Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-106

24 106. országos Illés január 27. 1870. igen tisztelt barátom megjegyezte, előhozott esetet, melyben a múlt kormány e részbeni tettei is megváltoztattattak, t. i. a kassa-oderbergi vaspályánál, (Zaj. Elnök csenget.) hol a régi szerződés megváltoztattatott. Már tisztelt ház! e változtatásnak nézetem szerint semmi esetre sem lehetett helye az országgyűlés beleegyezése nélkül; de más részről ha megtörtént e változtatás és az országgyűlés elé terjesztetni fog: azok után miket én e tárgyban tudok, mondhatom, hogy ha pénzügyi tekintetben, mint államtitkár ur monda, ezen változtatások folytán előnyös kezekben van is ezen vállalat, közlekedési szempontokból bizonyára nincs. Köztudomású ugyanis, hogy a kassaoderbergi vaspálya egyik része, az t. i mely Kassa és Eperjes közt épülőfélben van, csak azért nem készülhet el, mert épitése körül oly technikai hiba követtetett el, a milyen aligha történt valaha vasútépítésnél; t. i. a tunnel, melyet két felől fúratni kezdtek, középen nem jött össze; (Derültség!) tehát technikai tekintetben bizonyára nincs oly kézben, hogy a közlekedési minisztérium e részbeni felügyelete iránt megnyugtatva lehetnénk. De másrészről azon vaspálya kiépítésére a közmunka minisztérium időengedéseket is tett, mi nézetem szerint szintén hiba, és az országgyűlés beleegyezése nélkül nem lett volna szabad. Fölhozatott második rendben a fiumei vasút. A fiumei vasútra vonatkozólag a kormány, mely maga elismerte, hogy ez főfontosságu Magyarországra nézve, folytonos halogatásokat tesz. A fiumei vasútnál próbálgatják az uj rendszereket, a mi nézetem szerint szintén igen nagy hiba, mert oly vasúti rendszert, mely kipróbálva nincsen, lehet egy mellékvonalnál megkísérteni, de ily főfontosságu, országosan mielébb kiépíttetni kívánt vonalnál megkísérteni is hiba volt, s egyértelmű a halasztással. (Folytonos zaj.) Nagyon nehéz lesz szólanom, ha a t. ház nem hallgatja meg az embert, és az elnök ur is a rendet és csendet nem is igyekszik fentartani. Elnök: Én megtettem a t. képviselő ur szólás-szabadságára nézve mind azt, a mit az elnök józan értelemmel megtehet. Annak, hogy a figyelem tán ki van fáradva, oka kívülem fekszik s részben talán annak is tulajdonitható, hogy a t. képviselő ur hangja nem oly erős, hogy azt a teremben mindenki meghallhassa. Még egyszer fölkérem tehát a t. házat, nehogy kénytelenitessem a drága időt az ülés felfüggesztése által elveszteni, legyen méltánylattal, hogy a t. képviselő ur kihallgattassék. (Halljuk!) Péchy Tamás: Nekem ugy látszik, mondom, t. ház, hogy a fiumei vasút, mely főfontosságu és főkivánata az országnak, folytonosan halásztatok a kormány által és pedig halasztatik ok nélkül, mert annak kiépítésére a kellő erő meg volna, ha a jó akarat is meg volna a kormánynál és e tekintetben sem történt kellő válasz az államtitkár ur részéről. De híjába is adna erre itt választ: mert itt csak a tény felelhet, az t. i. a mikor a vasút ki fog valósággal építtetni. Azokra nézve, mik a fiumei kikötőre nézve felhozattak, Gubody Sándor t. barátom már megfelelt. Én csak azt vagyok bátor hozzátenni, hogy az e részbeni kijelentése az államtitkár urnák, hogy e kikötőnél az európai főtekintélyek véleménye fog kikéretni, szintén nem lehet megnyugtató körülmény. Tudom ugyanis, hogy lehet nagyszerű terveket csinálni, melyek az országgyűlést is elijeszthetik, mert nagy pénzösszegekről szólhatnak. De nézetem szerint itt nem a nagyszerűség, hanem az a fő, vajon czélszerüen fog-e oly intézkedés tétetni, mint a milyet a fiumei vasút igényel s mely kellő forgalmi eszközül szolgálhat. Hasonlóan nem igazolta magát az államtitkár ur arra nézve, mi pedig szintén egyik fő volt Simonyi Ernő barátom vádjai közül, hogy a déli vasúttársaság nem részesült különös kedvezményekben. Felhozatott több képviselő társam által azon körülmény, hogy a déli vasúttársaságnak két szerződése van, és pedig hogy az egyik szerződés a közlekedési minisztérium saját jelentése szerint még akkor nem volt, a mikor a közlekedési minisztérium működését megkezdette. Én azt vártam a t. államtitkár úrtól, hogy azt megczáfolja hogy ez a második szerződés nem létezik és hogy a déli vasúttársaság soha semmi ujabb igényeket nem képezhet e második szerződés alapján az állam irányában. Azt vártam, mondom, de az államtitkár ur nem mondta azt, hogy az a nevezetes kamatbiztositás, mely a 2-dik szerződésben foglaltatik, nem igértetett volna. Es arra sem szólott semmit, hogy 23 évvel meghosszabbittatott-e a szerződés vagy nem? holott határozattan kimondotta Simonyi Ernő képviselő társam, hogy igen ; az nagy hibája a kormánynak, ha ugyan meg történt, hogy ezen hosszabbítás minden ok nélkül megadatott s előnyben részesült a déli vasúttársaság. Mindezek folytán azzal végzem rővideD szavaimat, hogy véleményem szerint a háznak e tekintetben mulhatlanul szükséges intézkedni, nem jöhet itt tekintetbe az, hogy miként származtak ezen a közlekedési minisztériumra nézve hátrányos hirek, mi alapon tette itt meg észrevételeit Simonyi képviselő társam? elég az ahhoz, hogy a hirek léteznek ; elég hogy itt a házban hozattak azok fel és hogy már oly mérveket öltöttek, hogy minden esetre kártékonyán hatnának az ország hitelére, ha elhallgattatnának. Azért is én a Zsedényi képviselő ur által előtér-