Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-119
300 m- országos ülés február 12. 1870. tiát biztosit e törvény a magyar faj részére, tényeket tagadott és megengedi a t. képviselő ur, ha erre azt jegyzem meg, hogy ott, hol tények tagadtatnak, érvekkel küzdeni nem lehet. De t. ház , midőn a képviselő ur azt mondta, hogy azon suprematia, mit a törvény a magyar nemzetiség részére biztosit, az csak annyi, a mennyi az állam fönállására szükséges: vajon nem mondta-e ki akkor az ország sorsa fölött épen a legkeményebb ítéletet, midőn azt mondta, hogy az egyenjogúság eszméje ezen állam fönállásával nem fér össze? Elismerem, t. ház, vele együtt, hogy polyglott országban mint egyeseknél, ugy a nemzeteknél is egyiknek jut a vezérszerep, a suprematia. Ezen suprematiát, mely ezen nemzetiségnek sajátságai és' képességeinek fölényében gyökeredzik, ily suprematiát mindig elfogadok, ily suprematiát mindenkor valódi megelégedéssel fog elfogadni mindenki, a ki a szabadságnak, a szabad versenynek őszinte barátja, ezt üdvözölni fogja. Azonban t. ház, oly suprematia, mely nem ily képességekben, nem ily nemzetiségi fölényekben rejlik, hanem törvényes elausulákban gyökerezik, nem egyéb privilégiumnál és ily suprematiát a többi nemzetiségek elfogadni nem tudnak. Ily suprematia csak két alapon képzelhető : vagy magasabb származás s igy ezzel már a születésnél összekötött magasb jog vagy erőszak, A t. képviselő ur tegnap a magasabb származást és születési előjogot nem bizonyította, s igy megengedi, ha azt állítom, hogy igy e tekintetben a második föltevésre, t. i. az erőszakra támaszkodik. (Mozgás.) Lehet e tekintetben históriai múltra hivatkozni, megengedem, hiszen fájdalom épen az volt legnagyobb akadálya a szabadságnak, épen az volt legnagyobb akadálya az emberi nem fejlődésének, hogy számtalan históriai erőszakoskodások léteztek; de kérdem a t. képviselő úrtól, vajon, midőn mi, követve más államok példáját, ezen erőszakoskodásokból kibontakozva , Magyarországból végre egy jogi államot akarunk alakítani, akkor, s midőn ő mint nem egyszer egész határozottan jelentette ki, hogy a reform terére akar lépni : vajon akkor ily históriai erőszakoskodásokból jogi ezimeket, fegyvereket kovácsolni nem legalább is tévesztett ut? mely őt nem előre, hanem csak a középkor rengetegeibe vezetheti. Mily hálátlan volt azonban az ügy, melyet a t. képviselő ur tegnap pártfogása alá vett, bizonyítja már az is, hogy minden kitűnő tehetségei mellett sem volt képes elkerülni az ellenmondást saját állításával. Ugyanis, mintegy érezve, hogy a szabadéivüséggel nem fér össze egy ily törvényes clausulákban gyökerező suprematia, azt monda képviselő ur : ő nem kivan ily suprematiát, de más részről mit tett? Pártfogásába vette épen azon törvényt, mely ezen suprematiát biztosítja és épen ezeu ellenmondás végett megbocsát a t. képviselő ur, ha azon nyilatkozatát, hogy nem kivan suprematiát, a magyar faj részére : hangzatos frázisnál egyébnek nem tekinthetem. Tisza Kálmán : A házszabályok 128. §-a értelmében szót kérek. Nem fogok —miután e szabályokat szorosan megtartani szeretem — feleim egyátalában képviselő ur egyik okoskodására sem, sőt még csak azon szakaszait a törvénynek sem fogom fölolvasni, melyek bizonyítják, hogy a tényekkel ellenkezőt ő mondta, de szorítkozom egyenesen arra, a mennyiben beszédemet félremagyarázta. — 0 azt monda, hogy Tisza Kálmán az erőszakra támaszkodik, mert a históriai múlttal igazolja a magyar nemzetnek vezérszerepét, a históriai múlt pedig áll erőszakból, s igy, midőn azt védi, az erőszakra támaszkodik. Itt két ferdítés van: az egyik az, j hogy én a jövendőt illetőleg a históriai múltra hivatkoztam volna. Ez nem áll. Én constatáltam a más helyzetet, kimondva, hogy e vezérszereppel a magyar nemzet bír históriai múltjánál és a többi általam fölsorolt tényezőknél fogva. Kimondtam azt, hogy jövőre megfogja-e tartani e suprematiát? egyenesen attól függ, hogy anyagi I és szellemi suprematiáját megtartja-e, én tehát a jövőre nézve a históriai múltra nem hivatkoztam. Ez az egyik ferdítés. A másik pedig, mit nem hagyhatok említés nélkül, ez azon föltevés, mintha a magyar nemzetnek históriai múltja nem állna egyébből, mint az erőszakoskodások történetéből: ez ellenkezik a legegyszerűbb igazságokkal. (Helyeslés.) Mocsonyi Sándor: Szavaim elferdítése miatt a házszabályok 128. §-a szerint szót kérek. (Zaj.) Sajnálom, hogy a képviselő ur, midőn engem vádolt, hogy szavait elferdítettem, irányomban tette azt. Ugyanis azt monda, hogy én azt állítottam volna : a magyar nemzet története nem áll egyébből, mint históriai erőszakoskodásokból. En ezt nem mondtam,hanem azt mondtam, hogy hivatkozni a históriai erőszakra lehet, de ez nem azon ut, mely a reform terére vezet. (Derültség.) Bocsánatot kérek, de ha kétségtelen, hogy a magyar nemzetnek eddig oly suprematiája volt, melyet a képviselő ur maga is sokalt, midőn tavaly ily törvényt megszavazott, mely ennél csekélyebb suprematiát biztosit a magyar nemzetiségnek, akkor meg fogja engedni, hogy jogosult azon állitásom, miszerint ezen suprematia históriai erőszakoskodás (Zaj. Ellenmmdások) Elnök: Ezek nem ferdítésre vonatkozó megjegyzések.
