Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-119

119. országos illés február 12. 1870. g | g mult évben egy oly tan inauguráltatott, mely merőben ellenkezik a demokratia és Magyarország művelődési érdekeivel. Az udvartartás budgetjére nézve, mely még nem volt előttünk tárgyalva, oly sajátságost hallottam, hogy ha nem ugy van, szeretnék arra nézve felvilágosítást kapni; azt hallottam t. i., miszerint a civillistát azért emelték oly, mondhatni megütközést keltő' magas fokra, mert a civillistából fognák egynémely közművelődési intézeteinket, a színházat, vagy operát segélyezni. Én a demokratia és a tiszta magyar hazafiság nevében tiltakozom részemről egy ily politika ellen. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Átalában véve én nem érintem itt magát az udvar fogalmát oly részről, oly oldalról, mely talán a közszemérmet sértené vagy invaüdálhatná azon tiszteletet, melylyel annak mindenki tartozik; de igenis tudom, hagy a művészet valóságos megalázása Európaszerte az, ha á német sedec és duodec-államok mintájára, nem állami, nem nemzeti, hanem udvari színházak gyarapittatnak, segélyeztetnek, creáltatnak. Hála Istennek, hogy végre valahára ezen feudalisticus aulicus államok meg fognak szűnni. Mi uj korszak nyitányán állunk, és épen akkor, midőn itt az apró német fejedelmek színházaikkal együtt halomra fognak bukni, akkor fogja magát Magyarország felküzdhetni állami létének teljes fokára. Azonban nagyon sajnálom, hogy ily bevezetés, ily nyitány csináltatik hozzá a kormány "részéről. Én nem tudom, hogy átalában véve kinek növeli, hogy ugy mondjam glóriáját, növeli-e az udvarét, növeli-e a színházét vagy növeli a nemzetét az, hogy ha egy nemzet közintézete, mely Hollandban is a helyett, hogy az „udvari és királyi"' eziinet viselné, büszkén viseli a „nemzeti" czimet, hogyha mondom, az ily közintézet megtarthatná régi czimét , azon czimet, mely eddig is a magyar közmívelődésnek ébresztésére oly nemesen, oly buzditólag hatott, és hogy ha nem vonulnának be oly elemek, melyek, meglehet, hogy azon férfias magyar színezetét a közmívelődésnek, azon martyrszerü közmívelődésnek, meby a maga sanyaruságában elég férfias tudott lenni, és megőrizte mindig tisztán a nemzet és nép geniusát, és nem mint udvari poéta állott előttünk, ha mondom, ily elemek fognának bevonatni az által, hogy a eivillistából segély adatik, ezen esetben azt hiszem, olyasmit követnénk el, miben sem a nemzetiségek meg nem nyugodhatnának, sem pedig mi, kik magyar államot, a 48-iki alkotmány értelmében demokratikus államot akarunk. Ezt tartottam szükségesnek elmondani. (FelMáltások: Kár volt!) A mi magát a jelen pontot • illeti, én azt hiszem, erre t. képviselőtársaim Irányi Dániel és Kállay Ödön határozottan , világosan szóltak. Nem voltam ugyan a teremben, midőn felszólaltak, (Derültség) de ismerem tegnapról nézeteiket. (Élénk derültség.) Ismétlem, ismerem magán érintkezésből nézeteiket, minthogy minden egyes szóra súlyt fektetek, melyet egy képviselőtársam e házban előhozott. azért mondom, hogy nem tudom egész szabatosan, minő képbe öntötték felszólalásukat. En azonban azon nézethez járulok, hogy azon 62,000 írtnak, mely a magyar dalmű és zeneképezde javára szavaztatik meg, ellensúlyozására a hazánkban levő nemzetiségek javára szintén közművelődési czélokra akkor, midőn a közoktatási költségvetés előttünk lesz, minden esetre történjék szintén, utalványozás és hozzá teszem, hogy én a tényt magát nem látom elintézve az által, hogy csak átalánosságban fejezzük ki azt, hogy a közoktatásügyi minisztérium román, szerb, tót és ruthen vidékeknek népiskoláira költségeket fordítson, mert erre a közoktatási miniszter törvény által különDen is kötelezve van, hanem azt óhajtom, hogy ez alkalommal hallgattassanak ki a nemzetiségek képviselői is, hogy miként óhajtják e javadalmazást elosztatni, vajon népiskolák javára kivánják-e előirányoztatni ezen összegeket? Én megengedem, t. ház, hogy a ház többsége nem fogja helyeselni, a mit én mondottam, (Nagy derültség) azonban nagyon szomoritónak tartanám, ha a nemzetiségek itt a házban arról lennének meggyőződve, hogy alig akad valaki, ki az ő kívánságokat, mig azok a jog és méltányosság határán belől vannak, a méltányosság legvégső határáig, mig a magyar államegység eszméjével összefér, megadni nem akarná. Megvallom, nem volt szán dékom e kérdéshez hozzászólani, hanem azért szólottam hozzá, mert nagy számmal szóltak itt előttem a nemzetiségek ezen méltányos kívánalmai ellen, beszéltek hangosan és szenvedélyesen, ((Ellenmondások. Felkiáltások: Ki volt as?) és igen kevesen beszéltek oly értelemben, mely engem és lelkiismeretemet kielégítette volna. En kötelességemnek ismerem a jelen válság idején (Felkiáltások : Micsoda válság f Nincs válság Derültség.) elkerülni minden okot, hogy a magyar országgyűlést és magát a- nemzetet, még ha rágalmazni akarnák is, azzal rágalmazhassák, hogy a keleteurópai ügy ellensége. Minthogy pedig igen kevesen szólaltak fel ez ügyben, (Derültség) azokhoz járulok, kik azt hangsúlyozták, hogy valamint más téren, ugy ezen téren is meg kell adni a nemzetiségeknek mindazt, mi a magyar állam létét komolyan nem veszélyezteti. Pártolom Kállay Ödön és Irányi Dániel képviselőtársaim fölszólalását. (Derültség.) Wáchter Frígyes : T. ház! (Ralijuk! 40*