Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-119
119. országos ülés február 12. 1870. 31? náltatásuk lenne a költségvetésben, akkor erre nézve föl sem szólaltam volna, s miután egy hasonló inditványnyal 1868-ik évben egy volt szerb nemzeti képviselő megbukott légyen, ez okból én ily inditványnyal föl sem merek lépni, mondottam továbbá azt is, hogy én szerintem igazság szerint vagy valamennyi nemzetek színházai s illetőleg azok alapjai lennének évi országos segélyben részesitendők vagy egyik sem. Azt mondotta a t. képviselő ur, hogy őt a szerbek választák képviselőnek. En csak gratulálhatok azon szerb választóknak, kik őt bizalmukkal megtisztelték , mert hiszen nincs kétségem, hogy a t. képviselő ur a szerbek érdekeit kellően s nagy buzgalommal védelmezni fogja. A. t. képviselő ur beszédeiben satyrát és humort is használt s azt mondotta, hogy én egy pár rongyos csizmát fölhúzva bejöttem a házba és azon csizmákkal ki akartam törülni a színház számára előirányzott összeget. S ezen satyrára igen nagy súlyt fektetett, és azt hitte, hogy általa valami rendkívüli sensatiót fog a házban kelteni , látszott ez abból is, mert a midőn ezt elmondotta, a házban minden felé mosolyogva széttekintett, várván a remélt tapsvihart, — hanem biz az kitörni nem akart, — no de annak sem én, sem Jankovics ur nem oka. Hogy ezen satyra és humor mennyire illett beszédéhez s mennyire talált, azt én bírálgatni nem akarom, s annak bírálását azokra bízom, kik a satyra és humorhoz jobban értenek, mint mi ketten. (BerüUség.) De a t. képviselő urat biztosítom, hogy minden időben s minden körülmények közt, még akkor is, ha meg lennék róla győződve, miként azon állapotba fogok jönni, hogy nem rongyos csizmába, hanem mezítláb fogok járni: én a román nemzet s nép jogaiért küzdeni, s védeni megszűnni nem fogok. (Helyeslés szélső bal felől.) Máriássy Béla képviselő ur mint államférfiú, a kormánynak egy igen szép ajánlatot tett és fölkérte, hogy szigoruabban járjon el azok irányában, kik a nemzetiségi kérdés létezését állítják, miután szerinte nemzetiségi kérdés a hazában nem létezik. E tekintetben egészen nyugodt lehet a t. képviselő ur, mert a t. kormány azon dicasteriális nemzetiségi tisztviselőket, kik ez irányban fölszólalnak, rendesen el szokta bocsájtani hivatalukból, vagy ha magán, ember pert akaszt nyakába, ha pedig újságírók, az újságoknak a postai szolgálatot megtagadja, vagy a szerkesztőket sorba elitélteti és bebörtönözteti. Már ha a t. képviselő ur ezzel sem elégszik meg, nem tudom, milyen legyen ez a szigorúbb eljárás, én ugy hiszem, ez elég szigorú eljárás s vele Máriássy Béla ur is meg lehet elégedve, mi legalább nagyon is megelégeltük. (Átalános derültség.) Azt is mondta a t. képviselő ur, hogy ez országban izgatások vaunak, s midőn valaki közbeszólva állítását tagadásba vette, azt felelte, hogy igen is, vannak izgatások, mert procíamatiók osztogattatnak az országban. E tekintetben azt hiszem, hogy a t. kormány és a miniszter ur nekem fog igazat adni, ha azt mondom, hogy az nem igaz, valótlan, mert hiszen a minisztérium a proclamátiók hírére szigorú vizsgálatot rendelt, kiküldvén innen Pestről egy kir. ügyészt a ki nagy szigorúsággal járt el a vizsgálatban és azt talál fca, hogy bizony 2—3 proelamatió küldetett ismeretlen kézből külföldről és ez forgott kézen. (Közbeszólás jobb felől: Tehát mégis volt!) Erre kérem azt mondani: hogy proclamátiók osztogattatnak, ugy gondolom, csak onnan eredhet, mivel Máriássy képviselő ur nem ismerte az ügyet, csak ugy hallotta, s ugy járt vele, mint az, ki harangozni hallott, de voltakepen nem tudta, hogy harang- vagy hegedü-szó ? Hoffmann képviselő mint ügyes professor értekezést tartott, s megtanítani iparkodott minket: mi az igazi s mi a hamis fölfogásu jogegyenlőség. (Valaki:Nem igaz. f ) Tessék elmondani, ha én bevégeztem, én csak ugy fogom mondani, a hogy értettem,ha képviselő ur máskép értette, tessék azt későbben elmondani, én saját s nem a t. képviselő ur fölfogását akarom elmondani. Igaz, hogy hosszadalmasan, szép czifra szavakba takargatva mondta el, hanem szerintem elmondhatta volna sokkal rövidebben. Hogy t. i. szerinte a valódi egyenlőség abban fekszik, hogy mi, a más nemzetek vagy nemzetiségek a közös terheltben legyünk egyenlők; a hamis pedig, midőn mi követeljük, hogy a jogokban is egyenlők legyünk. Ezt elmondhatta volna a t. képviselő ur rövidebb szavakban, miután hosszadalmas magyarázatának ez valódi értelme. (Ellenmondások.) Ezek után t. ház, mint mondám, nincs szándékomban az én indítványomat védeni, (Éljenzés) mert Inában is védeném az előrebocsátottak szerint; de azért nem mondom, hogy visszavonom, csak mondom, hogy annak védelmére több indokot nem hozok elő, mert úgyis meg vagyok győződve, hogy az megbukik. Elnök : Ugy hiszem, t. ház, nincs e háznak bármely oldala , bármely árnyalata vagy csak bármely tagja is, ki azt mondhatná, hogy a tárgy nem volt eléggé megvitatva. Bezárom tehát a tanácskozást és szavazás alá bocsátom a kérdést; döntse el a t. ház szavazattal, vajon elfogadja-e a pénzügyi bizottság ajánlata szerint a dalmű- és zeneképezdének segélyezésére előirányzott összesen 59,000 frtot ? Tehát kérem azon képviselő urakat, a kik nem fogadják el,
