Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-120

tí 28 12 °" orízá S BS u,és iebraár 14. 1870. helyezve, vagy melyeknél ezen biztosság pótló­lag megszerezhető, ne mondassanak fel." Elnök: A kik elfogadják a pénzügyi bi­zottság véleményét, méltóztassanak fölállni (Meg­történik.) A többség elfogadja. (Ellenpróbát!) Mél­tóztassanak fölállni azok, kik a pénzügyi bizott­ság véleményét nem fogadják el. (Megtörténik.) Kisebbség. Következik a belügyminisztérium költségve­tésének rendkívüli szükséglete. Mihályi Péter jegyző (olvassa a bel­ügyminiszteri költségvetésnek az erdélyi királyi biz­tosságra vonatkozó tételét): 55,000 frt. Zsedényi Ede előadó (olvassa): „A miniszter ezen költséget azzal indokolja, hogy az 1868. XLIII. t. ez. elrendelvén az erdélyi kir. fő­kormányszéknek feloszlatását, a minisztérium fel­hatalmaztatott, hogy saját felelőssége alatt, mind­azon intézkedéseket megtehesse, melyek a helyi viszonyokhoz képest szükségesek lennének, ennél­fogva a minisztérium, tekintve Erdélynek sajátsá­gos politikai viszonyait, nem csak czélszerünek, de múlhatatlanul szükségesnek tartotta Erdélynek területére, ideiglenesen egy királyi biztosságot fellállitani és annak ez évi költségeit 55,000 írtban előirányozni. A bizottság ez oknál fogva, elnézve az erdélyi biztosság költségeinek részle­tes megvitatásától, a kért összeget átalánosan 55,000, az az ötvenötezer forinttal ez évre meg­s zavazandónak véli." Patay István: T. ház! Hogy némileg okadatolva szólhassak a jelen tárgyhoz, a ház becses engedelmével az ezelőtt pár napi vitára kell visszatérnem, mely ezen tárgygyal szoros összeköttetésben van. Pár nappal ezelőtt, midőn itt e teremben a leköszönt volt belügyminiszter urnák törvény­sértései felhozattak, s a túloldalról alig emelte­tett fel szó mellette, akkor a sötét bureaunak két bátor lovagja a sorompóba ugratott a két állam­titkár urnák személyében. Az első Tóth Vilmos képviselő ur valóságos lángoló beszédében némi leczkéztető modor kí­séretében ildomosnak tartotta a lovagiasságról is megemlékezni. Vagy ugy beszélt ő akkor, mint a volt miniszternek helyettese, — és akkor be­széde nem csak fel nem világosított, átalában ki nem elégített. De igen is jóizüen megnevette­tett, mert midőn volt principálisának védelmére szó­lalt fel, és az ő vármegyék iránti hü szeretetét hozta fel, önkénytelenül eszembe jutott azon ma­jom-anya, ki szerelmi tulhevében tulajdon magza­tát agyonkarazirozta. Vagy pedig magáért, Cicero pro domo sua szólott, ós ez esetben kérem, hogy a biztosok közti hasonlításaival a múltnak dicső emlékeit ne szentelenitse meg, mert akkor újra kénytelen lennék Aesopus meséiből citálni, a mit pedig nem akarok. (Malijuk.) A másik lovag, fájdalom, erdélyi ember volt, ki az ott elkövetett törvénysértéseket simogatni akarván, Erdély jelen állapotát egy felülről tü­kör-sima, de alulról háborgó vizhez hasonlitá. Uraim, önök a túloldalon talán emlékeznek rá, hogy ezelőtt pár évvel bátor valék a premier­miniszter úrhoz azon megjegyzést tenni, hogy ön­magával ós minisztertársaival is elhitette, hogy már az alkotmány össze van állítva, és akkor azon merész állítást nyertem válaszul, hogy igenis, már helyre van állítva az alkotmány. És íme uraim azóta önök mennyi katonát megszavaztat­tak velünk és az adók millióit izzasztatták ki be­lőlünk és íme hol állunk most is ? — ott, hogy az államtitkár ur hasonlításait átvéve kiegészítsem, — ott, hogy az erdélyi háborgó mocsáros vízben ficzkándozó valami stoekfisch vagy mumusok meg­zabolázására sem voltak képesek. Nem ugy miniszter urak! kik magukat per excellence 48-as érzelmüeknek szeretik nevezni. Legyenek önök függetlenek ugy alulról mint fe­lülről és pedig különösen felülről Bécstől; legye­nek őszinték e ház irányában. Ki a sikra! (Hall­juk! Halljuk.) Lássuk, mi a baj Erdélyben. Tes­sék e bajnak kimutatásával előállani; és kötelessége lesz e háznak törvényesen helyrehozni e bajt. De törvény nélkül kormányozni nem lehet. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Én tehát arra kérem a t. miniszter urat, hogy ne csillámló phrázisokkal, hanem az alkot­mány tényleges helyreállításával válaszoljon. Ha ez meg fog történni, akkor nincs a magyar föl­dön polgár, ki szívesen ne áldozna; de addig semmiféle törvénytelen kormányzatnak és csend­őrségnek költségei fedezésére magamat felhatal­mazva nem érezvén, egyszerűen kijelentem, hogy én ezen tétel kitörlésére szavazok. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Nyáry Pál; Azon különös, mondhatni abnormis helyzetet, melyben jelenleg Magyaror­szág Erdély és Erdély Magyarország irányában áll, semmi sem tünteti annyira elő, mint azon körülmény, hogy az erdélyi területre vonatkozó államkiadások részint a rendes, részint a rend­kívüli budgetben soroltatnak elő. Ez nem jelent egyebet, tiszt, ház, mint azt, hogy daczára az 1868. XLIII. törvényezikk 6. §-ának, mely igy szól: „A kormányzat az erdélyi területre nézve is a törvények értelmében ő fölsége magyar felelős minisztériuma által gyakoroltatik, * daczára, mon­dom, ezen törvény világos rendeletének, Erdély­ben tényleg két kormányzat áll fön, az első al­kotmányos, melyet a minisztérium gyakorol, má­sik a kivételes, melynek élén az erdélyi kir. biz­tos áll.

Next

/
Thumbnails
Contents