Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-120

334 120. országos ülés február 14. 1870. eonspiráltak, hanem a keleti nagyhatalom ellen magát föntartani. És mégis azt látjuk, hogy a félelem a reaetionáriusoktól sokkal nagy obi), mint a bizalom azok iránt, a kik Erdélyben valóban alkotmányos érzelműek. (Élénk helyeslés bal felől.) Épen ott van a hiba, hogy a reactionáriusokat folytonosan legyezgetik, azok irányában pedig, kik határozottan alkotmányos és hogy tisztán kimondjam, demokratikus érzelműek, bizalmatlanság uralkodik. Valóban, Erdélyben bármit mondjanak is a székely népről, az valóban demokratikus nép, s a szász nemzet is, bár reactionáriusnak tartják is, demokrata nép s mégis azon hibát követik el, hogy daczára annak, hogy a székelyek és szász demokratikus szellemű és az oláh is, mely csak most fejlődik, nem lehet más, mint demokrata, ('Mocsonyi Sándor: Ugy van !) mégis mindig a régi feudalistikus korból hátra maradt nagy emberekkel akarunk nyakra-főre kormányozni. (Zaj.) Menjen a kormány határozattan, a demokratia, a szabadelvüség és polgáriság biztos utján, és akkor meg lehet győződve arról, hogy Erdélyben le fogja győzni a nehézségeket. (Helyeslés bal felől.) Ne szóljunk mi most a fejedelmek koráról, hanem vegyük Erdélyt tisztán ugy, mint Magyarország egy részét ós tekintsen a kormány maga bele Erdélybe, de ne királyi biztos által, mert ezen biztost, mint mondám, mindenki juris reservatiónak tartja az unió ellenében. ismétlem, a személy ellen semmi szavam, s inkább abba egyezem, mit Bethlen János gr. mondott és habár szükséges, miként Tisza László, illetőleg Nyáry Pál képviselőtársam kívánnák, hogy a tárgy a maga idején megvitattassék, de most nem kivánok ebbe bele ereszkedni. Azt tehát nem fogadom el, hogy most egyszerűen húzzuk ki ezen tételt és azt mondjuk a királyi biztosnak, hogy nem kap semmi fizetést. A királyi biztos fizetését én megszavazom, de az előbbieket elmondani szükségesnek tartottam. (Helyeslés.) Horváth János: T. ház! Miután én is az erdélyi részeknek egyik képviselője vagyok, ki nyilvánítom, mikép óhajtom én is, hogy azon különbségek, melyek a Királyhágón tul és innen léteznek, minél hamarább elenyészszenek; óhajtom, hogy az erdélyi részekben lakó polgárok részel- í tessenek mindazon jogokban és szabadalmakban, J a melyekben a Királyhágón inneni lakosok része- j sülnek. De ha ezt óhajtom, nemkülönben óhaj- I tom azt is, hogy azon egyesseg állandó, és ne I rögtönzött legyen. Nagyon jól tudjuk, t. ház, hogy 1848-ban nagyon rövid törvénynyel helyettesittetett az I unió, az egyesseg. Jól tudjuk, mi következett ebből: polgárháború, nyomor és jaj. Azért óhajtom, hogy a mostani egyesseg a polgárok megelégedésére történjék és állandó legyen, és e tekintetben én a királyi biztosságot nem tekintem hivatalnak, hanem igenis tekintem a királyi biztost olyannak, mint a ki hivatva van arra, hogy a különböző nemzetiségek kívánalmait azokkal közvetlen érintkezve, lehetőleg kipuhatolva, oly javaslatot terjeszszen a minisztériumnak, mely szerint az egyesseg létrehozása a legczélszerübben lehető. Erdély 300 évig volt külön törvényhozás alatt, és Erdély területén e mellett még három terület volt különböző jogokkal és szabadalmakkal fö'ruházva. Kérdem tehát most, t. ház, vajon egy országot, mely 100 éven át külön törvényhozással és jogokkal biró nemzetiségekből állott, lehet-e egy tollvonással ugy összekapcsolni, hogy minden érdekek tekintetbe vételével legyen kielégítve ? En azt hiszem, hogy nem, s épen azért meggyőződésem az, hogy csak tapintatos és óvatos eljárás vezet minket czélhoz. Ennélfogva azou tételt, mely az erdélyi királyi biztos ezim alatt a költségvetésbe fölvéve van, megszavazom. Felhozatott, hogy Erdély demokratikus népségekből áll, és nem szükséges, hogy okvetlenül csak nagy születésű királyi biztos küldessék oda. 1848-ban, t. ház, nem volt nagy születésű kormánybiztos, mert 1848 vége felé, fájdalom, épen az előttem szóló t. képviselő ur volt kormánybiztos, kinek intézkedései bár ne történtek volna , mert azok idézték elő a villongásokat és azt, hogy fegyvert ragadtak egymás ellen a nemzetiségek, hogy oly sok nyomor és ínség támadt. (Eüenmondások bal felől) \ Óhajtandó, hogy a kormánybiztos, ki jelenleg ott van, továbbra is megmaradjon, és óhajtandó, hogy ugy végezze dolgát, hogy a királyi biztosság mielőbb megszűnjék. (Helyeslés.) Berzenczey László: Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk) Bocsánatot kérek, t. ház, gyengélkedésem miatt, nem voltam benn; de arról értesültem, hogy Horváth János képviselő ur 1848-ról szólva azt monda, hogy én voltam egyik oka a vérontásnak Erdélyben. (Felkiáltások: Nem mondta: Nem azt mondta! Mások : De ad mondta!) En t. ház, ez ellen komolyan tiltakozom a t. ház előtt; sőt ellenkezőleg azt mondom, hogy ez az 1848-iki történetnek meghamisítása olyanok által, a kik maguk idézték elő az akkori eseményeket és aztán nekünk kellett megvédeni a hazát. (Élénk helyeslés bal felől.) Elnök: A t. képviselő ur megnyugtatá-