Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-119
298 119. országos ülés február 12. 1870. fog segíteni. De csak ugy segit meg, ha igazságosak leszünk és méltányosak; igazságosak egyfelől, igazságosak másik felől. Ha egyik részről nem követelünk semmit, a mi az ország területi épségének, politikai egységének föltételeivel ellenkezik ; ha más részről mindent, a mi e föltételek alatt megadható, megadni, megajánlani hajlandók vagyunk. (Helyeslés.) T. ház! Vannak a polgári társaságban érdekek, melyek valamennyi polgárt, s mások, melyek a polgároknak csak bizonyos részét illetik. Én a nemzetiségi kérdést, a nemzetiségi érdekeket épen ugy, mint a vallásbelieket, nem tekintem olyanoknak, melyek az egész országot, a polgárok ősszeségét illetik. A vallásbeli érdekek az illető vallásfelekezetre, a nemzetiségi érdekek az illető nemzetiségre tartoznak. Annak útja és módja, hogy a súrlódásokat kikerüljük, az, hogy a viszálkodásoknak véget vessünk. Nálunk eddigelé a vallási érdekek nem voltak elválasztva az állam érdekeitől, reménylem, hogy ezentúl is ezen irányban is haladni fogunk, baladni a műveit nemzetek példájára. A nemzetiségi érdekek sem voltak eddigelé tökéletesen elkülönözve az állam érdekeitől; a legközelebbi időkben e részben is változni kezdettek nézeteink, s a szőnyegen levő költségvetésben előforduló tétel bizonyítja azt, uraim, hogy önök is megkülönböztetik a nemzetiségi érdekeket az úgynevezett országos érdekektől. A dalmű és zeneképezde, véleményem szerint, is országos érdek. Midőn a költségvetés összesége fölött elmondani véleményemet, bátor voltam osztályozni a költségeket azon szempontból , mely szerint azok vagy elkerülbetlenek vagy hasznosak, vagy épen kevésbbé hasznosak, úgynevezett fényűzési költségek. A dalmű és zeneképezde szerintem nem első rendű szükséglet ugyan, de tekintve az ország fővárosát, ennek igényeit, ennek jövőjét, azt, hogy ez is országos érdek, tagadni nem akarom. En tehát az ezen ezélra kívánt összeget megszavazni hajlandó vagyok; de midőn elismerem uraim, hogy a fővárosban az operának és zenedének fentartása országos érdek, akkor lehetetlen nem emlékeztetnem önöket arra, hogy van ezen érdeknél is még fontosabb, még sürgősebb érdek, ós az a népnevelés érdeke, ós azért, midőn a vallás és közoktatásügyi miniszter költségvetése szőnyegen leend, nem fogom elmulasztani figyelmeztetni a t. házat arra, hogy különös gondot fordítsunk azon vidékeknek iskolákkal ellátására, melyek azok nélkül leginkább szűkölködnek; és itt látom a nemzetiségi érdek kapcsát a közműveltség érdekével. Fájdalom, épen azon vidékek, hol nem magyar nemzetiségek laknak, vannak azon állapotban, hogy iskoláik, hogy közművelődési intézeteik leginkább hiányoznak,vagy el vannak hanyagolva; és annálfogva én annak szükségességét fogom hangsúlyozni akkor, hogy különösen azon vidékekre fordittassék az országos alapból a legnagyobb segély, a melyek e részben legnagyobb szükségét érzik annak. T. ház! En igazságosságra, én méltányosságra fogom felhívni önöket, de felhívom hasonló érzelemre azon testvéreinket, a kik más nyelven beszélnek. (Az oláh képviselők felé fordulva.) Tudják önök, hogy én nekem életem egyik kedves eszménye az egyenlőségnek a polgári társaságban meghonosítása, ép ugy, mint önöknek a nemzetiségi igényeknek valósítása. De valamint én készebb vagyok a jövőtől várni a demokratia győzelmét, semhogy bármi erőszakos törvénytelen módon annak győzelmét elősegíteni óhajtanám, ugy viszont elvárom önöktől, uraim, és reménylem, hiszem: hogy önök is. midőn nemzetiségi igényekkel előállacak, nem fognak megfeledkezni arról, hogy valamint a demokratiánál, ugy a nemzetiségnél is, van egy magasabb érdek : a haza létele. (Élénk helyeslés.) Jámbor Pál jegyző: Stanescn Imre! (Nincs jelen.) Mocsonyi Sándor! Mocsonyi Sándor; T. ház! Azok után, a mik a belügyminisztérium költségvetésének e tételére nézve már elmondattak, nem szándékom e tárgyhoz hosszasabban szólni. Nem kételkedem annak valóságában .... (Hangosaiban, mert nem halljuk!) Nem kételkedem azon úgy a belügyminiszter ur, mint az előadó ur által tegnap tett nyilatkozatban, hogy itt a nemzeti színház megnevezése csakugyan sajtóhiba, bár megvallom, legalább is feltűnő, hogy midőn, mint a pénzügyi bizottság jelentéséből is kitűnik, ez a miniszter úrtól egyes részletek iránt is fölvilágositásokat kért, ezen becsúszott hiba figyelmét mégis elkerülte. Mindazon által részemről kész vagyok ezen tételt megszavazni, de bátor vagyok viszont a t. ház becses figyelmébe már előre is ajánlani azon indítványt, melyet az előttem szólott igen t. képviselő ur föiemlitett és melyet annak idejében t. i. a közoktatásügyi minisztérium költségvetése tárgyalásánál a ház asztalára fogja letenni. (Helyeslés hal felől.) Teszem azt, mert meg vagyok győződve a t. ház méltányossági érzelmeiről, és teszem ezt azon reményben: ezen indítvány nem fog siker nélkül a ház asztalára letétetni. (Helyeslés hal felől.) Mai felszólalásom czólja nem is volt e szavazatom indokolása, mint inkább, hogy ne hagyjam észrevétel nélkül azokat, mik tegnap mintegy mellékesen, a nemzetiségi kérdésre nézve elmondattak, és ma is Máriássy képviselő ur által fölhozattak. Azt tapasztaltam Máriássy t. képviselő ur
