Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-120
3 32 120. országos Illés február 14. 1870. ezen eljárás czélszerűtleuségének kimutatására t. erdélyi képviselőtársaim előtt is ősmeretes tényekre hivatkozni, és engedje meg a t. miniszter ur, hogy e tekintetben egy eoncret esetet is felemlítsek. (Halljuk!) Igen jól tudjak, hogy a telekkönyvi hivatalok kinevezése előtt a központi kormány leirt a királyi biztoshoz, az a fölszólítást közölte az alatta való közegekkel és tervezetet adott nemcsak az ügy elrendezésére, hanem a kinevezendő egyénekre nézve is. Nem hiszem, hogy a kormány jelenlevő tagjai e tekintetben szemembe mondhatnák, hogy igaztalan dolgot állítok, midőn azt mondom, hogy a kormány által a legjobban értesültnek hitt királyi biztos fölterjesztéséből alig jutott 2 — 3 ember azon hivatalokba és kevés kivétellel a kijelölteknél többnyire képtelenebb olyan egyének neveztettek ki oda, a kiket a királyi biztos nem ajánlott. Ha a központi kormány ily gj T akorlati hasznát a királyi biztos felterjesztéseinek nem veheti, nem látom át, t. ház, hogy miként nevezheti ez intézményt szükségesnek. (Helyeslés.) Azt mondják, vész lappang a tó sima tükre alatt. Meglehet, nem vitatom azt; de vitatom, hogy a vész hazánk erdélyi részében önkényt magától, önerején kitörni nem fog. Ha valaha kitörne, az egybefüggésben történnék egy sokkal nagyobb kérdéssel, egybefüggne az a keleti viszonyok kérdésével, a melyeket pedig, hogy a magas kormány csak Kolozsváron és királyi biztosság által akarjon tanulmányoztatni és ellenőriztetni, elhinni, de feltenni sem lehet. (Igás!) Ha valahol, uraim, itt áll azon mondás : Caveant consules etc. a mit én magyarra még pedig szabadon ugy fordítok: Legyen a kormánynak főgondja arra, hogy azon konzulságok, melyek feladata e kérdésben a kormánynak a kellő felvilágosításokat megadni és a helyszínén az események titkos rugóit is ellenőrizni, ezen consulatusokhoz mondom nemcsak — mint eddig némely körökben nagy líberalitás jeléül ajánltatik magyarul irni olvasni tudó írnokok neveztessenek ki. hanem alkalmaztassanak azon dualisticus alapon szervezendő konzulságokhoz oly magyar államférfiak, kik a kormány ezen czélzatainak, mint tehetségre, ugy hazafiúi érzületre nézve is megfelelhessenek és megfeleljenek. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ezen még a tó alatt lappangó vihar szempontjából is szükségesnek mondott királyi biztosság teljesen fölösleges intézménynyé fog törpülni, habár — mint már többször volt szerencsém említeni — a királyi biztos egyénisége és egyéni működése ellen észrevételt tenni egyátalában okot nem látok. (Helyeslés.) Ezek azok, t. ház, a miket elmondandó voltam és a nélkül, hogy a kormány állását, i most, egy magam részéről teendő külön inditványnyal nehezíteni óhajtanám, megújítom ama kérésemet, hogy a kormánynak még eddig legtöbb esetben eredmény nélkül maradt óhajtását méltóztassanak tetté emelni és ez által a hazafiúi aggodalmakat mielőbb teljesen eloszlatni. Csatlakozom Nyáry Pál t. barátom kérdéseihez, és ha azokra, mint látszik, most kielégítő választ nem kapunk, sőt talán egyenesen tagadó feleletet kapnánk azokra, csatlakozni fogok azon lépésekhez, a melyeket később megtenni elvrokonaimmal együtt szükségesnek látandunk. (Élénk helyeslés lal felől.) Bethlen János gr.: Nem szándékozom azon fogyatkozásokat és hiányokat feszegetni, melyek minden kormányzatban megvannak és talán a mienkben is föltalálhatók, de mefyek, merem állítani, ugy a Királyhágón innen, mint a Királyhágón tul megvannak, ezeket, mondom, feszegetni nem akarom, e tekintetben az előttem szóló példáját követni nem fogom, hanem szólok csak azon kérdésről, a mely most szőnyegen van. A kérdés, t. ház, nem lehet más, mint az, vajon az erdélyi királyi biztosságra vonatkozó 55,000 frtot megszavazzuk-e vagy nem ? Megvallom, természetesnek tartom, hogy minden ilyes kérdés alkalmával sok más kérdés is fölmerül és igy nem is tartom hibának, hogy azok megvitattatnak; de másrészt megvallom azt is, hogy azon utat, melyet igen gyakran követ a ház, hogy határozatot határozatra hoz és megkívánja kötni jövendőre mind a háznak, mind a minisztériumnak kezeit, ezt nem tartom helyesnek ; nem tartom pedig helyesnek egyfelől, mert az vagy szükségtelen, vagy káros. Ha a minisztérium és a ház egy értelemben vannak arra nézVe, hogy mi hamarább megszüntessék a királyi biztosság, ekkor szükségtelen; de károssá válhatik azáltal, ha meghatározzuk, hogy jövőben nem létezhetik királyi biztos, mert a miniszter keze ezáltal végkép meg volna kötve s meg volna kötve a ház keze is annyiban, hogy igen rósz praecedenst állítanánk föl, ha gyakran ismételüők, mit kénytelenek voltunk már ismételve tenni, hogy egyik határozat ellenében másik ellenkezőt hozunk. (Helyeslés.) A mi előttem szólott beszédének azon részét illeti, mely a tükör alatt levő részre figyelmeztet, vagyis helyesebben annak nemlétét akarta vitatni, én abba nem akarok ereszkedni, csak átalában kívánom megjegyezni, hogy méltóztassanak visszamenni a történelemhez és pedig nem azon időre, midőn már a nemzetiségek igényei föl voltak költve, hanem méltóztassanak visszamenni a fejedelmek korszakára; vajon nem mindenkor tudta-e a szomszéd hatalmasság Erdélyben azon érdekeket fölébresztve, intézni csapa-
