Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-119

119. országos illés február 12. 1870. 3 j 3 miféle nemzetiségnek, s ha látjuk aztán, hogy oda gyarapodott, hova gyarapodott a magyar színház és hogy mégis már nagyobb czél lévén kitűzve , szükséges, hogy államilag is támogattassék : akkor valószínűleg támogattatni fog nemcsak azon nyelvhez tartozó urak által, hanem minden müveit ember által is. Ellenkezőleg épen azzal, a mit Tisza Kálmán t. barátom mondott, Babes Vincze t. képviselő ur azt mondta, hogy épen nem szükséges, miszerint a fővárosban legyen a subventionált színház, mert a főváros legkevésbbé szorul arra. Már bocsánatot kérek; de ép ugy lehetne mondani azt is, hogy a lánczhidra legkevésbbé van szüksége a fővárosnak, miért nem épitik valahol alább vagy feljebb azt a két hidat. Igenis, a fővárosban szükségesek bizonyos intézetek s ilyen a színház. Az aztán más kérdés: legyen-e subventionálva a színház, vagy nem, bizonyos körülmények közt. De ha szükségét látjuk a subventíónak, akkor annak nincs más helye, mint a fővárosi színház támogatásánál. Említtetett Brassó, mint olyan hely, hová ama színház terveztetett. Csodálkozom, hogy nem állott elő a szász nemzetiség valamely képviselője, hogy Brassóban miért nem subventionálnak egy szász színházat ? Mert Brassó már mégis ugy ismeretesebb, mint a szász nemzetiségnek egyik erős vára. Ezen érzelmeimnek részemről kifejezést adva, engedelmet kérek még egy pár megjegyzésre. •(Halljuk >.) Igen jellemzi helyzetünket, hogy akármi tárgy kerül vitatásra ezen országgyűlésen, mindig egy vagy más oldalról belevegyittetik, igen gyakran minden ok nélkül, a nemzetiségi kérdés, mintha egy fogas volna minden tárgy, melyre a nemzetiségi köpenyeg mindig íráfüggesztethetik, mindeD szögre külön külön. Azért mondottam ezt jellemzőnek, mert ha ezen országgyűlésnek volna alkalma arra, hogy azon nagy kérdéseknél, melyek más országban megtalálják saját körüket a felettük pro és contra való nyilatkozásra : akkor a nemzetiségi kérdés is arra szorítkoznék igényeinek nyilatkozataival; de nálunk a közös ügy elvitt minden oly alkalmat, (Derültség jobb felől) mi által egyszer egy pontra, egy időre lehetne szorítani az ily kérdéseket. Mind a delegatióba ment azon nagy kérdés, mely a. nemzet lelkületének emelésére, saját hazánk jövőjébem hitünknek nyilatkozataira, egy szóval: mind azon fontos vitatkozásokra jogszerű alkalmat szolgáltatna, melyek más országokban megvannak, de nálunk az ország házában, szellemileg elszegényedett állapotunkban egyátalán nincsenek. Ennek következtében történik aztán, hogy azok, kik magokat nemzetiségi képviselőknek — sze KÉPY. H. NAPLÓ 1844 V. rintem jogtalanul — nevezik, természetesen mindenben fenakadnak. Ez kényszerűség az ő ré szűkről, elismerem, és igy mindig kész a hosszú vita a nemzetiségi kérdésről, mert szüntelenül megújul, mert nincs megjogosult saját téren az, mit az olasz „sfogo

K-nak nevez. Nálunk nincs meg a vita tárgyának természetes kerete , következőleg minden alkalmat fölhasználnak annak szóba hozatalára, és ez az, mi nagyon jellemzi a mi politikai helyzetünket egyátalában. Ha nekünk megvolna azon ünnepélyes alkalmunk, a mely megvan más országokban, akkor megmondhatnánk a nemzetiségeknek igen sokat, a mit most csak kis alkalmakat felhasználva, kénj^telenittetünk elmondani. Elmondhatnóír többek közt azoknak, a kiknek utógondoiataik vannak ily kérdések szőnyegrehozatalánál— (mert azokra, a kik booa fide követelnek valamit, nem illik, a mit mondandók, hanem vannak igen sokan, a kik utógondolattal, rósz szándékkal támasztanak ily kérdéseket, néha tán az országházban is, és nem ritkán az országházon kivül, és ezeknek is figyelmébe ajánlom azt, mit, ha volna arra terünk, ünnepélyesebb alkalommal adnánk elő) —-: elmondhatnék, ismétlem, hogy nem kellene feledniök a tényt, miszerint Európa helyzete nagyon megváltozott. Mig a camarilla és a nemzetiségi elégületlenség, — értem a mala fide elégületlenséget — egyesülhettek, ós kilátásuk lehetett arra, hogy a dynastia érdekében levőnek tartja nekik kezet nyújtani : addig félelmesek lehettek és voltak is. De a helyzet nagyon megváltozott, és én ezt figyelmükbe ajánlom nem csak a nemzetiségi mala fide izgatóknak, hanem a magyar nemzet azon részének is, a mely nagyon kislelküvé vált már. Európának jelen politikai helyzete folytán azon combinatió vagy nem lehető már többé Magyarországra nézve, vagy ha pillanatnyira lehetségessé tétetik egy félrevezetés, egy balgaság folytán, a legnagyobb kudarczczal fogna megbukni. és pedig annak kárára, a ki azon combinatió létrehozására segédkezet nyújtott. Nálunk a camarilla és az előbb jellemzett nemzetiségi elégületlenség egyesülése többé már nem lehetséges. Németország erősböciése, Olaszország egyesülése egészen más állapotot hozott elő Magyarországra nézve is, és — hála isten — Magyarország javára. Sokan azok közül, kik nem félnek a nemzetiségi conspiratióknak belföldi kitörésétől, igen is félnek a muszkák beleelegyedésétől. Nem tudom, hogy egyéni természetemből foly-e csak, de én a muszka mumustól sem félek annyira 1867. óta, t. i. az olasz és német háborúk óta, mint volt okunk félni ennekelőtte. Ezt csak röviden, mintegy eszmét voltam 40