Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-120

120. országos ülés február 14. 1870. 327 ciniummal járt, mely által egyesek olyan pénzt kaptak kölcsön, mely ugy szólván felmondhatát­lan volt. En nem kívánom, hogy ez által a kor­mánynak azon hatalom adassék, hogy valakit le­kötelezhessen magának az által, hogy ily pénze­ket ad neki kölcsön. En azt hiszem, sokkai jobb volna mindezen alapokat minél előbb oly pa­pírokba fektetni, melyekről tudjuk, hogy biztosak. Ily papírok gyanánt van felemlítve a pénzügyi bizottság jelentésében a vasúti kölcsön, melyhez az ország hitele van kötve, és ez biztos. Ott vannak a földhitelintézet papírjai, a mely inté­zet bizonyosan sokkal inkább fog figyelni arra, vajon biztosan van-e az illető kölcsön betáblázva, mint ezt a kormány tehetné; jól tudjuk, hogy minő kölcsönzések történtek ily módon a múlt­ban. Ezekre nézve a pénzügyi bizottság jelenté­sében körülbelül ki van mondva, hogy azok egy­általában nincsenek biztosítva. E kölcsönök egye­seknek nem tudom, micsoda szolgálatokért adat­tak, nincs ugyan szerencsém az illetőket szemé­lyesen ismerni, csak azt láttam, hogy a velünk közlött kimutatásban ugyanazon egy személy elő­fordul 5 — 6-szor kisebb-nagyobb sommával. Vi­lágos, hogy ezeknek kedvezni akartak, miért, azt nem tudom; de legkevésbé akarnám, hogy a kor­mány tehetségében legyen ily módon magának közkedvességet szerezni, ennek van más módja, minők a jó törvények, és a jó administratio, (Élénk helyeslés.) ez által keressen többséget, nem pedig az által, hogy ad-e pénzt vagy nem. (He­lyeslés.) Ez volt az indok, melynél fogva a pénzügyi bizottság azt kívánta, hogy ezen ala­pokra nézve az eljárás szabályoztassék, hogy igy a patrociniumnak egyszer mindenkorra végeszakad­jon. (Élénk helyeslés.) Wahrmann Mór Én némileg csak is­mételhetném azokat, miket tisztelt előttem szó­ló fölhozott. 0 a legtöbb súlyt a kérdés poli­tikai oldalára fektette. A pénzügyi bizottságban ugyanis gyakran vettük észre, átviszgálván a té­teleket, hogy egyeseknél kedvezmény tőrtént, s hogy ezen alapokra nézve egyátalában semmi rendszer sem volt megállapítva, mi által a kor­mány kezében oly hatalmas eszköz volt, melyet minden tekintetben felhasználhatott. így p. o. hallottuk utóbbi időkben a választási mozgalmak­nál is, hogy azzal fenyegettek egyeseket, hogy bizonyos pénzek el fognak tőlők vonatni. Ez a kérdés politikai oldala, és e tekintetből én szin­tén nem szeretnék ily hatalmat a kormány ke­zében meghagyni. A kérdés másik oldala azon­ban, melyet a pénzügyi bizottság jelentése is elő­tüntet, merőben pénzügyi, hogy t. i. a takaré­kosság szempontja tartassék szem előtt. A taka­rékosság azt kívánja, hogy ezen alapok ugy ke­zeltessenek, hogy ne adassanak ki az ország minden vidékére jelzálogra, mert ez igen bajos volna, ott ügyvédeket kell tartani, ügyelni kell arra, vajon az illetők meg tudják-e az adóhát­ralékot, ezen pénzek kamatjait rendesen fizetni, és tőkét törleszteni; mig ha ugy kezeltetnek ezen pénzek, mint a pénzügyi bizottság hozta javas­latba, sokkal takarékosabb, sokkal olcsóbb a ke­zelés, s azon kívül többet is kamatoz. Azonkí­vül, igaz ugyan, hogy korábbi időkben csak az által lehetett a földbirtokon segíteni, ha ily utón nyitottak forrást pénz-szerzésre, de ujabb időben sok jelzálogbank keletkezett az országban, p. o. a magyar hitelbank, ezek mindnyájan földbirtokra ad­nak pénzt, s igy a földbirtoknak nincs annyira szüksége ezen pénzekre is, mint ezelőtt volt; ha kívántatik, az ezen alapokból adott kölesönöknél a betáblázás" igen könnyen átvihető azon kölcsö­nökre, melyeket az ujabban keletkezett jelzálog­bankok adnak. En tehát takarékossági szempont­ból a pénzügyi bizottság jelentését pártolom annyival inkább, mert azt tartom, hogy ezen alapok, a javasolt kezelés folytán, sokkal többet fognak kamatozni, mint eddig. (Helyeslés.) Ivánka Imre: Valóban sajátságos ér­veknek voltunk tanúi, a kormánypárt, illetőleg a jobb oldal két tagja részéről, kik azon szempontból szólaltak fel, hogy a kormány kezéből vegyenek ki egy eszközt, mely hatalmának előmozdítására szolgál. Ezt minden oldalról, csak a jobboldalról nem vártam volna; de én nem is itt keresem az érvet. Itt oly kölcsön elvétele szándékoitatik, mely Tőidre és realitásokra van alapítva és az igy visszakapott tőkéket ismét a börzei fluctu­atiónak kívánják átadni. Ez a dolog veleje. Mert azon panasz, hogy akarnátok nem fizettet­nek be rendesen, igen könnyen eloszlatható , ha alkalmaztatnak azon szabályok, a melyek péld. a magyar földhitelintézet részére meg vannak állapítva. Méltóztassanak azt, a ki egyszer elma­rad a kamatfizetéssel, a legszigoruabban exequálni és bizonyosan inkább meg fogja fizetni a kama­tot, minthogy elveszítse a pénzt. De hogy neki menjünk e földbirtokosoknak és tőlök azon tőké­ket, melyek egész biztossággal vannak elhelyezve, elvegyük, és azon tőkét mozgóvá tegyük, he­lyesnek nem találom, hanem igen helyesnek tar­tom azt, hogy minél szigorúbb legyen az eljárás azok irányában, kik kötelezettségeiknek nem fe­lelnek meg, de azoktól, a kik a kamatokat ren­desen fizetik, elvenni a tőkét, nézetem szerint nem méltányos. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Az első kérdés, vajon elfogadta­tik-e a pénzügyi bizottság véleménye, vagy nemi Föl fog olvastatni a módositvány. Széll Kálmán jegyző (olvassa Si­monyi Ernő módositványát): „Azon tőkék, melyek teljes biztosság mellett vannak magánosoknál el­i

Next

/
Thumbnails
Contents