Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-119

119. országos ülés február 12. 1870. 31? náltatásuk lenne a költségvetésben, akkor erre nézve föl sem szólaltam volna, s miután egy hasonló inditványnyal 1868-ik évben egy volt szerb nemzeti képviselő megbukott légyen, ez okból én ily inditványnyal föl sem merek lépni, mondottam továbbá azt is, hogy én szerintem igazság szerint vagy valamennyi nemzetek szín­házai s illetőleg azok alapjai lennének évi or­szágos segélyben részesitendők vagy egyik sem. Azt mondotta a t. képviselő ur, hogy őt a szerbek választák képviselőnek. En csak gratu­lálhatok azon szerb választóknak, kik őt bi­zalmukkal megtisztelték , mert hiszen nincs kétségem, hogy a t. képviselő ur a szerbek ér­dekeit kellően s nagy buzgalommal védelmezni fogja. A. t. képviselő ur beszédeiben satyrát és humort is használt s azt mondotta, hogy én egy pár rongyos csizmát fölhúzva bejöttem a házba és azon csizmákkal ki akartam törülni a színház számára előirányzott összeget. S ezen satyrára igen nagy súlyt fektetett, és azt hitte, hogy általa valami rendkívüli sensatiót fog a házban kelteni , látszott ez abból is, mert a midőn ezt elmondotta, a házban minden felé mosolyogva széttekintett, várván a remélt taps­vihart, — hanem biz az kitörni nem akart, — no de annak sem én, sem Jankovics ur nem oka. Hogy ezen satyra és humor mennyire illett beszédéhez s mennyire talált, azt én bírál­gatni nem akarom, s annak bírálását azokra bízom, kik a satyra és humorhoz jobban értenek, mint mi ketten. (BerüUség.) De a t. képviselő urat biztosítom, hogy minden időben s minden körülmények közt, még akkor is, ha meg lennék róla győződve, miként azon állapotba fogok jönni, hogy nem rongyos csizmába, hanem me­zítláb fogok járni: én a román nemzet s nép jogai­ért küzdeni, s védeni megszűnni nem fogok. (He­lyeslés szélső bal felől.) Máriássy Béla képviselő ur mint államfér­fiú, a kormánynak egy igen szép ajánlatot tett és fölkérte, hogy szigoruabban járjon el azok irányában, kik a nemzetiségi kérdés létezését ál­lítják, miután szerinte nemzetiségi kérdés a ha­zában nem létezik. E tekintetben egészen nyu­godt lehet a t. képviselő ur, mert a t. kormány azon dicasteriális nemzetiségi tisztviselőket, kik ez irányban fölszólalnak, rendesen el szokta bocsájtani hivatalukból, vagy ha magán, ember pert akaszt nyakába, ha pedig újságírók, az új­ságoknak a postai szolgálatot megtagadja, vagy a szerkesztőket sorba elitélteti és bebörtönözteti. Már ha a t. képviselő ur ezzel sem elégszik meg, nem tudom, milyen legyen ez a szigorúbb eljá­rás, én ugy hiszem, ez elég szigorú eljárás s vele Máriássy Béla ur is meg lehet elégedve, mi legalább nagyon is megelégeltük. (Átalános de­rültség.) Azt is mondta a t. képviselő ur, hogy ez országban izgatások vaunak, s midőn valaki köz­beszólva állítását tagadásba vette, azt felelte, hogy igen is, vannak izgatások, mert procíama­tiók osztogattatnak az országban. E tekintetben azt hiszem, hogy a t. kormány és a miniszter ur nekem fog igazat adni, ha azt mondom, hogy az nem igaz, valótlan, mert hiszen a miniszté­rium a proclamátiók hírére szigorú vizsgálatot rendelt, kiküldvén innen Pestről egy kir. ügyészt a ki nagy szigorúsággal járt el a vizsgálatban és azt talál fca, hogy bizony 2—3 proelamatió küldetett ismeretlen kézből külföldről és ez for­gott kézen. (Közbeszólás jobb felől: Tehát mégis volt!) Erre kérem azt mondani: hogy proclamá­tiók osztogattatnak, ugy gondolom, csak onnan eredhet, mivel Máriássy képviselő ur nem ismerte az ügyet, csak ugy hallotta, s ugy járt vele, mint az, ki harangozni hallott, de voltakepen nem tudta, hogy harang- vagy hegedü-szó ? Hoffmann képviselő mint ügyes professor érte­kezést tartott, s megtanítani iparkodott minket: mi az igazi s mi a hamis fölfogásu jogegyenlőség. (Valaki:Nem igaz. f ) Tessék elmondani, ha én bevé­geztem, én csak ugy fogom mondani, a hogy ér­tettem,ha képviselő ur máskép értette, tessék azt ké­sőbben elmondani, én saját s nem a t. képvise­lő ur fölfogását akarom elmondani. Igaz, hogy hosszadalmasan, szép czifra szavakba takargatva mondta el, hanem szerintem elmondhatta volna sokkal rövidebben. Hogy t. i. szerinte a valódi egyenlőség abban fekszik, hogy mi, a más nem­zetek vagy nemzetiségek a közös terheltben le­gyünk egyenlők; a hamis pedig, midőn mi köve­teljük, hogy a jogokban is egyenlők legyünk. Ezt elmondhatta volna a t. képviselő ur rövi­debb szavakban, miután hosszadalmas magyará­zatának ez valódi értelme. (Ellenmondások.) Ezek után t. ház, mint mondám, nincs szándékomban az én indítványomat védeni, (Él­jenzés) mert Inában is védeném az előre­bocsátottak szerint; de azért nem mondom, hogy visszavonom, csak mondom, hogy annak védel­mére több indokot nem hozok elő, mert úgyis meg vagyok győződve, hogy az megbukik. Elnök : Ugy hiszem, t. ház, nincs e ház­nak bármely oldala , bármely árnyalata vagy csak bármely tagja is, ki azt mondhatná, hogy a tárgy nem volt eléggé megvitatva. Bezárom tehát a tanácskozást és szavazás alá bocsátom a kérdést; döntse el a t. ház szavazattal, vajon elfogadja-e a pénzügyi bizottság ajánlata szerint a dalmű- és zeneképezdének segélyezésére elő­irányzott összesen 59,000 frtot ? Tehát kérem azon képviselő urakat, a kik nem fogadják el,

Next

/
Thumbnails
Contents