Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-119
119. országos ülés február 12. 1870. 305 a ház bölcsessége és nagylelkűségére lehet bízni, hogy az annyit fog megadni, a mennyit lehetségesnek tart. De vegyük tekintetbe azt is, hogy az ország valamennyi lakosai annyi idő óta minden évben adnak 90, 50, 60 ezer frtot, és hogy vajon mennyit tesz az mindössze is, a mit mi most kérünk. Különben is ugy hiszem, hogy Hodossiu t. barátom ezen 200 ezer frtot nem évenkinti segélyezésképen, hanem egyszer mindenkorra egy alap létesítésére kéri. Némelyek azon véleményben vannak, hogy miután a t. miniszter ur oda nyilatkozott, hogy e tétel a bndgetben csak sajtóhiba, hogy ezen segély nem a magyar szinház javára adatik, miut inkább a nemzeti zene és dalmű-képezde javára volna megszavazandó, — mondom — azon véleményben lesznek némelyek, hogy ez által Hodossiu képviselőtársam indítványa magától elesik. Én nem vagyok ezen véleményben, mert nomine mutató de animo nihil devalvatum ; és ha mindjárt ezen összeg a nemzeti ének- és dalmüképezde számára szavaztatnék is meg, még akkor is teljes joggal követelhetné saját nemzetem, hogy egy nemzeti szinház felállítására bizonyos alap szavaztassák meg. Mert nem áll azon érvelés, mintha a dalműnek és az éneknek nem volna aemzeti, csak cosmopolitikai jellege. A művészet egyes ágainak müvelése igaz, nemzetiséget nem ismer, de szoros értelemben véve, t. ház, merem állítani azt, hogy nemcsak a dalműnek s az éneknek, de maguknak a szépművészeteknek is van nemzeti jellegük. Hisz példák állanak előttünk, hogy olasz iskolának, német iskolának, magyar iskolának nevezünk a festészetben egyes irányokat. Az énekben azt mondjuk, hogy „Bánk bán" magyar opera, a másik meg olasz opera, következőleg mindez nemzeti jellegű. A szellem, mely az irányt, mely az ízlést fejti ki, az mindig nemzeti volt és lesz. Következőleg jogosan követelhetjük, hogy nemzeti művészetünk előmozdítására bizonyos összeget szavazzon meg az országgyűlés és ezzel elesik Jámbor Pál képviselő ur azon állítása, mintha a szinház per absolutum csak a nemzeti aesthetikának volna gyakorlati iskolája. Nagyon rósz néven vettem Bobory képviselőtársamtól, midőn Bukarestbe utalt, mintha Bukarestben volnának magyarok, (Felkiáltások: Természetes, hogy vannak!) mintha Bukarestben semmi sem szavaztatnék meg a magyarok színházára. Mélyen t. képviselőház! (Halljuk, zaj. Elnök csönget.) Elismerem, hogy magyarok vannak Romániában, (Felkiáltások: Vannak bizony vagy 80 ezerén!) de hogy Bukarestben volnának, azt nem tudom. (Nevetés.) Tehát egyre megy : Romániában vannak magyarok, hanem a romániai korKÉPV. H. NAPLÓ 18f| v. mány nem is feledkezett meg róluk (Halljuk! Halljuk!) akkor, midőn szükség mutatkozott a magyar nemzetiség vagy a magyar vallás érdekében. (Felkiáltások: Hol? Zaj. Eláll!) Ugy hiszem, méltóztattak olvasni, hogy Plojesten a magyar református egyház és iskola alapítására és fölsegélésére a román nemzeti kormány, maga a fejedelem, maga a, fejedelemasszony, bizonyos összeget adtak, (Felkiáltás: Adunk mi is itt! Czelder Márton!) de azt nem méltóztattak olvasni sehol, hogy a magyarok üldöztettek volna Romániában, (Felkiáltások jobb felől: Hát a románok üldöztetnek Magyarországban?) sőt a kik üldöztetnek, ott találnak menhelyet. (Nagy zaj. Valaki : Madarász! Asztalos!) Nem szeretek hivatkozni előjogokra, mert azok egy szabadelvű embernél értelemnélküliek; (Derültség) a kik előjogokra hivatkoznak, azokat ugy tekintem, mint a burgonyát, (Nevetség) melynek gyümölcse földben van, de épen azért, mert képviselőtársaim közül sokan historikus jogokra hivatkoznak, midőn az előnyükre van, ám szabadjon most nekem is historikus jogra, hivatkoznom és kérdenem: miféle históriai jognál fogva követelnek a magyarok Romániától segélyt ? (Felkiáltás : Hát ki követel ?) A magyarok, kik Romániában élnek, részint bevándorlottak, részint pedig olyanok, kik itt saját hazájukban el nem élhettek, kik jobb keresetet reménylenek Romániában, mert nekik nincs sem hazájok, sem nemzetiségök, mert nekik: ubi bene, ibi patria, (Felkiáltások : Ohő!) holott itt, ha törvényileg el sem ismerték, ha szavakban el nem ismerik is most sem, de szivük szerint (Nevetés) kell hogy elismerjék, hogy mi itt politikai nemzet vagyunk. (Zajos ellenzés, a ház minden oldaláról.) És Tisza Kálmán képviselőtársam (Halljuk!) daczára ennek szemére vetette az előtte szólott képviselőnek, mintha nem volna nemzetiségi képviselő s nem volna joga mint ilyennek felszólalni, hanem csak mint országos képviselőnek. (Igaz!) Igaz, ámde maga Jankovics Gyula képviselőtársam is azt mondta, gondolom tegnap : „En is nemzetiségi képviselő vagyok, mert az én kerületemben szerbek is laknak, a kiket képviselek, következőleg azoké vagyok." De Tisza Kálmán képviselőtársamhoz fordulva, az 1848-ki választó törvények népképviseletet ismernek; a népképviselet pedig szoros értelemben azon nemzetiséget érti, mely abban a választó kerületben van. (Fölkiáltások: Ohő !) Következőleg nem is vagyunk országos képviselők szoros értelemben, hanem népképviselők. Mint népképviselő pedig különféle nemzetiségeket képviselünk, és igy csak tágabb értelemben vagyunk országos képviselők: (Valaki : Nagyszerű! Nevetés.) országos népképviselők ily értelemben. 39
