Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-119

310 119. országos ülés február J2, 1870. fönáll, hogy t. i. ha a magyar színház föntartására szükséges egy összeg, ez szavaztassák meg arra, hanem méltóztassék mellesleg megszavazni a bizonyos összegeket ily ezélokra a többi nem magyar nemzetiségek számára is, a mint a szükség fölmerül és magát érvényesíti, és méltóztassék megszavazni legalább kezdeményezés ezéljából most azon összeget, melyet Hodossiu képviselő ur indítványa kíván. Csak azért szorítkozom Hodossiu indítványára, mert nincs más indítvány a tót, ruthén, szerb vagy más nemzetiségek részéről. De ha ily kívánságok előfordulnak, és ha bebizonyul ily szükség másoknál is, én szívesen azok számára is megszavazom a megkívántató összegeket. Tehát visszautasítom azon érvet, mintha mi csak saját részünkre követel nők a szóban levő összeget, teszszük ezt most az egyszer azért, mert a szükség részünkön van; ha azután másrészről szintén ily követelmény fordul elő, azok számára is szívesen meg fogjuk szavazni. Prileszky Tádé: Tiszt, képviselőház! Valóban alig tudja valaki megítélni, hogy mi körül forog itt a kérdés, és mi képezi a tanácskozás tárgyát, ha figyelt is a szónoklatokra. Én ugy tudom, és talán jól tudom, hogy a zenetanoda és a dalmű segélyezésére 59,000 frt öszszeg megszavazása kéretik, és ez képezi jelenleg tanácskozásunk tárgyát. Igazán megvallom, nem értem azon igen t. nemzetiségi képviselőket, hogy oly sokat és oly szépen beszélnek, ós nem tekintik azt, hogy meunyi roppant pénzbe kerül ez a sok beszéd, s ha ez tovább fog folytattatni, méltóztassanak elhinni, hogy annyiba íog kerülni, hogy fölépíthettük volna rajta a román színházat. (Helyeslés, derültség.) Átalában föl nem szólaltam volna e tárgyban, mert azok után, a miket igen érdemes képviselőtársam Tisza Kálmán tegnap elmondott, csakugyan nem lehet többet hozzá szólani, mert ő tökéletesen kimerítette azt; és csak azért szólok, mert magam is nemzetiségi képviselő vagyok. (Fölkiáltások: Nem áll!) Engedelmet kérek, megmondom, rnüy értelemben értem ezt, és megmondom, milyen szempontból akarok szólani. Ezen urak azt mondják, hogy ők nemzetiségi képviselők azért, mert választóik a román nemzetiséghez tartoznak. En azt mondom, hogy az én választóim a tót nemzetiséghez tartoznak, de azért, uraim, én ugy tartom állásomat, hogy országos képviselő vagyok, és első teendőm, első kötelességem, első szent töladatom, az országnak java, a helyi és a nemzetiségi érdek csak a második föladat lehet. (Élénk helyeslés.) így fogom én föl föladatomat, és gondolom, igy kellene fölfogni föladatát minden — ha ugy akarjuk — nemzetiségi képviselőnek. Mert méltóztassanak elhinni, hogy én azt a boldogságot, a mit mi a nemzetiségek számára ki akarunk vivni, akkor, mikor az egész haza boldogtalan, azt én legalább önöktől nem irigylem. Ezen magyar hazához taitoznak választóim, ezen haza polgárai, bár a tót nemzetiséghez tartoznak is. En ezen országgal, ezen politikai nemzettel akarok élni és halni. (Élénk tetszés.) Nem hagyhatom szó nélkül — bár igen röviden — azokat, a miket egy t. képviselő ur mondott, mert igen különös a logikája. O ugyanis azt állitá, hogy mivel ő nem tud valamit, az nem is igaz. Azt monda, miszerint nem tudja, hogy vannak Bukarestben magyarok, tehát nincsenek. Ezt a logikát nem értem : mert igen sokat nem tudok, a mi mégis ugy van. A másik érv, mely igen különös volt, az, hogy a képviselő ur azt mondja, hogy neveltetni kell a népet, igen szükséges a vidéken színházakat fölállítani és segélyezni; később azt mondja, hogy bizony az általa képviselt nemzetiség nem tud irni és olvasni. Az én nézetem szerint ezen praemissák után csakugyan mást kérnék a nemzettől és képviselőháztól, a mit annak idején a magam által képviselt kerület részére bátor is leszek kérni; t. i. hogy a nemzet összes erejét fordítsa a népnevelésre, hogy állítson a vidéken iskolákat, s a mennyire lehet, igen sok és jó iskolát, és akkor a színházi kérdés, ha egyszer a nép nevelve lesz, magától elesik. (Helyeslés.) Ivánka Imre: T. ház! (Eláll! Szavazzunk !) En igen kész vagyok elállani a szótól, ha az utánam feljegyzett képviselők szinte elállanak. (Halljuk! Halljuk!) Valóban azt hiszem, legjobb lett volna tegnap, ha még egy félórával tovább tartott volna is az ülés, és ha igen t. barátom, Tisza Kálmán előadása után szavaztunk volna. Akármennyire méltóztatik ezen kérdést forgatni, oly valódilag, oly igazán, és oly szabadelvűén, mint azt Tisza Kálmán itt megfejtette, senki sem fogja megfejteni, és hogy mindnyájunk szivébe ment, a mit mondott, azt az összes ház egyhangú nyilatkozata tanúsította. (Átalános helyeslés.) A tárgyhoz beszélt még ma igen t. barátom Szlávy József is, ki tárgyilag elmondta nézeteit, és én nem akarom itt hosszasan untatni a t. házat. A nemzetiségek művelődésére — valahányszor ez kívántatni fog, — és azon mérvben, mint a viszonynak megfelel, mindnyájunk a legnagyobb készséggel fogjuk megszavazni a szükséges összegeket. Mondja nekem Babes igen tisz-