas utunk nincs. Ha mostani vasúti rendszerünkön nem javítunk, úgyszólván magunkat fogjuk bezárni Magyarországba. A déli vasúttársaság ellen nem hiában hallatszanak itt-ott erős szavak. Hanem azon vasúttársaság a maga érdekében jár el és reánk is csak a magunk érdeke lehet irányadó. Most, hogy a szuezi csatorna megnyílt, már érintkezésbe tették magukat oroszországi és németországi vasutakkal, hogy a transito kereskedést maguk számára megnyerjék. Nehéz, ha már valamely ut meg van nyitva, azt másfelé vezetni. Ha ellenben mi gondoskodunk arról, hogy a vasút Krakkónak menjen, minthogy Krakkó mellett csatlakozik a lengyelországi vasút, és ha a gömöri vasút nemzetközinek lesz elismerve és kiépítve, s a szerbországi vasút összeköttetik Pesttel, akkor ez, mind Salonikiba, mind Konstantinápolyba, mind Fiumébe a legegyenesebb és legrövidebb lesz. Szóba hozatott az orsovai vonal. Ezen vonalnak azonban egy hamar jövője nem lesz; nem lesz különösen akkor, ha a konstantinápolyi vasút egyenesen Pestről Belgrádig megy. A csatornákra nézve csak azt kellene ismételnem, a mit Tisza Kálmán képviselőtársam mondott. De visszatérek a Mons Otlet-ügyre. Mit gondol a minisztérium a megindítandó perről ? A proeurateur général azt mondja, hogy a per megindítandó azon törvények alapján melyek azt rendelik, hogy bizonyos bűnök esetében kihallgatásnak van helye. Már pedig azon törvények másról nem szólnak, ami ide vonatkozhatik, mint a „ eoncussion " -ról, azaz zsarolásról. Azt fogjuk tehát bizonyítani, hogy a brüsseli