Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-107

107. országos ülés január 28. 1870. g| zött kiosztatni azon ezólból, hogy midőn a törvényjavaslat tárgyaltatni fog, a képviselő urak e kérvény átnézésével bírhassanak. (Helyeslés.) " Széll Kálmán előadó (olvassa a központi bizottság előterjesztését a fölállitandó állam-főszámvevő-szék tárgyában, azután ugyanazon bizottság kisebbségének külön véleményét.) Elnök: T. ház! A bizottság ezen jelentése ki fog nyomatni és a t. képviselő urak közt ki fog osztatni. Emlékezetébe hozom a t. háznak azon határozatát, mely szerint ezen törvényjavaslat a budget tárgyalása alkalmával soron kívül is tárgyalandó. Miután azonban a kinyomatás egy kis időt vesz igénybe és azon fölül a képviselő uraknak elég idő adandó, hogy magokat arra nézve tájékozzák, azt hiszem, a t. ház beleegyezésével találkozom, ha azon indítványt teszem, hogy ennek tárgyalása, miután szerdán ünnep van, tűzessék ki a jövő csütörtökre oly kijelentéssel, hogy ha netán épen akkor valarnely budget tárgyalása volna folyamatban, mindjárt annak bevégzése után vétessék föl. (Helyeslés.) Vay Méla előadó (olvassa a központi bizottság jelentését az Angolországgal kötött kereskedelmi pótegyezmény tárgyában.) Elnök: T. ház! Ezen törvényjavaslat tárgyalása is igen sürgős, mit maga a t. ház már akkor is elismert, midőn az osztályokhoz utasította: nem volna-e a ház szíves, miután ugy is csak stiláris módosítások tétettek azon, azt a közlekedési minisztérium költségvetésének tárgyalása után azonnal elővétetni? (Helyeslés.) Hodossy Imre előadó (olvassa a központi bizottság jelentését a pesti értéktőzsde,, valamint a vidéki gahna-csarnokok biróságának visszaállitása iránt.) Elnök: Ez is ki fog nyomatni és a tárgyalásra kitüzetni. (Felkiáltások: Nem kell!) A jelentés maga mindenesetre az aeták közé igtatás véget ki fog nyomatni, és ki fog osztatni; tárgyalását pedig szintén talán elővehetnők akkor, midőn a közlekedési minisztérium költségvetése be fog fejeztetni? (Helyeslés) Most a napi rendre megyünk át, t. ház! t. i. a közlekedési minisztérium költségvetésének tárgyalására. Ludvigh János: T. képviselőház! Engem egyedül a szőnyegen forgó budget tárgyalásnál fölmerült incidensek birnak a felszólalásra : (Halljuk!) az egyik incidens a brüsseli bankház kérdése, melynek neve, Mons Ötlet, e házban tegnap előfordult; továbbá azon incidens, mely által Hollán államtitkár ur a képviselő ház előtt vádoltatik oly tények ós dolgok miatt, (Jobb felől: Nem vádoltatik!) mondom oly tények és dolgok miatt, melyekért maga a miniszter, sőt maga a minisztertanács is felelős, ha a vád ténveken alapul. (Jobb felől zaj !) Magáról a Mons Otlet-ügyről speciális tudomásom van s képviselő állásom kötelességemmé teszi, valamint az igazság érzete is ösztönöz arra, hogy a tényállást ugy mondjam meg, a mint arról tudomásom van. (Halljuk!) Midőn a magyar kormány hivatalos közlönye által az annyiszor emiitett tény hirdettetett, valamennyi, az egész európai sajtó terjesztette azt, (Jobb felől ellenmondás) s miután azon ház Brüsselben van, megértheti mindenki, hogy az minden körben a beszéd tárgya volt, és sajnos, hogy a vélemény töbufelé oszlott, Némelyek ugy tekintik Magyarországot, mintha ott a hivatalnokok már a megvesztegethetés azon fokán állnának, mint Törökországban, vagy más szomszédországban; mások ismét az egész dolgot inkább tüntetésnek vették. Akkor hozzám jött az illető ház két rokona, az egyik magyarországi tisztességes, becsületes földbirtokos; jött pedig mind kettő azon mérnökkel, kit azon ház épen akkor Magyarországba vitt, hogy a kérdéses vasutat szemlélje meg, nehézségeit jelölje ki és közölje véleményét. Ez épen azon napokban volt, midőn a kérdéses, vagy inkább állítólagos megvesztegetési kísérlet történt. Azok mit mondtak nekem ? Ha a magyar minisztérium, mielőtt nekik ajtót mutatott, őket kihallgatta volna, képesek lettek volna az egész dolgot földeriteni és megmutatni, hogy nekik sem szándékukban, sem érdekükben nem volt, sőt nem is lehetett bárkit megvesztegetni, bárkit honorálni, bármely ügynököt fölfogadni: mert ir ásban megmutathatták volna, hogy Magyarországba jővén egy magyar consortiummal oly alkura léptek, mely szerint a vasút kiépítésének terve zetét át veszik és 1 V« milliót — nem emlékszem, frankban-e vagy forintban — azon napon kifizetnek, mely napon nekik a vasúti tervezet, a végleges concessióval át fog adatni. Még hozzá tették, hogy a bankár számolni szokott, nem megy valamely vállalatba a nélkül, hogy előre meg ne tudná határozni, mi lesz a nyereség belőle ? Ók tehát semmi oly szándékkal Magyarországba nem jöttek, hogy itt megvesztegetésre adják magokat. Hozzá tették, hogy Belgiumban ezt soha nem is hallották, annyival kevésbbé, mert nincs rá szükség, mivel semmi sem történik nyilvános adjudieatio nélkül; továbbá a vasúti engedélyek garantia nélkül adatnak ; következőleg nem lehet senkinek sem érdekében, bárkit is megvesztegetni. Épen oly nézetekkel jöttek Magyarországba, és az alkut, mint megemlítettem, megírták. Miután az alkut megíratott, az illető eonsortiumtól határozati javaslatot vettek, melyet az illető tagok aláirtak és melyben követelték, hogy az alku következte-