Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-120

120. országos ülés február 14. 1870. 335 sara mondhatom, hogy a gyorsírók jegyzetei szerint Horváth János képviselő ur nem azt mondta, hogy Berzenczey képviselő ur volt a vérengzés oka, hanem azt, hogy ő volt oka a nemzetiségek közti villongásnak. Csiky Sándori T. ház! (Zaj.) Elnök (csenget): Legyenek szívesek csendben lenni, vagy kénytelen leszek az ülést ismét felfüggeszteni. Csiky Sándor: T. ház! Én a kormány költségvetéskeretébe oly kiadásokat tartozóknak lenni tudok ós óhajtok, melyek egyrészről a nemzet szükségének fedezésére szolgálván, másrészt gyümölcsözőleg is hassanak, vagy pedig olyan állam hivatalnokoknak fizetési pótlékait, a mely hivatalok és tisztségek a törvény által elismertetnek, és ennek folytán egyszersmind részökre a fizetések is megajánlva vannak. De, t. ház, ha az erdélyi kir. biztosság költségeit tekintem, akár hogy keresem hazánk törvényeinek sorában, nem találok oly törvényt, a mely a kir. biztosságokat mint törvényes tényezőket tekintené, vagy csak el is tűrné; ellenkezőleg t. ház, ha nézem hazánk törvényeit, és azoknak sorában az 1649. 42-ik törvényczikket, a mely törvény azt mondja, hogy a haza polgárai kir. biztosságokkal ne terheltessenek, ha nézem az 1559-ik VII. t. cz

v mely világosan kimondja, hogy a királyi biztosok, kik a haza alkotmányos jogait szem előtt nem hordván, önkénykednek, megbüntettessenek. Ha nézem azon törvényt is, a melyet előttem szóló képviselőtársam azelőtt felhozott, jelesen a,z 1868-ik XLIII. t. ez., mely a kormányt fölhatalmazza arra, mikép Erdélyben annak Magyarországgali viszzacsatolására oly módokat használjon fel, a melyek a jelen körülmények közt czélszerüeknek tűnnek fel. Ezen törvény tartalmából sem értem én azt, hogy a törvényhozás, midőn ezen törvényt megalkotta s a kormánynak azon felhatalmazást adta, hogy akkor egyebet értett és érthetett volna, mint azt, hogy a törvény által engedett módokat ós eszközöket használja fel a czél kivitelére, ne pedig olyanokat, a melyek a kényuralom, a melyek az önkény, a zsarnokság körébe tartozó tényekkel határosak; én tehát mondom, t. ház, az 1868-ik XLIII. törvényezikknek felhatalmazó tartalmával sem látom menthetőuek azt a tényt, miszerint Erdély ostromállapotban tartatik : (Derültség) mert ahol a királyi biztosság teljhatalommal működik, a hol még a földtehermentesités, igazságszolgáltatás terén is, a mint itt a költségvetésből látom, az ő elnöksége alatt intéztetnek az ügyek, egy szóval, a hol a királyi biztosnak oly teljhatalma van, mely mindenre kiterjed és melynél fogva a törvénynek az ő hatalma előtt hallgatnia kell, az ő hatalmát pedig mindenhatóvá teheti és teszi is, és kinek rendelkezésére áll óriási csendőrsereg, a mi szintén alkotmányunkkal össze nem egyeztethető , mert mióta Magyarország fennáll — a Bach és Schmerling korszakot kivéve — ily haderőt sem a nemzet jogai védelmére, sem a közbiztonság föntartására nem látott szükségesnek, és nem is fogadott el ilyent. Ezen csendőrség tehát nem egyéb, mint a kényuralom, a zsarnokság fegyveres támogatása. Mikor tehát mondom, a csendőrség, kir. biztosság uralkodik Erdélyben ós másrészt azután itt a törvényhozás, vagyis a képviselőház elébe oly költségvetéstterjeszt a kormány, melyben a képviselőház fel-hivatik, hogy szavazza meg ezen fizetéseket, én ezt t. ház valóban nem tekinthetem egyébnek olyan merényletnél, mely merénylet által a képviselő ház méltósága és tekintélye meg van bántva. (Derültség jobb felől.) Hozzájárul, t. ház, hogy ezen erdélyországi uniónak létrehozatala nem oly kérdés, a mely csak most keletkezett volna, mióta a mostani kormány létezik. Hisz már az 1848-iki VII. törvényezikkben ki volt mondva, a melyről egyik t. képviselőtársam, ugy tudom Horváth Sándor, (Közbekiáltások: János!), tehát Horváth János azt mondta, hogy ezen 1848-iki VII. t. ez. hirtelenséggel volt hozva, és igy nem olyan volt, mely következményeiben a hazára nézve üdvös lett volna, hanem előidézte a polgárháborút, beilázadást és vérengzést, én legalább, ki az akkor történteket szintén szemmel kisértem s a haza védelmében tevékeny részt is vettem, mind az akkor történtekből, mind a mi azóta a történetben megírva áll, valamint saját tapasztalásomból is azt mondhatom, hogy az erdélyi lázadásnak korántsem ama VII. t. ez. meghozatala volt indoka, hanem indoka volt az, hogy a bécsi kamarillának nem Ízlett Magyarország szabaddá létele, nem tetszett, hogy az államadósságokat 200 millióig el nem fogadtuk, nem tetszett, hogy Magyarország és kormánya önálló, független legyen, hanem azt óhajtotta, hogy legyen tőle függő, mint most, közösügyeket akart teremteni, minőket teremtett most, államadósságokat kivánt elvállaltatni, a mint el vannak vállalva most. (Helyeslés a szélső balon, derültség a jobb oldalon.) Hogy ezen czélt elérhesse, látván, hogy saját ereje nem elegendő arra, miként ezen egyetértő nemzetet fegyverhatalommal legyőzze, szokott ármányához folyamodott s egyik népet a másik ellen uszítva, minden eszközt föl asznált, melyek alkalmasak arra, hogy lázadást, hamis tanak terjesztése által egymás elleni fölkelést, belvdlongást előteremtsen. {Ugy van! a szélső baloldalon.) Igy tehát nem azon törvény, — mely az erdélyi népnek javára, s egész Magyarország óhajtására megalkottatott, következőleg Erdélyre