Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-120
330 l2 °- országos ülés február 14. 1870 Ezt előre bocsátva és ebből indokolást merítve, az első kérdésre nézve. t. i. vajon szándékozik-e a kormány már ezen évben mindezen kivételes, de épen nem törvénytelen állapotot, mert a kormánynak e tekintetben a képviselőház bölcsesége által némi szabad kéz adatott, mondom, vajon szándókozik-e ezen kivételes állapotot véglegesen már ezen évben megszüntetni ós minden rendkívüli költség mellőzésével minden költséget a jövő budgetbe mint rendes szükségletet bevenni 1 kénytelen vagyok kijelenteni, hogy már azon szempontnál fogva is. mert az erdélyi kir. biztos jelenleg ott a földtehermentesitési alapigazgatóság elnökségét vezeti, ezen kérdésre nemmel kell felelnem; azonban hiszem, hogy már a jövő évben több nevezetes kérdés elintézve levén, a biztosnak hatásköre ismét szűkebbre lesz szoritha,tó. A másik kérdést illetőleg, a melyben az hozatik föl , hogy az ujonan hozandó törvények fognak-e Erdélyre kiterjesztetni, meg vagyok győződve, hogy már a jelen évben ujonan hozott és hozandó törvények, ha csak a törvényhozás nem fogja szükségét látni annak, hogy magába a törvénybe Erdélyre nézve még némety kivételes dolgokat igtatand, mondom, hogy az ujonan hozott törvények Erdélyre is kiterjeszthetők lesznek. (Helyeslés jolb felől.) Tisza László: T. ház! Midőn ezen kérdéshez szólok, bocsássák meg, ha előre kijelen tem azt, hogy legkevésbé sem személyes érdek, legkevésbé sem azon szándék vezérel engem, hogy az egjes személyek eljárását gáncsolni akarnám. Engedjék meg kijelentenem azt is, hogy mellőzve a kérdésnek sokunk által oly igen melegen érzett részét, az érzelem teréről egyenesen a gyakorlati térre akarok átlépni, és azon szempontból vizsgálni az erdélyi királyi biztosság kérdését. Tagadhatatlan, a mit t. barátom Nyáry Pál is elmondott, hogy az 1868-ik XLIII-ki törvényczikk utolsó szakasza egy bizonyos fölhatalmazást ad a kormánynak. Nem bírálhatom tehát a kormánynak Erdélyre vonatkozó eljárását s czéljait más alapon, mint azon fölhatalmazás alapján, melyet e tekintetben, a törvényben, a törvényhozástól nyert. E §-t tekintve, ha nem csalódom, a 18-ikat, két dolog tűnik föl benne: egyik az, hogy a képviselőház kiviteli módozatok megtételére hatalmazza föl a kormányt, másik az, hogy oly kiviteli módozatok alkalmazására hatalmazza föl, melyek a helyi viszonyokhoz képest szükségesek. Mellőzve most azt, hogy az 1868-iki XLIII. törvényczikk majdnem minden pontja — mert ezt épen mindenikről állítani nem akarom — már életbe van léptetve és kivivé, s így a kiviteli módozatokra, legalább rendkívüliekre, az országban már nincs szükség, most csak azon oldalát tekintem a kérdésnek: igazolttá, szükségessé teszik-e a helyi viszonyok ezen külön, bár törvényes, de kivételes állapotnak Erdélyben való behozatalát és föntartását ? Én, t. ház, szükségesnek egyátalában el nem ismerhetem: nem először azért, mert megvan már magában e törvényben is határozva az erdélyi megyéknek direct egybeköttetése a kormánynyal, és igy az Erdélyben levő királyi biztos vagy nem avatkozhatik az erdélyi ügyek adminisztrátiójába, vagy ha netalán — a mit nem gondolok — bele avatkoznék, okvetlenül oly két oldalú kormányzat állana be, melynek zavarok, kellemetlenségek és visszaéléseken kívül egyéb eredménye nem lehetne; nem tartom szükségesnek azért sem, mert habár a királyi biztos, mint a t. miniszter ur kinyilatkoztatta a földtehermentesitési osztálynak elnöke is, az nem oly ügy, mely az ö személyes jelenlétét okvetlenül igényli, miután, hivatkozom igen t. erdélyi képviselőtársaimra, e^en ügy, hála Istennek, most már különben is oly tiszta kezekben van, kik fölött még egy felsőbb ellenőrzést talán csaknem sértésnek lehetne nevezni. Nem ismerhetem el, t. ház, azt sem, mit pár nappal ezelőtt t. képviselőtársam Zeyk Károly ur mondott, hogy t. í. e földtehermentesitési osztályban előfordult visszaélések szükséglék ezen rendkívüli intézkedéseket, szükséglék a királyi biztost, mert tudjuk, hogy a visszaélések egy nagy, egy tekintélyes része épen akkor történt, mikor a királyi biztos — igaz, a még akkor fönállott, azóta Istennek hála jobb létre szenderitett, excelsum gubernium élén, de már Kolozsváron jelen volt. A mi a rendőrség kezelését illeti, mire t. képviselőtársam Zeyk Károly a napokban nagy súlyt méltóztatott fektetni, arra nézve sem lehetek vele tökéletesen egy nézetben. Igenis átlátom, hogy szükséges a rendőri kezelésnek bizonyos tekintetben, de csakis némileg való központosítása, de én, t. ház, a telegraph jel n korszakában ezen kezelés központját nem Kolozsváron, hanem Pesten szeretném látni, miután Pestről épen oly gyorsan tétethetik intézkedés, mint Kolozsvárról, ha olyasmire szükség van. Gondoskodjék a t. kormány, hogy hazánk ezen messzebb eső részének megyéi is oly főtiszteket nyerjenek, kikért felelősségi kötelezettségét valósággal teljesíteni is kész és képes legyen. Ne engedjék meg, hogy holnapokig, félévekig oly kivételes állapotokban lehessen ezen szerencsétlen országrész egy-egy törvényhatósága, mint volt közelebb Felső-Fehérmegye, melynek még mai napig sincs főispánja. Érintkezésben a központi kormány a törvényhatóságok czélnak megfelelő
