Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-119

oQg TI9. országos ülés február 12. 1870. Jámbor Pál képviselőtársam fölhozva érvelésül, (Halljuk!) hogy szívesen megadná, mert elismeri, hogy a színház a közerkölcsiség és közművelődés gyakorlati iskolája; szívesen megadna egy bizonyos összeget, csakhogy nincs pénzünk. Sajnálom, mikor a nyugdijakra van, és ily gyakorlati iskolára nincs, a mely a haza valamenynyi lakosainak közerkölesiségóre és közművelődésére szolgálhatna. És oly nyugdijakra van, a melynek élvezői mindnyájan a magok emberségéből megélhetnének, mert majd mindnyájan, a kik élvezik, rendesen birtokosok, és pedig nagy birtokosok. Jámbor Pál képviselőtársam azt is mondta: „mikor még annyi pénzünk sincs, hogy saját iskoláinkra, saját nemzeti színházunkra adjunk" ; ez által ő maga is ebből nemzetiségi kérdést csinált, (Ellenmondás) mikor ugy szólott : „saját nemzeti színházunk!" mert hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a színház nem nemzetiségi színház, hanem nemzeti színház, ez országos színház. (Ugy van ! Valaki: Hiszen maga ellen beszél!) Szlávy volt államtitkár képviselőtársam szeretné tudni az alapot, szeretné tudni a jogot, szeretné tudni a méltányosságot. Igazságosságát, méltányosságát és jogosságát ezen indítványnak tovább érveim, tovább bizonyítani, gondolom nem szükséges ; mert hogy ez igazságos, méltányos és jogos, ugy hiszem mindenki meg van győződve felőle. Hanem azt méltóztatott mondani, hogy a színház rendeltetése a főváros mulatsága. Én ezt kereken tagadom: a színház a közerkölcsiség és közművelődés emeltyűje végett van felállítva, nem pedig mulatság végett; mert ha mulatság végett volna, ugy hiszem, hogy a mélyen t. minisztérium sem vette volna a tavalyi és harmadévi budgetjébe, de maga a mélyen t. ház sem szavazott volna meg semmit oly inproductiv czélra, mely csak mulatságra szolgál. Minthogy ez nem áll, hanem a színházak a közerkölcsiség és közmivelödés iskolái, megvárhatnám, hogy mennyiben lehetséges, a magas kormány, valamint a mélyen tisztelt képviselőház gondoskodjék, hogy nemcsak a fővárosban legyen segélyezett színház, hanem legyen a provincziákban is, (Jobb felöl felkiáltások: Balázsfalván!) a provincziákban is azért, mert a fővárosban, ugy látom, miután a budgetben az idei nincs fölvéve, a színház oly állapotba jutott, hogy magától is fönállhat. Ha tehát ettől már eltekinthetünk, a vidéken kellene a kzöerkölcsiség és közművelődésnek iskolát felállítani, mert a kormánynak, valamint a törvényhozásnak érdekében áll, hogy az alsóbb néposztályok is műveltessenek és segittessenek és pedig annál inkább, mert a mint Szlávy képviselő ur mondotta, a románok irni és olvasni sem tudnak, és épen azért kell, hogy tanuljanak. (Atalános nevetés. Többen: Hát a színházban olvasni és irni tanulnak az emberek ?) A közerkölcsisóg emeléséhez nem kell irás és olvasás; annak, ki közerkölcsisóg tekintetéből megy színházba, nem kell, hogy irni és olvasni tudjon. (Zajos nevetés.) Azt mondották, hogy vannak más nemzetiségek is, és azok nem követelnek, ámde, ha ők nem követelnek „volenti non fit injuria," majd mikor fognak követelni, a ház bölcsességétől fog akkor függni, hogy megszavazza vagy nem szavazza-e meg; de mi most követeljük, a t. ház igazsáir- és méltányosságérzetére bízzuk ügyünket, és hiszszűk, hogy azt a ház ezen szempontokból meg is adja. Simonyi Ernő képviselőtársam nem tudom micsoda akadályt lát az ellen, hogy a nyelv mindenütt ugy fent, mint alant a szükséghez képest respektáltassék. En az ellen semmi gyakorlati akadályt nem látok, mert ha nemcsak az alsó forumoknál, hanem a felsőbb forumoknál is bevétetnek a különböző nyelvek, önként következik, hogy a királyi táblánál oly szakosztályok képeztetnek, — melyek a provincziában volnának elhelyezendők — hol nem csak magyarokat, hanem románokat vagy pedig szerbeket, rutheneket, tótokat is alkalmaznak és akkor az akadály önkényt magától megszűnik. Tisztelt ház! Tisza Kálmán képviselő ur azt monda, hogy minden polyglott országban valakinek vezérszerepet vinni kell; ezt elismerem, mert ez igazság; hanem azért ezen vezérszerepet ne formulázzuk másnak a rovására, másnak a hátrányára; én polyglott országban a vezérszerepet a polyglott érdekek képviselőjében látom; abban látom összpontosítva a vezórszerepet, nem pedig abban, hogy a polyglott országban, hol különféle nemzetek laknak, (Felkiáltások : Csak egy nemzet van ) ott nem lehet, hogy egy nemzet vigye a szerepet a többi nemzetek rovására. (Atalános zaj.) Hiszen minden pártnak, minden gyülekezetnek, magának az országháznak megvan a maga vezére, az elnök; vegyük összehasonlításba az elnökkel: azért sem a párt, sem az országház, sem azon bizonyos gyülekezet nem mondott le morális és szellemi jogairól, és nem ruházza fel az elnököt azokkal, hanem felruházza az elnököt azzal, hogy legyen vezére a polyglott érdekeknek és rendnek. (Nevetés.) Méltóztatott Tisza Kálmán képviselő ur felhozni, hogy a magyaroknak oda kell hatni, hogy az anyagi és szellemi erőt összpontosítsák, hogy a vezérszerepet megtartsák, de méltóztatott elfelejteni azt, hogy mikor ezt kimondta, akkor egyszersmind kifejezte, hogy csakis a többieknek ignorálásával, háttérbe szorításával tehetik ezt; (Zaj. Felkiáltások: Dologra ! eláll! elég I) mert hogy ha minden anyagi és szellemi erőt magunk-