Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-119

glg 119. országos ülés február 12. 1870. Halljuk!) Föl nem szólaltam volna e kérdésben, mert a tárgyat kimerítve látom; miután azonban egy előttem szóló t. képviselő ur román szinház számára Brassó városát jelölte ki, kénytelen vagyok, mint Brassó város és vidékének képviselője fölszólalni, hogy itt tisztán kifejezzem, hogy én Brassó sz. k. városát és vidékét ma még csak a szászföldhöz, vagy a királyi földhöz tartozónak tekintem, Brassó sz. kir. városa ma szász és nem román. (Éljenzés.) T. ház és t. képviselők! ha nemzetiségekről lehetne szó és ha szó lehetne arról, hogy Brassóban nemzeti szinház segélyeztessék. akkor én kötelességemnek tartanám, hogy mint Brassó képviselője arra kérjem föl a t. házat, hogy ott német nemzeti színházat segélyezzen, (Ugy van!) De, t. ház, én tiltakozom az ellen, hogy valaki engem azzal gyanúsítson, hogy én ilyes valamit kívánok, a mi sem méltányos, sem kivihető. Én tehát, ezt nem kívánom, és megelégszem azzai, hogy a kérdésben levő összeget a magyar színháznak , mely a fővárosban íönáll, megszavazzuk. (Élénk éljenzés.) Nem tagadom, t. ház, nagy köszönettel fogadnám, ha a közoktatási költségvetés tárgyalása alkalmával a t. ház arra tekintene, hogy Brassónak, mely Erdély első kereskedelmi és iparüző városa, egy reáltanoda építésére bizonyos összeg megszavaztatnék. (Élénk tetszés és éljenzés.) Ivacskovics György: T. képviselőház ! A tárgy ki lévén merítve, nem szólaltam volna föl, ha nem hallotta/m volna a túlsó részről több képviselőtársamtól oly elveket, melyeket észrevétel nélkül nem hagyhatok. Stanescu képviselőtársam azt monda: hogy a „népképviselet" kifejezésnek azon értelme van, hogy az alatt a különféle nemzetiségei-; képviseletét értjük. Én ez ellen tiltakozom, mert én Magyarországban csak egy politikai nemzetet ismerek (Tetszés) és mi mindnyájan csak e hazának összes polgárait, kik e hazában összecsoportosulva vannak, képviseljük mint Magyarországnak polgárait, nem pedig egy vagy más nemzetiséget, mert én akkor igazán megvallom nem tudom, hogy melyik nemzetiséget képviselném , miután választókerületemben bolgár és horvát, német, magyar, román választók is vannak, (Derültség!) magam pedig román vagyok. (Élénk derültség. Tetszés.) Babes képviselőtársam azt monda, hogy a nemzetiségi kérdést tagadni veszélyes. Mily értelemben veszi ezt, igazán föl nem foghatom; mert hol történt támadás az egyik vagy másik nemzetiség ellen? Én még nem tapasztaltam, hogy a kormány megtiltotta volna valakinek, hogy nyelvét művelje és mennyire tehetségében áll emelje, vagy hogy színházat alapítson. Ha visszatekintünk a magyar szinház alapitására, meg vagyok győződve, hogy a kormány nem fog bennünket gátolni soha és sehol sem, hogy ne alapítsunk oly színházat vagy oly akadémiát ép azon módon, a mint a magyar szinház alapíttatott és így nem találom veszélyesnek a nemzetiségi kérdés tagadását. Miután ezen tekinteteket előbb már Hoffmann képviselő ur is taglalta, nem akarok ismét ezeknek taglalásába bocsátkozni, azért pártolom a nemzeti színház segélyezését ugyanazon alapon, mint azt a pénzügyi bizottság véli megszavazandónak. (Helyeslés.) Elnök : T. ház! Nincs senki többé szólásra följegyezve, s igy a vita be volna zárva. Borlea képviselő ur mint indítványozó kíván még egyszer szólani; én ugyan azt mondtam neki. hogy tulajdonképen csak módositványt adott be ; mindazonáltal, ha a t. ház kívánja, még egyszer szólhat ezen tárgyban. A módositványt föl fogom olvastatni. Széll Kálmán jegyző (fölolvassa Borlea. Zsigmond módositványát.) Borlea Zsigmond: Én indítványomat nem fogom védelmezni, nem védelmezem azért, mert ezen indítványt már a múlt 1865/8-iki ülésszak alatt a t. ház akkoriban volt prófétája és irányadója Deák Ferencz képviselő ur szintén tévé. és mégsem nyert többséget, tehát ugy hiszem, hogy bármikép is fognám védelmezni ez indítványt, elfogadást ugy sem nyerne a többségnél. E tekintetben tehát nem is e czélból szólalok föl, hanem csak is bátor leszek egynémely t. képviselő urak beszédére némely megjegyzéseket tenni. Ugyanis, ha jól emlékszem, Jankovics képviselő ur azt mondotta, hogy én az 1868-ki nemzetiségi törvényből akartam kimutatni azt, hogy a magyar nemzeti szinház subventiója töröltessék el, s ha én azt indítványoztam volna, hogy a többi nemzetek színházai részére is adassék segedelem, ő erre szavazott volna. Megvallom, mielőtt mai napon fölszólalt volna, azon hiedelemben voltam, a mennyiben tegnapi beszédében azt hallottam, hogy nemzetiségi képviselőről tett említést, azt hittem, hogy ő is nemzetiségi képviselő levén, a magyar nyelvet ugy mint én is nem érti. Midőn én tegnapelőtt fölszólaltam a házban, kellő s elegendő csend levén s hangom is meglehetős erős, csudáikoztam, hogy ő engem meg nem értett. Mai napon tett nyilatkozatából azonban megtudtam, hogy ő nem nemzetiségi képviselő, s igy a magyar nyelvet értenie kell, nem értein tehát, hogy lehetett engem félre értenie. Utalom őt a gyorsíró urak följegyzéseire, ott fogja láthatni, hogy én mit mondtam e tekintetben: én azt mondottam, hogy ha valamennyi nemzetek színházainak subventio-