Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-120

120. országos ülés február 14. 1870 333 sait Magyarország integritása ellen? Jöjjünk idébb — 48-at mellőzöm, mert nem tartom helyesnek most arra reflektálni, hanem térjünk a Baeh-Sehmerling kormány idejére : vajon nem épen Erdélyre fektettetett-e mindig a fősúly arra nézve, hogy az eldarabolt Magyarországot könnyen bevittessék a reichsrathba ? Jöjjünk még idébb, a koronázás idejére : nem emlékszünk-e, mily esökönösen, mily negative viselték sokan magukat, mindaddig, mig a minisztériumnak nem sikerült a szebeni tartományi gyűlés törvényczikkeit megsemmisíteni, Erdélyország gyűlését szétoszlatni, vajon addig voltunk-e teljes számmal képviselve e házban? Mindezek, t. ház, nem arra való figyelmeztetések, mintha azt hinném, hogy valami nagy veszély rejlenek abban, ha a kormánybiztosi intézmény megszűnnék; csak arra szolgálnak, hogj

7 nem volna helyes oly határozatot hozni, vagy oly nyilatkozatra birni a minisztériumot, mely megkötné későbbre kezeit? Én azt hiszem, t. ház, hogy ez helyén volna azon esetre, ha a minisztérium a törvényeket meg nem tartotta volna, — ámde az előttem szólott képviselő ur is azt mondta, hogy ama törvény minden pontja teljesítve van, tehát e részben nincs sérelem; — vagy pedig akkor volna helye, ha, mint szintén képviselő ur emlité, az európai conflagratio kezünkben volna; de miután nincs kezünkben, én nem szeretném azt, hogy azáltal olyat mondjunk ki, a mi által a határon tul levő elemek figyelmessé tétetnének arra, hogy 1871. január első napján tul bátran lehet gazdálkodni Erdélyben. Én, t. ház, egyszerűen megszavazom e tételt, föntartom magamnak a jogot, hogy ha Nyáry vagy Tisza képviselő ur meg fogja tenni indítványát, azon tárgyhoz hozzászóljak, mert most egyébről nincsen szó, minthogy az erdélyi királyi biztosság részére 55,000 frt megszavaztassék-e vagy nem. (Élénk helyeslés jobb felől.) Berzenczey László : T. ház! (Zaj. Halljuk! A szószékre!) Engedelmet kérek, kissé gyengélkedem; legyenek szívesek meghallgatni. (Halljuk!) T. képviselőház ! Hallottam, hogy egyszer gróf Széchenyi és báró Wesselényi közt párbeszéd folyt és mondják, hogy Széchenyi okosabb volt, mint Wesselényi. Wesselényi azt mondotta, hogy a bécsi reactió és egyátalában a pecsovicsok borzasztó ördögök, nagy szarvuk van és rettenetes lények. (Derültség.) Széchenyi pedig ezt felelte neki : ti csak messziről nézitek a reaetiót, azonban menjetek be magába a sötétségbe. En bementem, megnéztem, megtapogattam őket és láttam, hogy azok bizony nem szarvak, hanem csak szamárfülek és nem egyéb. (Derültség.) Lehetetlen, hogy mint erdélyi ember fájdalommal ne érezzem, az alkotmányosság hiányát Erdélyben. Erdélyben az alkotmányos élet Magyarországhoz képest nem csecsemő és nem uj, és én mint erdélyi ember — méltóztassanak ezt bár gascognadenak tekinteni — azt mondom, hogy Erdélyben bizonynyal régibb az alkotmányosság, mint Magyarországban, és ott igen jól tudja mindenki, mi a valóságos alkotmányos élet. 1848-ban is az volt a baj és most is az a baj, hogy azon hiedelem uralkodik a minisztériumban, hogy a királyi biztosságot Erdélyben fön kell tartani, hogy legyen valaki, a kitől megtudja a dolgok igazi állását. A miniszter urnák igaza van, mert a hány erdélyi képviselővel beszél, az mindazt mondja, hogy szükséges a királyi biztos, mert mindannyi csak szarvakat lát, mindenki egy-egy Mephistót lát (Derültség) s ilyen aztán a felelet is, ha a miniszter azt kérdi: mondja meg hát kend, hogy mi van igaz abban? (Derültség.) Én azt mondom, a kormány alig tehetett szerencsésebb választást, mint midőn a jelenlegi királyi biztost küldötte ki, mert valóban, merem mondani, hogy ha más valaki ment volna oda, nem hogy czélt órtek volna vele, hanem az eredmény még nagyobb zavar lett volna. A jelenlegi királyi biztos személye ellen nem szólok semmit, sőt mondom, hogy igen igazságos és okos ember, hanem miután azt mondják, hogy a királyi biztos utján akarják Erdélyben az uniót valósággal életbe léptetni, én merem állítani, hogy mindaddig, mig királyi biztos lesz Erdélyben, azok, kik nem az unió emberei, ugy tekintik a királyi biztost, mintegy határozott jelét annak, hogy az unió nem lesz teljes. (Élénk helyeslés bal felől.) Legyenek önök meggyőződve, és ezt Erdélyben pártkülönbség nélkül mindenki tudja, hogy azon emberek, kik nem akarják az uniót, a kolozsvári királyi biztosságot mint juris reservatiót tekintik arra nézve, hogy Erdély külön provinczia marad. (Helyeslés bal felöl.) A miniszter urnák nagy veszélyekről és rettenetes dolgokról beszélnek, a melyek Erdélyben vannak. Bocsásson meg a miniszter ur, de ha már ezek folytán minden esetre királyi biztost akar föntartatni, ne nevezzen ki csak egyet, hanem nevezzen ki minden megyébe magyarországi tisztviselőket, mert azt mondják, hogy az odavalók a magánérdekeket és nézeteket veszik tekintetbe ; küldjön tehát a megyékbe magyarországi főispánokat, szóval, léptesse életbe az uniót és akkor a minisztérium saját szemével fogja látni, hogy nincs mitől félni. Mert mindnyájan tudjuk, hogy Erdélynek van alkotmányos érzelmű népe, mely elég erős volt a nagyhatalmak ellen, nemcsak azok ellen, a kik otthon