Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-119
119. országos ülés február 12. 1870. 299 mai beszédében, hogy önmagával ellenmondásba jön akkor, midőn egyrészről azt mondja : ő az országban nemzetiségi kérdést nem ismer. Megengedem ezt neki, valamint meg fogja engedni ő nekem, hogy ezáltal a tényeken nem változtat, 'Ugy van! bal felől) de ellenmondásba jön önmagával, midőn mégis azt mondja: a kormány nem fejt ki elég erélyt épen a nemzetiségi mozgalom elnyomására. Mennyire egyeztethető össze ellenzéki állásával, szabadéivüségével az. hogy épen ő érzi magát indítva a kormányt fölhívni, hogy nagyobb • erélyt fejtsen ki, midőn szabadsági mozgalom elnyomásáról van szó, (Igaz! bal felől) azt reá bízom, Tisza Kálmán t. képviselő ur (Halljuk!) tegnap a nemzetiségi kérdésre nézve több olyanokat mondott, melyeket én egyenesen a tényékbe ütközőknek tartok és melyeket azért észrevétel nélkül nem hagyhatok. (Halljuk!) Nem lehet szándékom a nemzetiségi kérdés érdemleges tárgyalásába ez alkalommal bocsátkozni. De t. ház! ha figyelembe veszszük a nemzeti mozgalmak mély jogosultságát épen a szabadság ügye érdekében, ha figyelembe veszszük, mily nagy befolyással vannak e mozgalmak épen hazánk jólétére, de sőt mondhatom létére, midőn nem egy oldalról elismertetett, hogy e kérdés szerencsés megoldása, hogy a nemzetiségi igények kielégítése létkérdés hazánkra nézve : akkor megvallom, nem csekély aggodalmat gerjeszt bennem azon körülmény, hogy midőn egy törvény, mely a privilégium szellemétől átlengve, a nem magyar ajkú nemzetiségek jogosalt követeléseit féken tartja, ép akkor az ellenzék, a szabadelvű párt egyik jeles tagja érzi magát indíttatva ily törvény védelmére kikelni. A t. képviselő ur kereken tagadja, hogy a múlt országgyűlés által megszavazott törvény a magyar nemzetiség részére illetéktelen suprematiát biztosit. Megengedem, hogy a képviselő ur nézetei e kérdésre nézve eltérnek az enyóimtől. Különbözők lehetnek a nézetek az iránt, mennyiben jogosultak a nemzetiségi igények, mily módon lehet azokat a törvényhozás utján kielégíteni. Mutatja ezt, ha nem egyéb, már azon államok példája is, melyek e kérdés megoldását megkísérlek. Látjuk ez államokban, hogy mindenikében más szempontokból indultak ki az igények megítélésénél és más törvényes biztosítékok adattak ezen igények részére; egyre nézve azonban kétség nem lehet, egyben megegyeznek mindannyian és ez az, hogy a nemzetiségi igények más természetűek nem lehetnek egyik nemzetnél, mint a másiknál és következetesen, az ily igények részére szükséges törvényes biztosítékok sem lehetnek más természetűek egy nemzet részére, mint a másikóra, vagyis megegyeznek mindannyian az egyenjogúságra nézve. Ennek ellenében t. ház, tudjuk, hiszen ismeretes az egész ház előtt az úgynevezett nemzetiségi törvény, hogy ebben mintegy a magyar nemzetiségbe beolvasztva már névleg is a többi nemzetiségek, annak fensőbbsége mintegy jogi dogma érvényére van emelve. Ezen jogi dogmából kifolyólag ama törvény az egyenjogúság elvét megsérti és mig egy részről a magyar nyelvet már előre is mintegy a törvény fölébe helyezi, annak mindig és mindenütt imperativ törvényes oltalmat nyújt, mig ellenben a többi nyelvek részére csak facultativ oltalmat ad. Mig egy részről a magyar nyelv használatát még kelletén is tul terjeszti, addig más részről a többi nyelveknek egyes lényeges fejlődési terét egyenesen elzárja. (Zaj.) Bocsánatot kérek, itt a törvény, meg fogom mutatni. így például a törvényhatóságok belső ügyviteli nyelve mindenütt paranesolólag a magyar és mindenütt egyenesen meg van tiltva a többi nyelvek használata, egy kivétellel és ez az, hogy ha kivételesen egy hivatalnok nem lenne tökéletesen jártas az állam hivatalos nyelvében, akkor szabad neki bizonyos esetekben saját nyelvét is használni, de hogy ha magát érintkezésbe kívánja tenni egy másik törvényhatósággal vagy az állam kormánynyal, akkor ismét köteles magyar nyelvet használni. (Zaj,) Bocsánatot kérek, ilyen a törvénykezés tere, melyből a nem magyar nyelvek egészen ki vannak zárva, igy van a magasb akadémiai kiképzés, igy a törvényhozás tere is. Vajon t. ház, hogy ha megengednék, hogy a törvényhatóságokban az ügykezelési nyelv más is lehessen, mint a magyar, hogy ha mi az igazságszolgáltatás czélszerüsége szempontjából a törvényszékek termeit megnyitnék más nyelveknek is, nem csak a magyarnak, vajon, hogy ha mi megengednék, hogy a magasb akadémiai kiképzés más nyelven i-> történhessék, nem csak a magyar nyelven; vajon, hogy ha mi már a tanszabadság elvénél fogva is megengednők, hogy a pesti egyetemnél magán tanszékek állíttassanak föl minden tárgyra és minden nyelven; vajon t. ház, hogy ha mi legalább nem sértenék a politikai egyenjogúságot az által, hogy mig az ország lakosságának egy része a legfőbb politikai jogot föltétlenül élvezi, t. i. a törvényhozásban! részvétet, addig a többi nemzetiségek ezen jogot csak egy föltétel alatt, t. i. egy grammatika megtanulásának föltétele alatt élvezhetnék; ha mondom, mindezeket megengednők, vajon mindez az állam fönállásával nem férne-e össze, mint azt Tisza Kálmán képviselő ur tegnap mondta ? (Nem bizony ! jobb felől.) Midőn a t. képviselő ur tegnap a törvénynek ezen intézkedésével szemben kereken tagadta, hogy törvényes clausulákban gyökerező suprema38*
